Enyhén autista gyerekekre mi jellemző?
Írnátok légyszi konkrétumokat? Az internetes oldalakon az enyhe változatról nem sokat találok, személyes tapasztalatok érdekelnének.
Miben más, mint a többi gyerek? Rendes óvodába, iskolába, bölcsibe jár? Hogyan, mikor vettétek észre? Bármi, ami eszetekbe jut.
válasza:Kedves Utolsó!
De még mi mást tehetsz, ha nem gyógyítható (és nem is betegség), csupán tréningezhető?
válasza: válasza:Értelek. Tudom, hogy nehéz ez nektek is, sőt!
És azt is tudom, hogy nehéz annak örülni, hogy bár mindig van lefelé út, te mégsem azon vagy, ha egyszer problémád van. Engem ugyan vigasztal, hogy az autista gyerekem nem értelmi fogyatékos is egyben, de tudom, hogy őt nem fogja, ha felnő, mert a saját baja fogja zavarni, nem pedig a lehetőségek.
Nagyon köszönöm a sok választ, saját tapasztalatot!
A mi esetünkben még nem biztos, hogy autizmus valamelyik formája van, de mivel ez a gondolat beette magát a fejembe még 1 éves kora körül, minden úgymond normálistól eltérőt az autizmus tüneteként érzékelek. Ne ítéljetek érte, nem direkt csinálom, szeretnék megszabadulni ettől az érzéstől. Most lesz 22 hónapos.
Szóval kicsi babaként sose volt bújós (tudom, hogy ez nem jelent semmit, csak a körülményeket írom le) de lehetett puszilgatni, ölelgetni, de annyira nem volt fontos neki, legalábbis úgy tűnt.
A korabeli gyerekektől mindig megijedt, hozzám szaladt, nem szerette, ha hozzáérnek/megfogják, akkor kicsit lemerevedett és segélykérően nézett rám, hogy most mit csináljon. A mai napig, inkább tartja a távolságot velük. Viszont ha itthon vagyunk, akkor érdeklődik utánuk. Tudja kitől kapott, nyuszit, matricát akármit, emlegeti őket, amikor kezébe kerül az a játék. Nagyobb gyerekekkel szívesen játszik, kergetőzik, bújócskázik, incselkedik velük. A zajoktól a mai napig fél, szintén hozzámsztalad, felkéredzkedik. Befogja a fülét.
Nagyokat kacag, sikongat, mindent ért, már nagyon korán elkezdett úgymond segíteni, hozd ide, tedd oda, terítsd meg, dobd ki stb. stb. Van egy bizonyos fokú rendmániája, szereti ha az ajtók, fiókok be vannak csukva. Kicsinek mindig mindent becsukott utánam, ma már nem annyira fontos neki, mint régebben volt.
19 hónaposan ugrott meg a beszédfejlődése, azelőtt szavakat mondott, most 21 hónaposan mondatokban beszél, érthetően. Nagyon sok dalnak, mondókának tudja jó-pár sorát, sokat énekel. A beszédfejlődését nézve, nem autista, ezért is kérdeztem rá az enyhébb változatra. Ja és két nyelven beszél, mert az apukája külföldi.
Kb 3 hete kezdett el lábujjhegyen közlekedni, nem állandóan de néha átvált. Kedvenc játékai az autók, amiket szépen sorba szokott rendezni, de játszik velük mást is, ki be pakolja az emberkéket, kockákat stb.
A műanyag poharait, sokszor színenként rendezi egymás mellé. Mindenből tornyot épít és nagyon büszke rál, hív és mutatja és közben fülig ér a szája.
Most kb ennyi jutott eszembe, örülnék ha leírnátok a véleményeteket. Érdemes -e elmenni vele vizsgálatra, ha igen mikor kb.
A gond az, hogy nem tudom senkivel megbeszélni, az apja még aggódósabb, mint én, ha neki ilyet elültetnék a fülébe, akkor tényleg állandóan ezt lesnénk, hogy hogy teszi sorba az autóit stb. ill. ő nem biztos, hogy egészségesként tudna vele bánnai, amit pedig mindenképpen szeretnék.
Még ami eszembe jutott kérdés, hogy az autisták felismerik-e egymást? Kedves Válaszoló, aki normális életet és és nehéznek tartod, esetleg tudsz erre válaszolni? Ha tehetnéd, (ha nem kéne "normálisan" viselkedned, akkor mit tennél, hogyan élnél?
Köszönöm előre is, bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikerült a kommentem.
válasza:én írtam először.
én nem hinném hogy felismerik egymást ezt én is kérdeztem. de én örülnék ha mondjuk ti közel laknátok:)és tudnának találkozni, mert pl ma voltunk vendégségben és engem annyira zavart hogy a többi gyerek más dolgokkal játszott és olyan kitaszítottként éreztem magunkaT:(
szerintem egyébként nálatok is enyhe tünetetek vannak, és idejében kell elvinni vizsgáaltra, hogy megnézzék, nem szabad homokba dugni a fejünket, mert ez nem betegség amúgy sem. a korai fejlesztőt javasolták nekünk de aztán mi más úton mérettük fel
válasza:Kedvey kérdező!
Gyermeke valószínűleg Asperger -szindrómás, a tünetekről itt:
Ajánlom még Tony Attwood különös gyerekek c. könyvét.
válasza: válasza:Bocsi nem tudok írni konkrétumot, csak gyüjtöm az infókat ezen a téren és így jelölöm be a kérdést.
Én figyelemzavarra gondolok a fiunknál, de néha már az írottak alapján arra gondolok talán enyhén autista is lehet.
Köszi megint a válaszokat! Nekem is eszembe jutott az Asperger szindróma, de nagyon sok dolog abból sem jellemző a fiamra.
Pl ő teljesen bele tudja magát élni mások érzelmeibe. Ha egy kisgyerek sír a játszótéren, akkor először odamegy hozzá (nem csinál semmit csak odamegy) aztán odajön hozzám és mondja, hogy sír a kislány, szomorú, elesett v megütötte magát. Ha valaki jókedvű, nagyon nevet akkor a fiam is elkezd örülni.
Illetve képeskönyvben is, pl egy farkasnak megszúrta az orrát a süni, akkor ő mondja, hogy fáj neki és megsimogatja.
Illetve szerintem szerepjátékot is játszik (pontosan nem is tudom mit jelent ez a fogalom, meg azt sem hogy 22 hónaposnál ezt meg lehet-e ítélni) az állatait ugyanúgy megeteti, hozza őket, hogy bábozzak velük és ő is részt vesz ezekben a játékokban. Ez szerepjáték? Vagy ez még nem az? Vagy ez: mai nap, pl nem sorba rakta az autóit, hanem garázst épített nekik kemény leporelló könyvből és abból tologatta ki be, közben mondta, mondta hogy csukja, nyitja az ajtót.
Némelyik nap teljesen meg vagyok győződve róla, hogy minden rendben van, más napokon meg megijedek, hogy mégsem.
Ilyen idős korban mennyire biztos diagnózist tudnak felállítani?
Mi szól a vadaskert alapítvány illetve az autista csoport mellett?
Kedves Utolsó! Nálatok miben nyilvánul meg a figyelemzavar?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!