Hiperaktív a gyereketek?

Milyen életre szóló másság? Életre szóló nyugtatózabálás? Talán a Felnőttkori hiperaktivitást is kitalálták már? És az milyen? Felnőtt korban kapod meg, vagy gyermek korban kapod meg, de sosem növöd ki?

Vagy az életre szóló másságot úgy érted, hogy a hiperaktív gyerek felnőtt korban más beállítottságú lesz, mint a nem hiperaktív gyerek?

és ezután mi jön majd? Idős kori hiperaktivitás?

ugyan már! VICC!

"Vagy az életre szóló másságot úgy érted, hogy a hiperaktív gyerek felnőtt korban más beállítottságú lesz, mint a nem hiperaktív gyerek? "

Felnőtt korban is nehézségekkel küzdenek,szétszórtabbak,nyugtalanabbak,esetleg indulatosabbak,meggondolatlanabbak .

Sajnos ez nem vicc,ez egy nagyon is létező dolog,a kisfiam ezzel küzd.

A nyugtatókat említed,valójában serkentőket adnak a hiperaktívoknak amely náluk segít az öszpontosításban,az én kisfiam nem kap,bár már felvetették a lehetőségét.

Szerencsétlen orvosok jót akarnak. Időközönként elmennek továbbképzésre, ott megtanulják, hogy van az új betegség ebben a hiper modern korban, amiről annak idején az egyetemen nem tanultak, mert még csak most fedezték fel, ez pedig nem más, mint a hiperaktivitás. Megtanítják nekik, hogy mik a tünetek, és megtanítják (megmutatják) nekik azt is, hogy a csodálatos gyógyszerlobbi, avagy a gyógyszergyártók (gyakorlatilag a világ milliárdosainak üzletemberei) milyen hatásos szereket, nyugtatókat, vagy serkentőket (teljesen mindegy hogy nevezzük) gyártottak már ezen új betegség kezelésére. (ha mellélhatások vannak, arról talán hallgatnak, bár ne feledjük, hogy akár nyugtatók, akár serkentők, jelentős mellékhatásokkal számolni kell!)

Az orvosok tehát jót akarnak, legjobb tudásuk szerint járnak el akkor, amikor felírnak vagy ajánlanak egy gyógyszert. De ha kinyitjátok a szemeteket, akkor vegyétek észre, hogy lassan több a hiperaktív gyerek, mint a nem hiperaktív. Minden második gyerekre rá lehet ragasztani ezt a jelzőt!

Nem baj, ha rossz a gyerek, mi is azok voltunk! Gondoljatok vissza, a gyerekkorotokra! Az iskolában anno voltak jó, és rossz gyerekek, senki nem egyforma! Ha nem figyel, nem tud összpontosítani, akkor nem az a megoldás, hogy begyógyszerezzük. Persze csináljatok amit akartok, a döntés a szülő kezében van, de jól gondoljátok meg! Ezeket e gyógyszereket még nem is tesztelték hosszú távon, ugyanis nem volt rá idő! Honnan tudjátok, évekkel később 8-15 év múlva, milyen mellékhatások kerülnek felszínre? Megkérdezed az orvost? Ő azt fogja mondani,a kit a gyógyszergyártótól hallott! Ti döntötök!

Én ezt másképp látom.

A kisfiam hiperaktív,extrémen nyugtalanabb,kezelhetetlenebb,mozgékonyabb ,az éjszakáink nagyon rosszak a szinte minden éjjel jelentkező alvajárása,pavorja miatt.

Indulatait képtelen fékezni,nem rendelkezik önkontrollal,indulatkezelési módszerekkel.

Kitünik a többi gyerek közül,hogy ő nagyon más.

Egy jó pár születési körülmény hajlamosít a hiperaktivitásra (oxigénhiány,koraszülés ,dysmaturitas),az anya terhesség alatti éetmódja is megalapozhatja a gyerek későbbi hiperaktivitását,sokkal gyakrabb az eltérés,ha az anya dohányzott,alkoholizált,kábítószert fogyasztott.

Ezek mind kézzel fogható dolgok,hogy ha fenállnak,a gyerekek nyugtalanabban,viselkedészavarosak,alvásproblémáik vannak stb...

A mi esetünkben a vér szerinti anyuka dohányzása miatt,nagyon sorvdtan(dysmaturitas) születtet a kisfiam,már a kezdetektől nagyon sírós ,nyugtalan,szinte elaltathatatlan volt.

Nem hinném,hogy a gyógyszer megoldás lenne,pláne,hogy a gyerekek akik kapják nem érzik magukat jobban,csak a kívűlállóknak könnyebb velük,igazándiból az elfogadáson kívűl mást nem tudok tenni,türelmes vagyok,bízom benne,hogy idővel azért enyhülnek a tünetek.

Ha a gyereknek jót akarok megtanulom elfogadni,hogy indulatosabb,nyugtalanabb,meggondolatlanabb az állapota miatt,de ha segítek neki ilyenkor túllendülni,nem szidom,verem,bélyegzem meg,akkor az önbizalmát nem teszem teljesen tönkre,idővel megtérül a befektetett energia,nagyban függ ezen gyerekek későbbi sorsa attól,hogy milyen családi támogatás vette őket körül,kaptak e elfogadást,megértést,fejlesztéseket.

