2 napja jár a fiam oviba, de már ő a fekete bárány, mit csináljak?

16.08 as vagyok.Én hónapok óta beszéltem neki az oviról,hogy milyen szuper dolog,mondhatni mindig készítgettem fel.De igazán sosem járt közösségbe,nem voltunk ovisok,játszó térre is csak kb heti 3szor jutottunk el ,mert kutyánk van és nem tudok több felé szakadni őt is le kell vigyük,így sokat sétáltunk,meg motoroztunk,meg kirándultunk pl Dunaparton stb.De az utóbbi időben nem volt vele sosem gond.egy éve mikor a tesó megszületett volt némi féltékenység ami márá sokat javult,bár két fiúnál mindig meg lesz sztam,de amit azóta művelt,hogy oviba mentünk.Rosszul indított a fiatal ovónéni első nap közölte menjek el..én meg ugye nem ezt ígértem gyereknek..nah nagy sírás ,maradtam.Másnap is ezt akarta a gyerek másnap is tombolt maradtam,meg mondtam is neki nem tartom jó ötletnek.--jelzem nincs gyereke,most először beszoktatós és összesen két gyerek van az enyémmel együtt a 4kicsiből akik nem voltak bölcsisek.Hétfőn elmentem vele láttam nem sok keresni valóm van itt,mert már zavartam a csoport foglalkozásokat-nem vett rész az ismerkedésben,nem fogadott szót,hozzám bújt mindig.

Mondtam az óvónőnek,szépen eljátszik magának,látom jól érzi magát,kedden már itt hagyom.

Ő is így látta-ő már tapasztaltabb óvónő...15perc ordítás után megnyugodott azt mondták,de mikor kimentek az udvarra bevadult.De úgy,hogy aludt itthon,fáradtan nyűgösen kelt-felborultak a rendszereink,és egész du tombolt,volt,hogy higgadt volt,volt ,hogy ordított az úton magát és közölte jó hisztizni...na erre mit mondjak..eddig nem nagyon volt ilyen.Biztos vagyok ,hogy ez a helyzet zavarta be ennyire,elmondta most is du egy csomószor,hogy én vagyok a legszebb anyukája,és nem hagyjam ott,és szeret,mondtam én is imádom,de az oviba nem lehetnek anyukák..

Ami a legjobban zavart,hogy az óvónő két óra után úgy nyilatkozott,hogy agyerek valahol elcsúszott és ezt a helyzetet kezelni kell...csak lestem,mit vár egy 3éves gyerektől aki először van idegenekkel együtt,hogy mindenben legyen toppon csöndben üljön és fogadjon szót.sosem volt tőlem távol és ez az első ilyen eset...úgy gondolom ő a pedagógus neki kellene ezt a gondolt GYEREKKEL MEGOLDANI,ÉN ELMONDOM A VÉLEMÉNYEMET A FIAMNAK ,DE NEM LÁTOK BE A FALAKON TÚL,HOGY ÚGY IS VISELKEDIK AHOGY KELL..nah ez benyomódott bocsi..:)

sziasztok,

Istenem, ahogy olvastam a válaszaitokat hát áldom az eget a mi óvó nénijeinkért!!!!!!

rettegtem a bölcsitől/ovitól, mert egy iszonyat aktív, ezerrel pörgős, határozott, kemény fejű fiunk van. nagyon-nagyon féltem, hogy majd milyen lesz az oviban, mennyire fog szót fogadni, hogyan reagál majd le másik gyerekektől dolgokat, szóval gyomor ideggel feküdtem le aludni ahogy közeledett a nap... márciusban adtuk be és mivel 2 nyelvű család vagyunk és itthon magyarul beszélünk, de szerettük volna, ha a másik nyelvet is azonos szinten elsajátítja így szerb nyelvű intézménybe adtuk, viszont abból csak magánt találtunk, aminek hát húzósabb az ára, de végül úgy határoztunk, hogy bele fér a családi kasszába. 3 hétig sírt, 1,5 hét után aludt nap közben, minden nap úgy mentem érte, hogy Istenem, most tuti majd mondják, hogy köszönjük, de holnap ne hozza, össze rezzentem, ha megcsörrent a telefonom, azt hittem az oviból hívnak, tiszta paranoia voltam. közben d.u-onként otthon voltak jelenetek, hiszti, kirohanások, csúnya beszéd. és egyik reggel utánam szaladt az óvó néni... a gyomrom össze ugrott, leizzadtam 10 másodperc alatt!!!! elkezdte mesélni, hogy mennyire meg van elégedve a kicsivel, milyen szépen beilleszkedett, megszerették a társai. foglalkozásokon oda figyel, nem verekszik, néha vannak kakaskodások a fiúkkal, de semmi komoly. kitapasztalta a megfigyelései alapján, hogy a fiunknál a büntetés a legjobban használható nevelési forma (megjegyzem teljesen egyet értek Vele) és csak beszéljük meg, hogy mi hogyan csináljuk otthon, hogy egy módon működjön a dolog. pár hétig megfigyelte a kicsi reakcióit, szokásait, a dolgait és ez alapján állt hozzá a gyerekhez, így kezelte!! elképzelhetitek, mennyire jól esett és innentől kezdve mennyire megnyugodtam!!

szépen megy az együtt működésünk, Alen inkább az oviban nyugodt és otthon dilul be néha. persze jobb ez így!! viszont az, hogy ilyen az oviban az a nevelők érdeme én úgy érzem!!!! mert Ők szerettették meg Vele azt a helyet és a viselkedését is biztosan meghatározza hogyan állnak a gyermekhez!! szóval... nagyon nehéz helyzetben lehettek és igazából nagyon szomorú, hogy ilyenek az óvónők... nem tudom, tényleg beszélni kellene vele, mert a kicsi issza meg a levét!! ...

