Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek » Indulatkezelési problémákkal...

Indulatkezelési problémákkal mit kezdjünk?

Figyelt kérdés

Sziasztok.

Van egy 5 éves kisfiam és egyre inkább úgy érzem kezd kicsúszni a kezemből az irányítása.

Nem feltétlenül érzem magam jó anyának miatta.

A legnagyobb probléma, hogy fokozatosan azt vettem észre, hogy minden olyan tulajdonságot, amellyel nem tudok mit kezdeni, tőlem örökölte.... :(

Alapjában véve egy aranyos, okos, tündéri kisfiú lenne, de borzasztóan hangulatember és képtelen kezelni az indulatait.

Csökönyös, ha megmakacsolja magát egyszerűen semmi de semmi nem hat.

Sajnos én is ilyen vagyok és nagyon félek, mert ha édesanyám velem nem tudott mit kezdeni (28 éves vagyok, édesanyám már nem él) akkor én mit tehetek.Ha saját magam felismerem a hibáimat (amelyen jelen vannak a fiamban is) és nem tudom magamon sem előidézni a változást akkor vajon őt hogy neveljem.

Bármennyit gondolkozok rajta még arra sem jöttem rá, én hogyan kezeljem az indulataimat.

Szörnyű érzés beismerni is és biztos sok bántást kapok itt is ezért majd, de igazából ha csak egy pici segítséget, ötletet, tanácsot kapok már megérte kiírni.

Járjak pszichológushoz?Arra nincs pénzem.

lyan szélsőséges vagyok és ellentmondásos, hogy az félelmetes.Eddig azt hittem a horoszkópom miatt (halak).Bár nem vagyok egy nagy horoszkópmániás, de amit rólam leír jellemzést az maximálisan igaz.A fiam skorpió, viszont kiköpött én vagyok miniben.

Elvagyok, de elég egy rossz szó, pillanat, h eldurranjon az agyam és olyankor vagy a földhöz vágok valamit vagy üvöltök vagy ütök.(Persze nem a gyereket.)

Mindketten kick-boxolunk, de igazából bár sok mindenben jót tesz ez a sport, ezeket a problémákat nem sikerült levetkőzni, pedig azt hittem anno mikor kezdtem, hogy talán ott majd levezetem a feszültséget és minden ok lesz.

Igazából rájöttem, h ennek inkább lelki okai lehetnek amire már képtelen vagyok egyedül megoldást találni.

Ha valakinek lenne javaslata, észrevétele, pozitív vagy negatív kritikája, nagyon megköszönném.



2011. nov. 5. 09:38
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
100%

Nem biztos,hogy a fiad örökölte tőled az indulatosságot. Inkább az lehet a gond,hogy téged utánoz. Főleg,ha előtte hisztizel. A horoszkópok pedig ostobaságok. De ha hiszel benne,az befolyásolhatja a viselkedésed.

A férjed hogy viszonyul ehhez?

Vannak pszichológusok a rendelőkben is. De a Család segítőknél vagy a Nevelési Tanácsadóban is. Ott nem kell fizetni.

A sportnak meg kellene tanítani téged az önuralomra.

2011. nov. 5. 09:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
100%

Nálunk a születéskori sorvadtság(dysmaturitas)miatt vannak állítólag a viselkedésproblémák,hiperaktivitás.


Tehetetlen vagyok úgy érzem semmi sem segít,hogy kezelhetőbb legyen a gyermek.


Jártunk már nevelési tanácsadóba,ott csak pszichológus nézte meg és tanácsokat adott a neveléséhez...semmi sem vált be.


Nem volt elég alapos a pszichológus,mert nem mondta,hogy nézze meg a gyermeket gyógypedagógus,fejlődésneurológus ,hogy nem e a születéskor érte károsodás mint az utólag kiderült.


Nagyon nehéz...rettenetesen nehéz kezd lenni...egyre nagyobb és ennek ellenére mégsincsen javulás,hogy kicsit könnyebben alkalmazkodna.

2011. nov. 5. 11:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:
100%

Ha te magad is küzdessz az indulatkezeléssel,akkor lehetséges,hogy diagnosztizálatlan figyelemzavaros,hiperaktív vagy,sokan csak felnőttként döbbenek rá,ha a gyermekük hasonlóan viselkedik, és elviszik szakemberhez,hogy ők is világ életükben ezzel küzdöttek,ez nem kinőhető,csak felnőttként valemennyire jobban kontrollálható.


Ez csak találgatás...remélem nem sértő.

2011. nov. 5. 11:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat.

