Az óvónénik, hogy állnak a hiperaktív gyerekekekhez és azok szüleihez?

Vekerdyt nem minősíteném, mert véleményem szerint nem ebben a világban élő álmodozó. Szép lenne persze, ha nőnének maguktól a gyerekek bele a nagyvilágba, az ő elképzelései szerint, de mond el ezt annak az anyukának, aki ott sírt kifizette a havi 70 ezret és esélye nincs a gyerekének letenni az érettségit (és egyetlen egy gyereknek sem az osztályból), mert nem oktatták, hanem magába szívta a tudást. Egyetemről nem is álmodozhat. Ja ezt lefelejtette Vekerdy úr, hogy nagyon szép és jó, de soha semmire nem fog menni az ilyen gyerek, vagy hatalmas küzdelem árán. Ennyit Vekerdyről meg a reformpedagógiáról. Én nem értek vele egyet, és szeretném megadni a lehetőségét a gyerekemnek, hogy legalább az érettségit letegye. Ne adj isten, egyetemet is elvégezhessen. És igenis elvárom, hogy tanuljon az oviban,ne csak üljön. Nem betűket vagy olvasni tanuljon, hanem például most mentek a pékségbe körülnézni, voltak a piacon, látták, ahogy restaurálnak egy szobrot...És komolyan örülök nem azzal jön haza,hogy semmit nem csinált csak állatkodott az oviban meg nézte ahogy az óvó nénik küszködnek. Mert tavaly csak ez volt, ültek a szőnyegen, mert elmenni sem tudtak.

A másik dolog kérdező, igen beteg a gyerekem, és félek, hogy kirekesztik, de nagyon jók a pedagógusaink, és nagyon jól nevelt gyerekek járnak a csoportba. Már a gyerekek szólnak, ha a fiamnak enni kell. Rohannak oda, hogy bevigyék a reggeliét, hozzák a holmiját. És teljesen elfogadják a fiamat.

Ha a te fiadat lehülyegyerekezik a gyerekek, akkor ott az egészséges gyerekekkel illetve szüleikkel is gond van. Mert a fiam elmeséli ki "rossz" gyerek az oviban, de még ezt sem,mert nálunk nincs ilyen, hogy rossz gyerek, csak jó gyerek van, aki nem mindig csinál helyes dolgot és hibázik, mint a felnőttek.

Szomorúan olvasom, hogy a te fiad azt gondolja magáról, hogy ő rossz és nem jó. Én ezzel is tennék valamit, meggyőzném, hogy ő igenis úgy jó, ahogy van. És csak jó gyerekek vannak.

Tudod, mint a kis Vuk.

Karak buta vagyok én?

Nem kis Vuk, nem vagy buta, csak még keveset tudsz.

Egyszer egy pszichológus mondta, hogy a szülők azt mondják a gyerekeknek,hogy a Mikulás ajándékot hoz a jó gyerekeknek. És ez alapból hibás, mert a jóságért jutalom, a rosszaságért büntetés jár-nem ajándék. Ajándék minden kisgyereknek jár. És a Mikulás ne büntessen,jutalmazzon, ilyen Mikulásra nincs szükség.

És ez is nagy hatással van a gyerekeimre. Tényleg határozottan más a viselkedésük, mert nem aggódnak és nem traumatizálja ez őket.

Szóval a fiam soha nem hülyegyerekezi le a másikat és megmondom elszomorítana ha ilyet tenne. És a pedagógusokat is, mert mesélte a fiam,hogy az egyik kislány mondott valami hasonlót az egyik kisfiúra otthon és bizony az óvónénitől megkapta a beosztását.

És bármelyik gyereket kérdeztem, hogy hogy nem jár ide a Hanna, mindegyik azt mondta, tudod a Hanna nem fogadott szót az óvó néniknek, mindig hisztizett, de lehülyegyerekezni semmiképp.

