Óvodás korban hiperaktívnak diagnosztizált gyerekek mennyire lesznek kezelhetőbbek később (10-18 évesen)?

Kedves gyógyszerellenző. Megértem az aggályaidat, de te meg azt értsd meg, hogy vannak olyan kórképek, amire a gyógyszer használ egyedül. Vagy talán egy bakteriális fertőzésre sem veszed be az antibiotikumot? Vagy a rákosnak se adjuk a kemoterápiát?

Az idegrendszer ugyanúgy meg tud betegedni, és a hiperaktivitás (a valódi és ebben igazad van, hogy nem 10 perc alatt lehet megállapítani, hanem több alkalom kell hozzá) egy idegrendszeri eltérés, nyomatékosan felhívom a figyelmet, hogy nem lelki eredetű probléma!!!

Vannak esetei, amikor valóban elég rá a mozgásterápia, vagy az ayres terápia (egyensúly rendszert ingerli), de vannak olyan súlyos esetek, ahol egyszerűen nincsen más megoldás, muszáj rá a gyógyszer. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy a gyermeket annyi de annyi kudarc, visszautasítás, szociális sérelem, tanulási nehézség érné, hogy ezek miatt másodlagosan súlyosan károsodik a személyisége. Lehet itt jönni a szcientológiával, emberi jogokkal stb., én még nem találkoztam szcientológussal, aki egy hiperaktív gyereket meggyógyított volna, de állok elébe, szívesen várom a valid!!! kísérleti eredményeket.

Tehát a hiperaktivitás mértéke, súlyossága dönti el a kezelést is. És a kockázat, haszon mérlegelése. Az a baj, aki ennyire ellenzi a kezelést, sokszor fogalma sincsen arról, milyen következménye lehet ennek a későbbi életkorban a gyermek szempontjából.