Miért mondják, hogy csak 6 évestől lehet diagnosztizálni a hiperaktivitást?

lehet hogy enyhe figyelemzavara van, ami nem egyenlő a hiperaktivitással

lehet hogy akaratos, önfejű az alaptermészete, ami szintén nem hiperaktív

és a dackorszak tulajdonságai ezekkel ha keverednek elég fárasztó tud lenni

első vagyok: 3 éves fiam ha nem eléggé éhes, akkor egy falat kaja, két kör futás a lakásban, közben ha leül inni kell, pisilni kell, töröljem meg a kezét, mutassam meg van e cukorka.....

úgy alszik el hogy kaparja fejét tehát nem tud úgy hogy mozdulatlan

ha a huga (14 hós) nyugodtan eljátszik tuti hogy odamegy meglöki, megzavarja

tornyot építtet velem (habár ő is tud) és lerombolja (holott ez a kicsi korszaka)

napi 1-2 hiszti van, van hogy álmos, éhes, de nem mondja hanem kiborul és mindenért visít, ha nincs kedve nem megy el vécére, csak ugrál, mocorog látszik hogy mindjárt bepisil, napjában többször becsorog, többször át kell öltöztetni

még egy éjszakát sem aludt át, kb. 2* kel inni, este fél 10 körül dől ki de még akkor is ugrál az ágyon. Láthatóan olyankor már túlpörgött, átmegy kezelhetetlenbe, hisztisbe.

Mindezek ellenére nem merül fel bennem hogy hiperaktív a fiam.

Vannak hülye szokásai amiket mi is elősegítettünk, félválról kezeltük, ráhagytuk csak legyen már csend, pláne ha a kicsi már aludt.

Nem tudok annyit vele foglalkozni mint más egy egykével, nem tudunk jókat játszani mert ha ő építene a kicsi rombol, ha autózna a kicsi is akar, ő meg nem akarja, így szerintem folyton frusztrált

itt a hideg, kint sincs annyit mint kellene.

Szeptember óta ovis (nov.14-én töltötte a 3-at) az is rátesz egy lapáttal, a hülyeséget hamar eltanulja

Nem tudok neked okosat mondani, kitartás!

Sajnos jó tanácsot adni én sem tudok, a 4,5 éves fiam is ilyen természetű, de azért könnyebb vele, mint 3 évesen volt.

Van egy 14 hós öccse, állandóan lökdösi, piszkálja, bántja, pedig sokszor volt már büntetésben emiatt, mégis naponta 100x is elgáncsolja, meglöki a járni tanuló testvérét.

Egész nap megy a hiszti, szeret engem ugráltatni is, de az én hibám, mert megpróbáltam mindig maximálisan kiszolgálni, folyamatos mozgásban van, evés közben is játszik, állandóan beszél stb.

Az ovit szereti, ott jobb a helyzet, óvónők szerint nem szokott hisztizni, néha szófogadatlan, de tud 10-15 percig is ülni ha büntetésben van.A gyerekek azt mondják róla, hogy ő az óvoda bohóca, mert egész nap szórakoztatja a többieket, de itthon is folyton bohóckodik.

Pedig szoktam mondani neki, hogy úgy szeretném már legalább 1 percig komolynak látni, de ez még várat magára.

Régebben semmi nem kötötte le 5 percnél tovább, most ez annyiban változott, hogy mivel imád társasjátékozni, az nagyon sokáig leköti, illetve a kisautóit is nagyon szereti és ha éppen különzárom az öcsikét, akkor 1-2 órát is tud nyugodtan kisautózni.

Szóval azért van javulás, de mindent összevetve nehéz természetű gyerek, de nem gondolnám, hogy hiperaktív lenne.Egyszerűen több mozgásra van szüksége és erősebb idegrendszer kell hozzá:D

Így leírva nehéz egy napotokat úgy elképzelni hogy azt merjem mondani ez még elmegy, meg nem is vagyok szakember.

Én pl mióta a kicsi tud mászni, simán megfőzök úgy hogy bent hagyom őket játszani, persze sokat rájuk lesek, de mikor nem vagyok ott ritkább az agresszivitás. Sokat bántja a hugit és ha megkérdezem miért tette az a válasz hogy anyát akartam.

Most hogy a kicsi már magabiztosan jár, fel-le mászik, kockával játszik, autót tologat sokkal könnyebb, de szerintem tavasszal mondhatom majd azt hogy tudtnak együtt játszani. Már most is szoktak labdázni de persze úgy hogy ott vagyok, és mondom hogy anya Milánnak, Milán Lilusnak és akkor próbálom Lilusnak elmagyarázni hogy mit csináljon, van hogy a fiam bírja türelemmel van hgoy elszedi tőle a labdát. És ez a jellemző hogy ha a kicsi vmivel játszik tuti hogy a fiam elszedi mondván neki pont ez kellett.

A játszótréren meg ha a kicsi mászókázik nagyon kell figyelnem.

