Soha nem fogad szót?

Azt hiszem azt szokták mondani, hogy a probléma felismerése fél siker.

Nálatok a probléma ahogy írdo: "képtelen vagyok úgy viszonyulni hozzá, mint a kicsihez"

vagy is te magad rekeszted ki a nagyot magadtól, és gondolom ez miatt sokkal kevesebb figyelmet törödést adsz a nagynak. nem írod mennyi a kicsi.

de míg nagyon pici volt mindegy mi van mindig a nagy az elsö. Aztán össze nönek és nem lesz féltékenység.

Egyszerüen nézz végig egy napotokat, gondold bele magadat a nagy helyébe, gondold el, hogy mit érezhet, mit gondolhat, mit akarhat egy 3,5 éves. A gyerekek csak úgy nem sírnak, nem üvöltenek, nem hisztiznek, minden mögött áll valami ok. Na de mi ez az ok? Ha tudod már tudod orvosolni azt.

Miért nem jár ovodába? Jártok gyerek körbe helyette? Pl én járok a lányommal tornára (3 év alatti torna) és ott szinte minden második anyukán lóg plusszban egy csecsemö. pont azért hogy a naggyal is tudjanak foglalkozni, az ö igényei is meglegyenek ezért a csecsemöt is hozzák.

Mindig arra gondolj, hogy amilyen lett a nagy azt te formáltad olyanra, ha valami nem stimmel vele azt te tetted olyanná amilyen lett ezért ne a gyerekre haragudj, hanem próbáld a problémát megoldani. Nem a gyerekkel van a baj hanem veled, ami szintén nem baj mert mindenre van megoldás, es még távolról sem késö.

Nem tudom, hogy mit szeretnél kérdezni. De én ugyanebben a helyzetben vagyok. Csak a fiam 3 éves.

Minden nap teljesen kiborulok.

Mondjuk ő szobatiszta, eszik, öltözik, csak SOHA nem fogad szót, durva, agresszív, hiperaktív tüneteket mutat.

Felesel, megmagyaráz dolgokat, beszól nekem. Amikor este apa hazajön, akkor meg gúnyosan ki is nevet, akkor teljesen elszalad vele a ló.

A pszichológus nem fogja megoldani a helyzetet!:)

Alapesetben a gond abból adódik, hogy már Te is úgy kezeled őt, mint egy "kispályást", aki csak úl, és vár, hogy "na most mi lesz?". Ne legyél vele kemény, de legyél következetes. Ha hiszti is az ára. És ha nehéz is, de sok-sok türelem. Ha vmilyen dac is van, akkor is 20ig elszámolni magadban, és ha kell napi 10szer is elmondani, hogy ezt vagy azt miért nem szabad? Te vagy az anyja, csakis a TE kezedben a kulcs. Csak értsd meg őt, hogy neki is nehéz. Minden kisgyerek törekszik a jóra, a sok dac-és hiszti mellett is, hidd el!!:)

"aki direkt mindig olyasmit csinál, amire mondom, hogy ezt ne"

ez itt baj. ne azt mond mit nem szabad hanem azt hogy mit szabad. vagy is ne mondj nemet amikor csak tudsz másképp fogalmazd meg.

pl átmentek a zebrán. ne a kezét kérd, hanem egyszerüen egy vezényszó hogy átmegyünk a zebrán és megfogod a kezét. ha a kezét kérleled természetes hogy dacol és nem adja.

ha kiakarsz vele menni és ö nem akar kimenni, akkor ne kezdjetek el vitatkozni, hogy akkor is kimegyünk, hanem egyszerüen kérdezd meg töle melyik kabátját, melyik sapkáját veszi fel.

kerüld a vitát más kérdéssel. ennyi idös gyereknél a legfontossabbak a szavak.

már sokszor írtam itt egy példát: a gyerek csokit akar ebéd elött, te pedig nem akarod hogy ebéd elött azt egyen. ekkor ne mondj nemet, mert a nemmel azt éred el, hogy csak dacolni fog. mondj igent és mellé, hogy ebéd után (vagy alvás után). a többi része már nem fogja érdekelni, csak az hogy nincs a mondatban nem nincs mivel dacolni. DE ezt tartsd is be. Vagy is ha megigérted ebédutánra akkor legyen ebédután csoki, mert legközelebb nem lesz elfogadó.

mindig gondold meg hogy mit válszolsz mi az amivel decolna és erre keress alternatívát.

remélem érted hogy nem ráhagyni kell, hanem másik megoldást találni ami mindkettötöknek megfelel.

azért ne várd el hogy egyböl minden megoldódik, ha tudatosan végig gondolod az érzéseit, és megpróbálsz más megoldást találni a problémájára, akkor szép lassan vissza zökken és nem lesz vele gondod. ami persze vissza vissza jön, de nem lesz állandó.