A gyerekpszichológus módszere felháborító! Ti mit gondoltok a könyvben szereplő módszerekről?
Csak azért írok, mert a kezembe akadt a " Ki az úr a háznál" című könyv, amit egy gyerekpszichológusnő írt. Én föl sem fogom, hogy írhat egy pszichológus olyat, hogy ha a gyerek hisztizik, a szülői öleléssel kell lecsendesíteni. A szülői ölelés az, hogy teljesen mozgásképtelenné tesszük csemeténket. Ehhez előtte ORVOSI KONZULTÁLÁS kell, mert annyira veszélyes! Őszintén, milyen gyermekkora lehetett az ilyennek, aki teljes hierarchiai különbséget tesz a gyermek és a szülő között? Nem tiszteli a gyereket? Hát ezt nevezik szülő-gyermek kapcsolatnak, hogy a gyerek lent van, a szülő meg kilométerekkel fölötte?
Én 2 gyereket nevelek, és jár nekik az emberi tisztelet, az emberi méltóságuk tisztelete, és ez kölcsönös. Van persze, hogy élek tekintélyemmel, de egyébként teljesen egyenrangú kapcsolatban élek velük. Mit gondoltok?
Őszintén szólva nem értem a problémádat. Nem olvastam a könyvet, ezért lehet, hogy félreértettem, amit írtál.
Miért ne lehetne egy hisztiző gyereket megölelni?
A másik: mindenki úgy neveli a gyereket, ahogy akarja. Te is, én is, ő is, más is.
2. vagyok
Én egyébként azt utálom, de nagyon, amikor anyuci türelmetlenül rángatja az üvöltő (hisztiző) gyereket az utcán/a villamoson/a boltban, ordít vele, megveri, amitől a helyzet nem lesz jobb, igaz, rosszabb se.
Legszívesebben odamennék az ilyenekhez és lekennék nekik is egy pofont, és az arcukba ordítanám, hogy nem a gyerek kérte, hogy megszülethessen, ha nincs türelme hozzá, ne szüljön gyereket.
Ennél az ölelés lényegesen jobb módszer.
1. válaszoló vagyok:
Nem a szuper dadában láttam, hanem a vásott kölykökben. Mondom dettó ezt tanították. Erősen lefogni, hogy mozdulni ne tudjon, kárt ne tudjon se benned se magában tenni és megvárni amíg megnyugszik.
Én azt gondolom, hogy egy egyszerű sarokba állítás vagy bármilyen enyhének tűnő büntetés is lehet kemény, ha nincs az megfelelően lekommunikálva. Egy fenékre vagy kézre csapás se okoz lelki sérelmeket a gyereknél, ha a megnyugvást követően szépen nyugodt hangnemben megbeszélésre kerül a dolog.
Szerintem az a helyzet, hogy a szülő és a gyerek sohasem lehetnek egyenrangúak. És én ezt úgy mondom, hogy még tulajdonképpen apámékkal élek. Egy szülő mindig a gyermekek fölött helyezkedik el. És én is így gondolom. Az apát azért hívják CSALÁDFŐNEK például. A lefogásos módszer tényleg egy elég érdekes módszer (érdekes alatt furcsát értek). Nálunk ha nagyon ritkán volt is egy kis hiszti azzal le volt rendezve, hogy jött a szülő megkérdezte: " Mi az amit hallok? Csak nem hiszti?" Ebből már mindannyian tudtuk olyat teszünk ami nem való. Szerintem a hiszti csak neveltetés kérdése. Ha a gyerek el van kényeztetve persze, hogy hisztizik mert egyre többet és többet akar.
Ez az én véleményem de az előző felszólalóval egyetértve mindenkinek más nevelési módszere van.
Szülői ölelés az, hogy teljesen mozgásképtelenné tesszük a csemeténket?
Milyen kilométerekkel van fölötte? Még túlzásnak is sok a kilométerekkel, de még a méterekkel is. Mert átlag ember 180 centi egy átlag hisztiző gyerek 100 centi, 80 centi van közöttük, vagy székre áll a szülő és onnan teszi mozgásképtelenné a gyereket öleléssel? Mert valami nyújtható karja van?
Elképzelni sem tudom a szituációt, nagy fantáziával sem.
Ha meg akarja ölelni az ember a gyerekét, minimum le kell hajolni hozzá. Amit meg leírtál nem ölelés, hanem lefogja a gyereket, ami nyilván szükséges, ha annyira belelendül a hisztibe a gyerek.
Az orvosi konzultálást, meg meg sem kérdezem micsoda.
Szerintem nemcsak fogalmazni nem tudsz, hanem olvasni sem. értelmezve biztosan nem. Nézegess valami gyerek leporellót, ne szakmai könyveket olvass.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!