Úgyhogy én azt mondom, amit először írtam:

1. jó pedagógus

2. jó, közreműködő szülő

Aki elmondja az óvónéniknek, mikor, mit és hogyan csináljanak. Hogyan kössék le, keltsék fel a figyelmét a gyereknek, hogyan bánjanak vele, mert ki ismerné jobban a gyerekedet nálad? És egy olyan óvódapedagógus, aki elfogadja, megkérdezi a szülőt.

Nálatok alap probléma az óvóda választás, miért nem próbálod áttetetni másik csoportba a fiadat legalább,más óvó nénikhez, más gyerekek közé. Ha nincs lehetőséged másik oviba vinni.

Hát elhiszem, hogy nagyon nehéz, de olyan mintha már te sem bíznál benne, hogy okos, ügyes és jó fiad van.

Ajánlanám neked Adler bátorító pedagógiáját, aminek a lényege, hogy szinte kizárólag csak a jót vedd észre és azt erősítsd. (kivétel ha testi épsége kerül veszélybe a gyereknek, akkor természetesen büntetni is kell)

Ne azt mond, hogy végigcsináltuk a tornát, de legközelebb jobban figyelj..Hanem láttam mennyire figyeltél és koncentráltál, nagyon jó így kell ezt, legközelebb még jobban fog menni. Nagyon fárasztó lehetett ez neked, az apa is milyen büszke lesz rád, így végig csináltad. és hidd el plusz erőt mozgósít benne. És valóban egyre jobb lesz.

Hanem inkább emeld ki amiben jó volt, biztos van ilyen, és csak arról beszélj. Soha, soha ne a rosszról.

És mond el neki mennyire jó gyerek, az óvó nénik is megdicsérték, a fejlesztő pedagógus is megdicsérte.

És vegyétek számba mi az amit jól csinál. Nem vette le a könyvet a polcról, kiment pisilni, nem futkosott... A próbálkozásokat is vedd észre.

Az én fiamnál határozottan észre veszem a változást, mert voltunk templomban, első alkalommal 3 évesen 2 perc után ki kellett hozni, mert üvöltötte a riszálom úgyis úgyist, másodiknál nem ült a helyén, de legalább nem beszélt, most megült a helyén (igaz nem figyelt a misére) de minden nap megkérdi, ugye már milyen jó voltam a templomban és mindig azt mondom, nagyon, meg is lepődtem, hogy te ilyen fegyelmezett is tudsz lenni, és tudom legközelebb már még fegyelmezettebb lesz és eljutunk, hogy oda is figyel a misére. De tudom, ha most megint azt mondom el, emnnyire nem viselkedett megfelelően, elveszem a kedvét és csak traumát okozok neki.

Pár gondolat még Adlertől:

Bátorító alapelvek:

Kevesebb időt áldozzon arra, ami zavarja a gyermek viselkedésében, helyette arra törekedjen, hogy magatartását befolyásolja olyan irányba, amely a gyermek céljait a helyes irányba befolyásolja.

§ A fegyelmezések és a figyelmeztetések nem változtatják meg a gyermek alapvető magatartását

megbecsüli a gyermeket úgy, ahogy van

bizalmat mutat a gyermekkel szemben, ezáltal önbizalmat ad

hisz a gyermek képességeiben, elnyeri a bizalmát és erősíti az öntudatát

elismerést mutat a jó teljesítmény vagy az őszinte igyekvés esetén

Bátorító gondolatok

Te azokhoz tartozol, akik ezt meg tudják tenni

Egy kísérlet nem árt. Ha valami nem sikerül, az nem bűn.

Sok alkalmat és sikereket, kell biztosítani, nem túl magas mércével

Minden valamennyire sikeres teljesítményt el kell ismerni

A gyermeket olyannak kell elfogadni, amilyen, úgy és szeretni azért, hogy ő is tudja szeretni magát

Csak annyit Vekerdy kapcsán, hogy nem véletlenül a legtöbb óvodai csoport (kb. 1985 óta) alkalmazza a többek között általa megreformált módszertanát. Rendkívül megalapozott és életszerű és gyermekközpontú (de nem a kényeztetésre épít persze).

Javaslom utána olvasni és youtube -n nézni tőle előadásait, aki esetleg nem ismeri, hogy képben legyen.

