Joggal elvárható a hiperaktív gyerek anyukájától, hogy ne járjon dolgozni és dében vigye haza az oviból a gyereket?

"Ha van fejlesztőpedagógus az óvodában, és a nevelési tanácsadóban kérik a foglalkozást, az intézménynek térítésmentesen biztosítania kell azt. Nem utasíthatják el. Ezt azért írtam, mert említetted, hogy van szakember és mégis máshová kell hordanod."

Jó fél évig jártunk a gyerekkel a nevelési tanácsadóba,végig azt ígérték az óvónénik,hogy csak járjunk,mert az nagyon jó ,mert a végén majd kapunk fejlesztést,majd megszületett a szakvélemény,idegrendszeri éretlenség,figyelemzavar,kettőnek számít a létszámnál stb...

A szakvélemény leadása után pár nappal rákérdeztem ,hogy mikor lesz a fejlesztés a kisfiamnak,azt mondták mégsem lesz,mert nem jár,mert nem írták le konkrét a szakvéleményre,hogy az óvodában külön fejlesztést kapjon,csak ,hogy az óvónénik legyenek türelmesek,dícsérgessék sokat...:-/

Nagyon csalódottnak éreztem magam és a körzeti védőnő aki jár hozzánk a kistestvér miatt ajánlotta,hogy létezik segítség,igaz az fizetős.

Hetente viszem gyógypedagógushoz fejlesztésre,itthon csináljuk a fejlesztő tonát (TSMT)és havonta járunk a torna kontrolljára,újabb tornasor betanítására,állapot javulásának nyomon követésére.Ez mind-mind pénz.

"Egy gyerekkel foglalkozni kell és egészséges lesz a lelke!"

Ezt hogyan értelmezzem ?

Amennyiben születéskor ér egy gyermeket olyan hatás,károsodás ami miatt később figyelemzavaros(hiperaktív ) lesz és a szülő mindent elkövet (rengeteg időt,energiát,anyagiakat nem kímélve),hogy a gyermekének segítsen,akkor te miről írsz itt ?

Nálunk például a vér szerinti anya erős dohányzása miatt dysmaturitassal született az örökbefogadott kisfiam,mely miatt idegrendszeri éretlenség,figyelemzavar sújtja .

Ha esetleg valaki (lehetséges ,hogy éppen rám gondoltál) nem írta meg számodra elég választékosan a mondandóját,nem tagolta,nem tette ki a megfelelő helyre a vesszőket,attól ő még valószínű nagyon jó ,felelősségteljes,gondoskodó szülő lehet.

Nem tudom mennyire vagy szakember...valószínű,hogy nincsenek bő ismereteid a témában...akkor nem írnád azt,hogy ha foglalkozol a gyermekkel akkor ő nem küzdhet hiperaktivitással,elárulom neked ,hogy az ilyen gyerekeknek éppen az ilyen hozzáállás ami téged jellemez árt a leginkább,hogy akik nem értenek hozzá ,mégis feljogosítva érzik magukat arra,hogy csupán nevelési problémának állítsák be a problémát,a gyereket rossznak,a szülőt alkalmatlannak ítéljék.

"Nagyon sok energiát fordítunk párommal, hogy mindkét gyermekünk kellően kiegyensúlyozott legyen és ne legyen bennük feszültség. Sok lemondással jár. Többet fordítunk a lelkükre mint az anyagi háttér javítására. Ki is költöztünk Budapestről, hogy nyugodtabb környezetet tudjunk biztosítani számukra. Fontos, hogy egy kis gyerek képlékeny lelke kiegyensúlyozott legyen, mert ez alapozza meg milyen lesz felnőtt korában. Ebben a korban elvárható az is, hogy abban a közösségben, ahova a "JÓL" nevelt gyermekemet engedem, más is hasonló gonddal nevelt gyereket küldjön.