Második: A fiam koraszülött volt, 1700 grammal született, talán akkor ez is közrejátszhat?

Nagyon átérzem amit írtál, neked sem lehet könnyű.


Első és utolsó: elgondolkodtató amit írtatok.

Úgy vélem van igzság mindkét hsz-ben.

Valamelyikőtök kérdezte, hogy a férjem hogy viszonyul ehhez.

Sajnos míg velem elnézőbb, a gyerekkel nem, úgy érzem, gyakran elvárja, hogy 5 évesen úgy gondolkozon és cselekedjen és értsen mindent, mint egy 30 éves.

Hiába beszélek vele erről, mindig megígéri, h lazábbra veszi de ez addig tart ki amíg rá nem kell szólni a gyerkőcre.

Én ezáltal megértőbb vagyok vele, hisz könnyebben átélem mit érezhet, hisz a viselkedése ugyanolyan mint az enyém.

De így is nehéz és pont emiatt a problémáim miatt képtelen vagyok kivárni, hogy a kicsi hallótávolságon kívül kerüljön és ha lekiabálja a gyereket, amikor nagyon igazságtalannak érzem azonnal összeveszek vele, sajnos ezt a fiam is észrevette és remekül kihasználja ha el akar érni valamit, hogy összeugraszt minket.:(

Tudom, hogy a legnagyobb hibás én vagyok, ezért is akarok leginkább először én változni.

De ez nagyon nehéz.Még beismerni is félelmetes a hibáimat magamnak.

A férjem engem jobban tud kezelni, hagyja, hogy kidühöngjem magam, mert tudja, hogy "annak ki kell jönnie belőlem", ha kezd felmenni a pumpa elvesztem az önkontrollt.Ez maximum 5 percig tart, aztán lenyugszok.

Nem rendszeres, van, hogy fél évente egyszer jön rám, de volt olyan időszakom is, hogy hetente többször.

Tényleg néhány perc alatt lezajlik.(Ez most olyan, mintha mentegetném magam, na de kit is akarok meggyőzni, így is úgyis negatív viselkedés)...

Nagyon fura, észrevettem magamon, hogy nem egyik pillanatról a másikra jön, hanem azt a pár másodpercet előtte érzem.Vagyis mintha érezném ahogy megy fel bennem a pumpa, volt is, hogy szóltam a férjemnek, hogy vigye k a gyerekeket ert pár másodperc és robbanok.Tényleg ijesztő, hisz a mindennapokban inkább kedves vagyok és empatikus mindenkivel.Ki tudja...lehet az önbizalomhiányom az oka.Nem tudom láttátok-e már Jim Carry-vel az Én meg én meg az Irén-c . filmet.Na azt maximálisan átéreztem ahogy a filmben Jim skizofrént alakít.Éli a kis életét, mindenkivel kedves, előzékeny, közben meg gyűlik benne a sok kimondatlan sérelem majd robban.Igaz, ott még nem tartok, h skizo legyek, de ezek a dühkitörések nagyon hasonlóak.Talán a fiamtól is sok az elvárás és így jön ki belőle?Mi a véleményetek?

2011. nov. 5. 14:36
 5/12 anonim ***** válasza:

Az,hogy a kisfiad koraszülött volt sok mindent magyarázhat,viselkedésproblémáknál nagyon jellemző,hogy koraszülés előzte meg a későbbi problémákat.

Jártatok fejlődésneurológiára gondolom,ott midnent rendben találtak?

Nevelési tanácsadóba mindenképpen jó lenne elmennetek,mert megnézik a gyermeket több szemszögből(pszichológus,gyógypedagógus ) és ha eltérést találnak kaphattok ingyen fejlesztést.

Ha neked problémád van a gyermekneveléssel kapcsolatban,akkor rád is szánnak időt,én fél évig jártam,kezdetben a fiammal,majd nélküle.


A férjed amiatt türelmetlen a gyerekkel,mert nem érti mitől ilyen, és fél a későbbi következményektől,hogy vajon milyen felnőtt lesz így a gyerekből,nálunk apát is berendelték párszor a nevlsi tanácsadóba,mert ha problémás a gyerek azt mondenki nagyon megszenvedi a családból válóok nagyon gyakran a gyerek problémássága miatt a szülők egymást hibáztatják.