Amikor a férjem itthon van (hétvégén) szokta magával vinni a fiam pl reggeliért lemennek, vagy én viszem. Vagy lefoglalja a kicsit addig a naggyal rajzolok. Ezt amúgy hétközben úgy csinálom hogy uzsonna alatt a kicsit még benne hagyom az etetőszékben, kap valami kanalat edényt, a naggyal meg addig a konyhaasztalnál alkotunk. Ez kb. 20 perc.

Ha néha tudsz segítséget szerezni pl nagymama, vidd el csak a nagyot játszóra, villamosozni, sütizni. Nekem baromi nehéz megoldani de néha muszáj.

Alvásuk hogy van? Nekem már a kicsi 8 hós kora óta napi egyszer alszik szinkronban a naggyal, így nekem van szabadidőm, de a nagyra emiatt csak este jut plusz félórám. A kicsit 8-kor leteszem a gyerekszobába, kiságyba, ő szépen egyedül alszik, a nagy nálunk még tv-zik (jóban rosszban függő, én is) és még ilyenkor olvasok neki mesét. Aztán 9 körül alvás és ha még apa ébren van és én is akkor átvisszük, ilyenkor jut egymásra időnk, de ha már hullák vagyunk itt marad. ha átviszem éjjel jön vissza amint megébred.

Előző vagyok, tudom, hogy nem tőlem kérdezted, de válaszolnék, ha lehet:

szóval az én fiam is elég agresszív tud lenni, ha valami nem az elképzelése szerint alakul, tavaly amikor oviba került, a gyerekeket is lökdöste, azt mondta nekem, hogy ütközik velük, mert ez jó móka.De a többi gyereknek nem volt az, így nem lett egy barátja sem, féltek tőle, amikor bement a csoportszobába, nagy ívben kikerülték.Nagyon rossz volt ezt nekem látni, gondolhatod.

Aztán jött a nyár, 4 éves lett és itthon volt velem, csak ősszel vittem újra oviba.És láss csodát, már nem bántja a többieket, nem lökdösődik, lett is 2 aranyos kis barátja, akikhez ő is ragaszkodik.

Meglátod, ahogy nőnek, úgy fognak egyre jobban alkalmazkodni a családhoz, a többi gyerekhez, csak náluk ez a vérmérsékletük miatt nehezebben megy.

Az alvásról annyit, hogy 2 éves korától kuporgok vele egy egyszemélyes kanapén, mert ordít ha egyedül hagyom a szobájában.Szó szerint még pisilni sem tudtam éjszaka kimenni, mert abban a pillanatban felébredt és ordított utánam.

Aztán most volt 3 hete, hogy itt voltak tesómék, akinek kisbabája született, így nem tudott sokat foglalkozni a fiammal.így ő gondolom bosszúból, a kanapé háttámlájára felmászott és ráugrott a tesóm hátára, aki az ágy előtt guggolt.De olyan rosszul esett rá, hogy pár percig mozdulni sem bírt a húgom, na akkor betelt a pohár és megmondtam neki, hogy soha többet nem alszok vele.

Azóta minden este megy az üvöltés, hogy ő nagyon félős vagy beteg, aludjak vele, de úgy teszek mintha meg sem hallanám, nyugodtan megpuszilom, jó éjt kívánok és bezárom a szobája ajtaját.Annyit elértem, hogy már nem ordít órákig, kb. fél óra alatt elalszik, de éjszaka 2x ébred, olyankor bemegyek, megpuszilom és mondom, hogy nincs még reggel, aludni kell és kijövök.

Szóval nem egyszerű természet, de alakulóban van, addig is iszom a napi fél liter nyugtató teát:))

Amit az első válaszadó írt, az nálunk is igaz: ha kettesben hagyom a tesókat, akkor valamiért sokkal jobb mindegyik, akkor bolondulnak meg ha én is bemegyek hozzájuk a szobába.

Most volt 1 hét óvodai szünet, és én is úgy főztem, hogy együtt hagytam őket, akkor nem bántják egymást, érdekes...

Nálatok is ott lehet a probléma, ahol nálunk: szinte kizárólag csak én vagyok a gyerekekkel egész nap, segítségem nulla.Teljesen a fejünkre nőnek, mert amióta megszületett a nagyobbik fiam, 4,5 éve nem volt egy gyerekmentes napom sem.Nehéz így nagyon.

Szerintem az ovi nektek is jó lesz, bár mondom az első év nálunk sok csalódást hozott, de úgy látom tanult belőle a fiam.

Hát elolvastam a napirendedet.

Szerintem amikor a kicsi délelőtt alszik csak a naggyal legyél, ne hagyd mesét nézni. A délutáni alvást próbáld meg ebéd utánra tenni, vagy max. 2-re (a nagynál) Addig a kicsivel tudsz foglalkozni. Mert így mondjuk aludna max. fél 4-ig és akkor este 9 körül lehet menni aludni. Ja és a fürdést közvetlen alvás elé tenném pl fél 8 a kicsinek, addig apa a naggyal, majd kicsit letenni, és ekkor viszed a nagyot 8 körül ekkor megint tudsz csak vele lenni és ezután aludni.