Ági

első voltam, akkor nekem volt igazam, óvó néninek idő kellett, hogy rájöjjön, hogyan kell kezelni a fiadat. Rögtön gondoltam ennyi a nagy probléma és aztán ő lesz az imádnivaló csoda.

De azt nem értem, miért nem mondta ezt az óvónéni neked. Miközben azt ecsetelte, hogy úgy viselkedik, mint egy két éves. Mert a fiam óvó nénije ezt mindig elmondja, anyuka ez és ez a probléma, egyelőre még nem tudom mi okozza, mi váltja ki, hogyan kezeljem. Tehát, hogy ő rá vár a megoldás. Lévén te nem vagy ott.

Úgy tudom az óvodában a beszoktatási időszak szeptembertől novemberig tart. Ez a két hónap azért van, hogy a gyerekek és az óvónénik megismerjék egymást. A gyerekek hozzászokjanak, hogy nem egyedül vannak, hanem csoportban, alkalmazkodniuk kell egymáshoz, meg kell szokják az óvodai napirendet stb., stb. Ez alatt a két hónap alatt sem a szülők, sem a pedagógusok nem vonnak le messze menő következtetéseket. Pl: rossz a gyerek

De ha november után is problémák vannak a gyerekkel, akkor szakembertől kell segítséget kérni pl: pszichológus.

A lényeg, hogy Te légy türelemmel, engedd el a füled mellett az óvónéni nyilvánvaló hülyeségeit, az idő mindent megold.

Én azt nem értem,hogy akinek nincs türelme egy kisgyerekhez,minek választ olyan szakmát,amihez ez nélkülözhetetlen.Nem értem miért kellene egy alig 3-4 éves gyerektől elvárni,hogy mindent úgy és akkor csináljon,ahogy azt mások szeretnék.Nem elég neki,hogy el kell válnia a szeretett szülőtől,más szabályok szerint kell lennie,el kell fogadnia,azt kell csinálnia,amit lényegében egy számára vadidegen ember mond meg neki.Ráadásul ott van benne a félsz,hogy nincs meg az a biztos pont,akire támaszkodni tudna,ha gondja van,valami bántja.Hiába tetszik neki az ovi,ez csak addig tart sajnos,amíg a szülő ott ül vele,miután rájön valójában,hogy neki itt "egyedül"kell úgymond boldogulnia,rájön a félsz,s minden eszközt megragad tiltakozása kifejezésére.Ki hogy tudja ezt megtenni,verekedés,sírás,stb...Az,hogy az óvónő ezt hogy kezeli,nem mindegy egyáltalán szerintem.Nem lehet a gyereket vagy a szülőt hibáztatni ezért,hisz ez egy természetes folyamat,amit nem mindenki tud egyből kitörő örömmel fogadni.Ráadásul szerintem azt is megérzi a gyerek,hogy ha esetleg mi szülők aggódunk érte,mármint azért,hogy ott kell hagynunk.Elég egy megremegő hang,esetleg egy kicsit máshogy nézés,máris felmerül a gyerekben a kérdés:Tényleg jó lesz nekem itt?

Tehát szerintem ha az óvónő nem tudja ezt a helyzetet kezelni,attól még nem szabad hagyni,hogy a gyerek legyen a bűnbak,én meg pláne nem engedném azt,hogy reggel a gyerekemnek elnézést kelljen kérnie.Mert miért is?Azért mert bizonytalan,fél,s így próbálja meg tudatni?

De igen sajnos vannak olyan helyzetek,amikor szerintem az óvónő összeférhetetlen a gyerekkel.Ha te gyerekeddel úgy érzed minden rendben,akkor nem bennetek van a hiba.Hiába mondja ő azt,hogy ennyi meg ennyi éve csinálja ezt,akkor sem mondhatnak ilyet.Ha a gyereked nem szimpatikus neki valami oknál fogva,nemigen tehetsz semmit,de egy normális óvónőnek az a dolga,hogy átsegítse a gyereket a nehéz helyzeten,nem pedig az,hogy bíráljon.Állj ki a gyerekedért,s ne fogadd el,amit mondd,ha az sérti a gyereked.Igazából megkérdezhetnéd tőle,árulja már el legyen szíves,mit tegyél,hogy könnyebb legyen neki beszokni az óvodába.Hisz a nevében is benne van ÓVoda,ÓVÓnő.Ez a dolguk,az óvás,mivel te otthagyod nekik a kincsedet,ezért el is várhatod a megfelelő bánásmódot.