Minden hiperaktív gyermekre jellemző, hogy amellett, hogy képes rendkívűl szélsőséges viselkedést produkálni néha meg olyan mint egy átlagos gyerek, főként ha kipihent, odafigyelnek rá és kedvenc időtöltésével foglalatoskodik?

Tudod mit tanultam meg nagyon a nehéz évek alatt? Azt, hogy megbecsüljem, amim van, és mindenben megtaláljam a szépet, hogy erőt adjon a továbbiakhoz.

Nem tudnak érdekelni az anyagiak, nem zavar, hogy öreg és romos a kocsim, amíg van mit enni adnom a gyerekeknek. Nem érdekel, hogy sokan furcsán néznek rám a hatalmas családom miatt, mert tudom, hogy a gyerekeim mindig segíteni fogják egymást.

Volt haszna is ennek a kálváriának. Látom a két középső gyerekemen, hogy mennyire igyekeznek mindenben nagyon jók lenni. Látom a nagyon, ahogy egyre könnyebben veszi az akadályokat. És nem utolsó az sem, hogy egy olyan ember a társam, akire mindig számíthatok, és akármilyen rossz napom volt, kienged belőlem minden feszültség, ha hozzábújok. Azt hiszem, teljesen más ember lennék, ha nem hozzánk születik a fiam. Felszínesebb, önzőbb, mattabb.