Egy normális öszetartó ,szeretteli családban csodákat fognak elérni a gyerekkel.

Ez nem ilyen egyszerű,hogy a gyógyszereket el tudják e adni a gyógyszercégek,nagyon is létező probléma ez a fajta viselkedésbeli sajátosság,amit éppen hiperaktivitásként neveztek meg és továbbra is folynak a kutatások ,hogy megértések a miértekelt,megoldásokat keressenke,hogy megkönnyítség az érintetttek életét.

Te azzal amit írtál gyakorlatilag normálisnak nevezted az állapotot,akár úgy hogy belefér az átlagosba is,de ezek a gyerekek ,családok nagyon szenvednek ettől az állapottól és az ezzel járó kudarcoktól,konfliktusoktól,meg nem értettségtől.

Ezt tényleg csak az érti aki megéli a mindennapokban.

"""Felnőtt korban is nehézségekkel küzdenek,szétszórtabbak,nyugtalanabbak,esetleg indulatosabbak,meggondolatlanabbak"""

Mert nincs nagy IQ-juk ezért mint a dilis felnőttek.

Mondom jól verni kell naponta, Hyperaktív vagy? Maj a kezem is!

A hiperaktivitás az agy dopaminátvivő képességének hibája.

Hiába vered, attól nem áll helyre az agya. Nem fog dopamin termelni, nem indulnak be az idegpályák. Hiszen akkor a Parkinsont, Alzheimert is ki lehetne verni (bár kétségem sincs, te agyonvernéd anyádat, mert ne ám, vagy remélhetőleg a gyereked téged, csak nehogy ott sírj az újságban, vénségemre vernek a gyerekeim)

Úgyhogy van időskori "hiperaktivitás" is illetve agyi degeneráció. Természetesen. De mondjuk az a színész 30-35 évesen lett Parkinson kóros, úgyhogy még ez sem biztos, hogy időskori.

Egyébként aki hiperaktívnak született, az hiperaktív is marad, logikusan, csak más tünetcsoporttal jelentkezik, de a betegség maga marad.

Ja és még annyit, amit Dr Lenkei (bár én kétlem, hogy doktor lenne) de fogadjuk el, hogy az, nem ő írta, fordította egy amerikai szektavezető művét, szinte szó szerint. Nem saját mű sajnos és nem is saját kitaláció. A vitaminok sem, szcientológus vitaminnak hívják és amerikában gyártják.

Egyébként még annyit a hiperaktivitás egy félrevezető elnevezés, sajnos az orvosok nem gondoltak bele, pór, ostoba IQ bajnok nép is van a világon, akiknek felfoghatatlan, hogy értik a szót hiper és a másikat aktív, de együtt a kettőt már nem.

Az utolsó hozzászóló az biztosan orvos,olyan szépen megmagyarázza, hogy mi más az agyban, de egy magas vérnyomást, vagy egy cukorbetegséget sem tudtok gyógyítani, mindezek mellett pedig egy szatyor gyógyszert megetettek velünk, mindenféle érdemi javulás nélkül!

"A kisfiam hiperaktív, Indulatait képtelen fékezni,nem rendelkezik önkontrollal,indulatkezelési módszerekkel."

Hát ez nagyon szép! Mit vártok ti egy kisfiútól wazze! Ez még a felnőttek nagy részének sem megy, ettől nem beteg egy GyEREK, ez nem lehet ok arra, hogy egy kisfiút betegnek bélyegezzünk!!!!!!!

Most 30 éves vagyok. Kisfiú koromban annyira rossz voltam, hogy a gyógyszereket is beszedtem, úgy mosták ki a gyomromat, 2 hétig kórházban voltam! (Azt hittem cukorkák!)

Sokszor az ajtóból hoztak vissza, mert álmomban ki akartam menni. Volt rá alkalom, hogy vittem magammal a párnámat is, ledobtam az ajtó elé, és nyitottam az ajtót, de nem álltam el az ajtóból, tehát mindig magamra nyitottam, a párna ott volt az ajtó, és köztem, ezért nem sérültem meg, és ezért nem tudtam kimenni sem, anyám szerencsére felébredt a zajra, és lefektetett.

A szoba közepén, szocialista trendnek megfelelően, volt egy asztal, mellette 1-1 fotel. Sokszor meg kellett fogni a kezemet, és a két fotel körül sétálni velem álmomban körbe-körbe, tehát egyértelműen alvajáró voltam.

Az öcsém még ennél is rosszabb volt. Állandóan felmászott a szekrények tetejére, alig tudták lehozni, szerencsére egyszer sem esett le!

A tanulás is kezdetben nehezen ment, emlékszek rá, hogy több fekete pontot kaptam első osztályos koromban, kaptam is érte otthon! Voltak beírásaim is, (annak idején úgy nevezték), osztályfőnöki, igazgatói figyelmeztetés, stb.