Később a viselkedésproblémák együttjárhatnak tanulási zavarokkal is,mindenképpen menjetek a nevelési tanácsadóba el,ott remélhetőleg kaptok segítséget,fejlesztést a gyermeknek,jobban megértitek mi történik veletek miért viselkedik így a gyerek ahogy,ne félj nem azzal indítanak,hogy te tehetsz róla,hanem a születési körülményekről ha beszélsz akkor fel fog merülni,hogy amiatt van probléma ami fejleszthető,javítható.

2011. nov. 5. 17:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 Emerem válasza:

Sziasztok!

A kérdést akár én is írhattam volna, még a kisfiam is pont 5 éves... :)

Én is keresem az utat, a jó módszert. Pszihológushoz jártam pár éve, a válásom után sokat segített a feldolgozásban. Mostanában érik bennem a gondolat, hogy újra megkeressem, most az indulatkezelési problémámmal.

Nemrég jártam kineziológusnál a kisfiammal együtt és aztán egyedül is. A gyereken rögtön észrevehető volt az oldás hatása, alig hittem el utána! Persze a probléma okozója, tudom, hogy én vagyok, a fiam csak másol. Ez a hölgy nálam a vezetett meditációt tartotta célravezetőnek. Igaza lehet. Mindkét alkalom után észrevettem, hogy sokkal nyugodtabb vagyok és türelmesebb a gyerekkel. Sajnos a 2.-nak már rövidebb ideig volt hatása (az 1. után 3 hét nyugi volt). Rá kellene vennem magam, hogy egyedül meditáljak, és ez rutinná váljon. Nagyon egyszerűnek tűnik, de nekem nem az.

Remélem, valahogyan sikerül megtanulnom kezelni ezt, mert már most látom, mennyit ártottam a kisfiamnak. Főleg, hogy van már egy 5 hónapis kisfiam is, miatta is nagyon fontos lenne. Egyébként a második házasságomban nagyon boldogok vagyunk.

Remélem valamit én is hozzátettem az eddigiekhez, és kíváncsi vagyok a további javaslatokra is!

2011. nov. 5. 18:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 Emerem válasza:
Még annyit, hogy a nevelési tanácsadót már nekem is javasolták. Az előző válaszadó engem is megerősített, hogy fel kell keresnem őket.
2011. nov. 5. 18:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 A kérdező kommentje:

Sziasztok, szia Emerem!


Köszi a választ, jó volt olvasni, h lehet ezen segíteni.

Esküszöm amikor a fiammal támad konfliktusom valami olyasmihez tudnám hasonlítani, mint amikor a mindent elsöprő erő ütközik a rendíthetetlen akadállyal.Egyszerűen egyiken sem kerülünk ki győztesen belőle, csak jól felhúzzuk magunkat.

Nekem is van egy kicsi, egy éves fiam is, ezért is aggasztó a helyzet.

A héten mindenképp bemegyek a nevelési tanácsadóba, remélem lesz valami megoldás rá.Nyitott vagyok mindenre, mert bár sem őrültnek sem "betegnek" nem érzem egyikünket sem azért a segítség elkél.Majd beszámolok, hogy alakulnak-e a dolgok:)

De már az is sokat segített, h írtatok és nem volt (még) senki, aki leharapta volna a fejem a kérdésemért.

2011. nov. 6. 18:26
 9/12 Emerem válasza:

Kedves Kérdező!

Kíváncsian várom, mit javasoltak a nevelési tanácsadóban!

2011. nov. 6. 21:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 anonim ***** válasza:

Szia!

Nagyon átérzem, amiket írtál, a kirobbanó düh, aztán a lelkiismeret-furdalás engem is sokszor gyötör. Valóban ilyesztő, hogy a gyerekek mennyire átveszik a szülők hangulatát, és tükröt mutatnak nekünk.

(Nekem ugyan annyiban szerencsém van, hogy a férjem áldott jó, derűs természetű, így mindkettőnkkel nagyon türelmes bír lenni.)


Azt gondolom, neked abban van szerencséd, hogy pár perc alatt lecseng a dühöd – én egy fél órát rezgek még, és „irigylem” a kisfiam, aki gyorsan túlvan a veszekedésen, és újra jó kedvű bír lenni.

Lehet, hogy hülye és triviális tanács, de szerintem, ha tényleg érzed, hogy rád fog törni mindjárt a „rapli”, vonulj el az egyik szobátokba, és ott várd meg, míg elcsitul. Persze tudom, hogy ez nem mindig megvalósítható… ami még fontos szerintem, hogy amikor elmúlik a lila köd, elnézést kérek a gyerektől, és bevezettem, hogy azt mondom, most „mimóza” vagyok. Ez nagyon tetszik neki,

2011. nov. 7. 09:57
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!