Igen elvárható szerintem. és szerintem az minden anyától elvárható, hogy többet foglalkozzon a gyerekével, mert sok a hiperaktív, fegyelmezetlen, szeretre éhes gyerek. Természetesen ez a század nem a gyereknevelésről szól, hanem a megélhetés után rohanásról.

Jobb lenne, ha az anyák tudnának "csak" a családdal foglalkozni!"

Nem vagyok benne biztos,mert csak az értékelési százalékokból tudok kiindulni,hogy egy és ugyanazon személy lehetsz aki ezt írtad amit fent idéztem és azt is amire az előbb reagáltam az előző hozzászólásomban.

Nagyképűség ,önteltség jellemez téged,teljesen el vagy szállva a gyermeknevelési képességeidtől...holott alapvető ismereteket nélkülözöl például a figyelemzavaros hiperaktivitásról ,csak reménykedni tudok,hogy egy átlagos gyermekhez viszont megfelelő a tudásod,mert hiába költöztetek el,ha ennyire nem rendelkezel ismeretanyaggal könnyen félresikerülhet a gyermeknevelésed és még annyit sem hozol ki a gyerekedből mint én a figyelemzavaros gyermekemből.

Örülj neki,hogy egészségesek a gyermekeid és ne alkoss véleményt olyan súlyos problémával küzdő gyerekekről,családokról akiknek muszály ezzel küzdeniük,mert nagyon visszatetsző amit teszel.

"hogygenerációs" -> Jaj , ezt egybeírtad ,akkor most tőled sem várható,hogy a gyermekeiddel rendesen tudj foglakozni ?

Ez valóban helyesírásfüggő dolog lenne ?

"Majd keresnek egy megfelelő "szakvéleményt" és máris lehet megnyugodni"

Te valóban azt gondolod,hogy ha kapsz egy szakvéleményt,egy diagnózist akkor az érintett szülők megnyugodnak ?

Hiszen a szeretetünk által mi lepődünk meg amikor először finoman szólnak az oviban ,hogy nevelési tanácsadóba szükséges menni a gyermekünkkel.

Előfordul,hogy a szülőknek fel sem tűnik,hogy valami másság van a gyermek nyugtalansága ,túlzott mozgékonysága mögött,alkalmazkodnak a gyermekhez ,elfogadják olyannak amilyen és ennél többet semmi nem ér,sokal kevesebb kudarc érné ezeket a gyerekeket,ha elfogadnák őket a másságukkal együtt,amiről nem tehetnek,persze ez nem jelenti azt,hogy semmi korlát,semmi elvárás nem lehet feléjük,hogy betegként kellene őket kezelni.

Amennyiben például súlyosan bűntetve vannak a mozgékonyság miatt (oviban nem ülnek meg) akkor az addig kezelhetőbb gyermek viselkedésproblémákkal fogja lereagálni a sok kudarcot.Egy idő után már nem is akarnak megfelelni(mert úgysem tudnak az állapotuk miatt,a figyelmük könnyen terelődik,nem bírják ki,hogy egy helyben üljenek) már nem csak a mozgékonyság lesz a gond,hanem öntörvényű,sőt agresszív lesz a gyermek.

Viszont elfogadással,türelemmel,fejlesztéssel szépen lehet terelni őket a jó irányba.

Nagyon szenvednek ezek a gyerekek a kudarcoktól amik az miatt érik őket,mert nem tudnak megfelelni,sokszor sírva megfogalmazzák,hogy ők pedig nem akartak rosszak lenni...a szülők pedig mindent megtennének,hogy valahogy segítsenek,de ez nagyon nehéz amíg ilyen a hozzáállás kívűlállók részéről.

Egyébként nem csak viselkedésproblémából áll a hiperaktivitás ,hanem ennél sokkal összetettebb megfoghatóbb dolog ,nyugtalanok,rosszul alszanak,nem képesek figyelni ,nincs kudarctűrésük ,általában az evés nem nagyon köti le őket (vannak kivételek,de általában sovány gyerekekről van szó) .