Anyósom lánya kibírhatatlan. Miért ilyen?

Talán nem úgy kéne kezelni mint egy háziállatot, (bár én még háziállattal sem bánnék így) akkor nem így viselkedne.

Első körben kéne neki egy külön szoba amit ő tart rendben és ahová a barátait, barátnőit viheti a továbbiakban önállóságra nevelni, és venni neki egy háziállatot.

Ha eléri a hisztivel amit akar akkor nem fogja abbahagyni!

Mit akar? Figyelmet! Ha kiabálsz vele akkor is vele foglalkozol,ergo elérte amit akart. Lehet játszani kéne vele leülni rajzolni..ilyesmi szerintem. 34/f 3gyerekes apuka (semmi ilyen gondunk nincs és nem is volt talán mert fordítunk időt a gyerekekre amit úgy hívnak "hasznos idő" amikor CSAK ÉS KIZÁRÓLAG az övé vagyok) egy próbát megérne...

Egy gyerekre minden és mindenki hat, ami és aki a környezetében van. Ergo te is. A nevelés nem azt jelenti, hogy áll az ember a gyerek felett és papol neki, sorolja, hogy mit NEM tehet. A viselkedéseddel te is tudod nevelni, ill. a tudtodon kívül neveled is. Ha amikor együtt vagytok, és az anyósod pártjára állva már ketten okosítjátok, akkor nem vagy különb az anyóstól és ne várj csodát, a gyerek ugyanolyan marad.

Mit is szeretne ő? Szeretetet, megértést figyelmet. Pofont, kiabálást, lehurrogást, sarokbaküldést, tenemértheted megjegyzéseket viszont nem. Ebből indulj ki - nem háziállat kell neki, amivel foglalkozhat csak azért, hogy neked meg a szüleinek, testvérének ne kelljen vele foglalkoznia. Eleve az a helyzet, hogy a sógornőd (anyósod lánya, férjed testvére/féltestvére) még csak 7 éves, nem szokványos. Ezzel kell megbirkóznia nap mint nap, hogy ő a kicsi a családban, s ezért követeli a figyelmet ennyire. A család alakította őt olyanná, hogy csak akkor figyelnek rá, ha a kihaénnem stílust hozza. Ez van.