4 éves és nem beszél nem szobatiszta (? )

Gondolom a "szigorúságod" alatt következetességet értesz. Jól teszed, ha az vagy. Az más kérdés, miben következetes az ember, de most a lényeg, hogy az itt sokak által és általad leírtak szerint akár úgy érzed, kedvel téged a kicsi, akár nem, a személyed hasznos "pótlék" a picur számára. Nem valami szerencsés kifejezés itt a "pótlék", mivel a leírásod szerint remek babysitter vagy -pláne a korodhoz képest-, de a kisgyermek szempontjából minden sitter végülis pótlék, ha a szülő helyett a babysitter képes megfelelően bánni a gyermekkel, tehát pozitív értelemben használtam most e kifejezést.

Valóban nehéz látatlanban különösebben hozzátenni új gondolatot a megírt válaszok után. Szurkolok, hogy megoldódjon a gyermek helyzete.

" gyermek jólétit javasoltam"

Arra nem csodálom,hogy nemet mondott,nagy valószínűséggel egészségügyi ok miatt olyan a gyermek amilyen,kinek hiányzik,hogy a gyermekjólétsiek jöjjenek,örökbefogadási folyamatnál hozzánk is jöttek annak idején környezettanulmányozni,nálunk aztán adott minden,de mégis zavaró volt,hogy a munkájuk miatt kénytelenek voltak kijönni és körülnézni.

Bár lehet,hogy csak én nem vagyok tisztában a gyermekjólétisek feladatkörével,de valamiféle vizsgálódást,szociális és anyagi javak meglétének ellenőrzését kötöm hozzájuk,nem egészségügyi problémákkal kapcsolatos utbaigazítást.

A háziorvos,védőnő viszont jó ötlet,ők tudnának segíteni,hogy hová kellene a picivel fordulni,fel kellene mérni az állapotát,pszichológusnak,gyógypedagógusnak szerintem.

Mindent jól csinálsz!!!!

EZ NEM egészségügyi probléma, ez a nihil.

Kicsit írok, hogy velem hogy van. A gyerekek rám ragadnak, mert érzik a figyelmet, törődést. Eleinte körbeugrálnak, rángatnak, szólongatnak, csapatban széttépnek. Majd később észreveszik, hogy a figyelemnek van egy ára: az, hogy be kell tartani a szabályaimat. Bármit játszhatunk, bármiről beszélhetünk, bármit kipróbálhatnak velem, de ha én megtiltok valamit, az tényleg tilos. KÉsőbb észreveszik, hogy a legjobb haverjuk vagyok és már nem teher a tiltás, hanem segítség, mert ha betartják, akkor nem esnek pofára, vagy nem lesz szülői büntetés.

Ki kell kutatnod, mit szeret játszani. Amitől rádragad és azonosulni kezd veled, amitől azt fogja játszani veled, hogy azt csinálja, amit mondasz. Onnantól formálhatod, kéréseidet teljesíteni fogja, sőt, keresi, mit tehetne a kedvedre.

Egyet higgy el. Nincs rossz gyerek, nincs figyelmetlen gyerek, nincs ellenkező gyerek. Csak nem megfelelő nevelés. A gyerekbe ösztönösen van kódolva, hogy utánozza a környezetét, szüleit!!!!!! Az őskortól az élte túl a gyerekkorát, aki a legjobban utánozta a felnőtteket.

Olyan példa-személy kell neki, aki elfogadható, kiszámítható, aki szigorú is meg szerető is. Ezek a keretek, amik nélkül szétesik minden enber, a felnőttek is.

Az anyja van szétcsúszva, feladta.

aug7., 16.58 vagyok. Az előző beírás olyan, mintha én írtam volna. :)) Rám is "ragadnak" a gyerkőcök, és hasonló okokat látok erre, mint az előző beíró. Az utánzás kisgyerekkorban tényleg hangsúlyos, bár 1-3 éves kor között amikor megjelenik a dackorszak, az ellenkezés váltakozik az utánzás hangsúlyosságával. Különösen óvodás korban jellemző, hogy nagyon is meg akar felelni a szüleinek (a tanulás elsősorban utánzással történő volta is elsődleges ekkor), meg azoknak, akiket kedvel (a legtöbb esetben a szülőnek akkor is meg akar felelni, ha rendszeresen negatívan áll hozzá a szülő, mivel kitartóan reménykedik, hogy mégis jó ember a szülője, hiszen érzelmi biztonságot messzemenően tőle remél).

Ahogyan előttem is írták: meg tudom erősíteni, egy óvodás önként betartja azon személy szabta szabályokat, akiket kedvelnek, és ha megérzik, hogy legalább egy kicsit is jó szándékú, logikus és az ő érdekeiket védő az adott szabály. (Még ha esetleg olykor nyafognak is miatta egy percig.)

Előző beíró vagyok, hozzáteszem, avval is egyet értek, hogy (6 év alatt) nincs rossz gyermek, hanem hibás nevelés. Pedagógusként akármelyik , eddig általam ismeretlen szakmabelivel -legalábbis akik szintén picikkel foglalkoznak, mint én- beszélgettem élőben, mind spontán, önmagától említette az én vesszőparipámat (addig ki se szoktam fejteni, hoyg én is így gondolkodom, és ez nem feltétlen van "receptszerűen" megírva szakkönyvekben!) :

NEM a kisgyermeket kell nevelni, hanem a szülőket: utóbbiakat tudatát kell nyitni, segíteni nekik a kisgyermek szemével látni a világot, empatikussá válni, gyermekpszichológiát tanulni, hogy mind jobban értsék a picurokat, mert enélkül sorozatos bakikat követnek el, gyakran jó szándékuk ellenére, de a gyermekeik rovására is...

Mivel a műköröm a bugyuta divatnyavalyák egyike, még tán érthető, ha 16 évesen fontos valakinek. 38 évesen nem, számomra az a hiteltelen.

Ja, és amúgy a kedves kérdezőnek: 35 éves melósember vagyok, akár a szomszéd építkezésről. Előítéletekkel vigyázzatok!