Igencsak elgondolkodtató furcsaság, hogy a Vekerdy-t ellenzők a 6 év alatti gyermekek nevelését nem a legalapvetőbb tevékenységükben azaz a játékban látják a fejlődés mozgatórugóját, hanem játékos TANÍTÁSBAN.

Elfelejtik, hogy különösek a picurok tanulnak könnyedén ÖSZTÖNÖSEN (látens módon tanulnak, azaz rejtett , ösztönös módon, és megjegyzem, kedves felnőttek, és én magam: mi nem így tanulunk a legszívesebben ÉS FŐLEG EMIATT LEGHATÉKONYABBAN, oldottan, nem didaktikusan, hm? ;) ), amit leginkább támogtani aképpen lehet, ha ingergazdag a környezet (de nem az eszköz, nem a játékszer), és egyben a felnőtt REJTVE BEÉPÍTI a gyermekkel való játékfolyamatba a számtalan féle ismeretet.

Komolyan gondolják a Vekerdy ellenzők, hogy a kisgyermek aképpen tanulnának hatékonyan, ha "szájába rágjuk" az ismereteket: "Naaa , milyen színű ez a játékkocka, kicsim? Igeeeen, kék, ügyes vagy..." ?? ÍÍÍGY?? "Rákérdezősdivel", direkt módon?? És ehhez hasonlóan? Na ne már! :))

tudomásul veszem bár az ellenvéleményeket, de döbbenet számomra, hogyan is vélekedhet vki úgy, hogy az óvodák 90%-a által alappal , joggal elfogadott Vekerdy alapelvek hatására a gyerek idővel hátrányba kerül, csak mert pl. nem rágom a szájába az ismeretet már pici korában?? :)) Döbbenet. Épp attól kerül szellemi hátrányba, ha már ovisként didaktikusan kezelem őt, még ha játékos is a tanítás...

Én továbbra is beépítem a megnyilvánulásomba az ismeretet és nem rágom a szájába az ovisnak ,se bölcsisnek; az előző analógiájára tehát pl. eképpen tartom helyesnek, mialatt játszom a picurral; a szögletes zárójeleseket persze nem mondom a gyereknek, csak nektek jelzem a hangsúlyokat, főbb szempontokat általuk:

- De jó ötleted van, tényleg, azt a kék [!infó a színekről!] kockát oda is tehetjük... hűű, de magas már [!mennyiségi info!] ez a vár :) ... és keskeny is [!szintén!], vigyázz, óvatosan, mert keskeny az alapja is... nehogy eldőljön a vár... nah, az a garázs mellette meg jó széles [!], nem is dől ám az autókra... csak a vár ne essen rá... nagyon ötletesen építed, de nekem is van egy ötletem, figyelj csak, elég , ha az a kúpot [!alakzatról infó!] a tetejére teszed, mert ha magasabb, rádőlhet a garázsra, amiben ott van az a három [!számnév infó!] teherautód..."

SATÖBBI.

Nem kívánok különösebben vitázni erről, mert úgy látom, egyesekkel meddő.

Köszönöm szépen a kedves kérdező türelmét, hogy az egyik beíróval való ellenvéleményemnek ismét hangot adtam. :)

Örülök, olvass utána mert érdemes.

És külön örülök hogy írtad, hogy énekelt meg táncolt és élveztétek. mennyivel másabb jó híreket olvasni, írd össze naponta miben láttál fejlődést, mi az amiben ügyes és amit jól csinált. És élvezzétek az életet. A rosszat meg felejtsd el. És biztasd erre a kisfiad is, ne hagyd, hogy sírjon, mert mások lehülyegyerekezik. Jó eset, arra, hogy elmond ő nem tud nyugton maradni, mások meg butaságokat mondanak meggondolatlanul. Senki nem tökéletes, mindenkinek van valami baja.

Megnéztem a képet (itt válaszolok, nem privátban) gyönyörű és imádnivaló a kisfiad és a kislányod is, légy rájuk nagyon nagyon büszke. És ne hagyd magad eltántorítani. Olyan embereknek higgy, mint a gyógypedagógus.