Tehát rossz gyerek voltam! -de nem is voltak olyan elvárások 7-8 éves koromban, hogy kezeljem az indulataimat, erre egy gyerek nem lehet képes!

Most 30 éves vagyok, sikeres, nyugodt. 2 nyelven beszélek, 26 éves koromban diplomáztam a győri főiskolán, a végzettségem építőmérnök! A szakdolgozatom négyes lett, államvizsgám jeles! Emberekkel foglalkozok, építés-kivitelezést vezénylek nap mint nap! Ha most lennék gyerek, hiperaktívnak bélyegeznének, (az öcsémmel együtt)! Megkapnám a nyugtató adagomat, anyám pedig idegileg ki lenne készülve, mert belemagyarázták volna a fejébe, hogy van két hiperaktív kisfia!

Nem kell egy kaptafára húzni minden gyerek. Engem később kezdett el érdekelni az iskola, és a tanulás, de ettől még nem vagyok beteg! Rosszabb is voltam mint az átlag, de ettől nem kell nyugtató! Nincs két egyforma gyerek!

Az orvos persze jót akar, ő csak felírja, amit tanítottak neki, a gyógyszert, ami állítólag kezeli a hiperaktív gyereket! A szülő is jót akar, ő azt teszi, amit az orvos mond, mi mást tehetne! Mindenesetre jól gondoljátok meg, és azokat az egyszerű kérdéseket válaszoljátok meg, hogy:

- hol volt ez a betegség 20 évvel ezelőtt?

- ki mondta, hogy minden gyereknek úgymond azonos sablon szerint kell felnőnie?

- a túlzottan eleven gyerek beteg, a túlzottan nyugodt egészséges?

- Ha nem tudják gyógyítani, akkor miért kell szedni azt a sok nyugtatót?

"hol volt ez a betegség 20 évvel ezelőtt?

- ki mondta, hogy minden gyereknek úgymond azonos sablon szerint kell felnőnie?

- a túlzottan eleven gyerek beteg, a túlzottan nyugodt egészséges?

-?" Ha nem tudják gyógyítani, akkor miért kell szedni azt a sok nyugtatót

Hiperaktívnak nyilvánított kisfiú anyukája vagyok.

Az én gondolataim a kérdéseiddel kapcsolatban:

-20 évvel ezelőtt is voltak nyugtalanabb,kezelhetetlenebb,nagyon mozgékony gyermekek,de akkor még nem próbálták ezt egyfajta jól megfogható mássággal beazonosítani

-azonos sablon szerint kellene felnőni...a túlterhelt,kiégett ,alulfizetett óvónők,pedagógusok szerint a 35-ös csoport-osztálylétszámoknál nem elfogadható egy ilyen gyerek

-a túlzottan eleven,túlzottan nyugodt csak egy dolog,de sajnos kihat a teljesítményre az iskolában,oviban ha nem képes megülni,nem képes csak igen rövid ideig figyelni egy gyerek

-ha nincsen elfogadás,mert nincs rá kapacitás a sok fős létszámnál,akkor a pedagógusnak mindenképpen kedvezőbb ha a gyerek leköthetőbb,nyugton marad a gyógyszerrel...ha nem kap gyógyszert egy súlyosan nyugtalanabb,leköthetetlenebb gyerek,akkor olyan szinten kikészül attól,hogy nem tud megülni,nem tud figyelni,emiatt pedig a pedagógus mindenféle átokfajzatnak kiálltja,butának,rossznak bélyegzi,hogy agresszív és teljesen kezelhetetlen lesz,mert ugye ő nem tud megülni,ezt nem tolerálják neki,emiatt folyton bántják,szidják,önbizalma nulla lesz

Én magam azt hittem csak egy nagyon mozgékony fiam van,aztán az óvodában közölték,hogy ők már nem tudnak mit kezdeni vele,mert nem hallgat rájuk.

Jelzem a bölcsiben imádták,elfogadták semmiféle viselkedésprobléma nem volt ( csak nagyon mozgékony volt) addig amíg az oviba be nem került és ott azonnal hatalmasat változott,az óvónők dühhel,szigorral,haraggal közelítettek felé,engem folyton bántottak,hogy biztosan nem jól nevelem amiatt ilyen,elkezdtünk szakemberekhez járkálni,már fogalmam sincs,hogy akkor most tényleg hiperaktív az én kisfiam...vagy mi is van itt már,egyre elkeseredettebb vagyok,mert a kisfiam jól érzi a kétségbeesett próbálkozásaimat és szerintem annál jobban produlálja a viselkedésproblémákat.

Lehet ,hogy jobb lett volna nekünk,ha ezelőtt 20 évvel vagyunk ebben a helyzetben?...akkor sem fogadnák volna el az óvónők,később a pedagógusok...gyógyszert mi nem kapunk,akkor sem kaptunk volna.

Ami viszont tény,hogy sokkal nagyobb számban fordul elő a "hiperaktivitás"-nak nevezett temperamentum,ha koraszülés,oxigénhiány a szülés körül,dysmaturitas,anyai dohányzás,anya alkoholizálás történt,sőt állítólag öröklődhet halmozódhat családon belül.