Mennyire ártanék egy magatartászavaros, hiperaktív gyanús 4,5 éves gyermeknek, ha egész napra -6-ig- beadnám óvodába, és heti kb 3-szor bébiszitternek kellene érte mennie?

Elmennék dolgozni.

1.kell a pénz neked

2.neki kell a társaság

3.Aki egyedül neveli akár 3 műszakban is a gyermekét az se tud több időt tölteni vele.

majd biztos lehurrognak meg minden,de szerintem neked is jobb lesz kicsit "kikapcsolódni"mégha munkáról is van szó.

Testvérem gyermeke is enyhe hiperaktivitással küzd tudom mit érzel.Bár nehéz lesz olyan babysitter találni aki elválalj de nagyon légy körültekintő mond meg hogy mit hogyan csináljon,mit hogyan reagálljon le.Tesóm is kb.15 emberrel beszélt mire megtalálta az ideállis felügyelőt.Ő sajna egyedül neveli a gyerekét és 8-fél 5-ig van a munkaidő de fél 6-ra ér haza.Ovi meg csak 5 ig van vagyis fél 5kor már el kell hozzni a gyereket mert mindenki elviszi és rossz szemmel néznek rá(de ez egy másik sztori:)

Nekem is nehéz lesz majd főleg elvinni a gyereket oviba mert párom 6-ra jár dolgozni és nehéz olyan helyet találni az én szakmámban ami nem 6-tól kezdődik:(((

Ha nem vállalod el és megvárod míg iskolás lesz lehet hogy nem fog még egy ilyen álláslehetőség adódni.Próbálld meg és majd meglátod.Adj magadnak 3-4 hónapot!!kevesebbet ne és után akönnyebb lesz eldönteni hogy folytatod vagy felmondasz.

Sok sikert

Nekem is van egy hiperaktív kisfiam és van egy kisebb testvér nálunk is.

A széltől is óvnám a hiperaktívot,hogy megvédjem a sok kudarctól ami vár még rá,ezért amíg tehetem és itthon vagyok a kicsivel hazahozom délben az oviból,mert túl sok neki az egész napos megfelelés ,véges az önkontrollja is.

Viszont ha visszamegyek dolgozni,akkor egész napos lesz az oviban,addigra talán érik egy kicsit,jobban tudja kezelni a nyugtalanságát,impulzivitását,egy egész év áll még rendelkezésünkre,akkor jár le a GYED-em.

"Az óvónőkkel meglesznek a harcaid, de egy próbát megér, nem?"

Ezt alátámasztom,az óvónők harcolni fognak azért,hogy ne kelljen nap mint nap megküzdeni a hiperaktív kisgyermekkel adódó nehézségekkel.

Egész napos ottlét ellen meg pláne felhoznak majd mindenféle indokot,hogy miért is ne,az,hogy esetleg a családotok megélhetése múlik azon,hogy visszamész e dolgozni az nem fogja érdekelni őket,csakis,hogy nekik könnyebb legyen!

Ritka kivétel az óvónők között aki nem így kezel egy hiperaktív gyereket,tapasztalatból írok,minden naposak a harcok az óvónőkkel,nagyon nyomasztó ezt megélni.Megkeserítik az együttműködni szándékozó szülők életét is,mintha a gyerek direkt szülői felbújtásra és csak az ő bosszantásukra viselkedne úgy ahogy,általános,hogy a szülőket hibáztatják,lehet a kezedben akármilyen szakvélemény amely a születési körülményekkel simán megindokolja a gyerek állapotát.

Azon óvónőknek akik nem ilyenek minden elismerésem és tiszteletem.

tegnap18.07-nek,illetve az utolsónak:

-Te könnyen beszélsz,végül is nem te vagy egy teremben 20 eleven,és egy örjöngő hiperaktív gyerekkel összezárva.Nem neked mondják a szülők délutánonként,hogy 'ugyan már kedves óvonő ne mondja már nekem,hogy nem tudják ezt az állat gyereket megállitani,de ha mégegyszer az én lányom/fiam panaszkodni fog,vagy sírva vár ez miatt akkor nézzék meg magukat''-panaszt fogunk tenni itt és itt.Valahol mindkét félnek igaza van,az egészségest óvják a betegtől,és a beteg gyerek szülei nem értik ezt meg,mert ők is küzdenek ezzel a problémával.Sajnos ezt a gondot nem nekünk kellene megoldani,hanem speciális óvodákat kellene létesiteni,ahol kellőképpen tudnának velük foglalkozni olyan óvoda pedagógusok, akik erre a szakterületre mennének dolgozni.A nővérem is óvonő,náluk is van hiperaktív kisgyerek,és sajnos ott is kivannak borulva a pedagógusok.

"Te könnyen beszélsz,végül is nem te vagy egy teremben 20 eleven,és egy örjöngő hiperaktív gyerekkel összezárva.Nem neked mondják a szülők délutánonként,hogy 'ugyan már kedves óvonő ne mondja már nekem,hogy nem tudják ezt az állat gyereket megállitani,de ha mégegyszer az én lányom/fiam panaszkodni fog,vagy sírva vár ez miatt akkor nézzék meg magukat''-panaszt fogunk tenni itt és itt.Valahol mindkét félnek igaza van,az egészségest óvják a betegtől,és a beteg gyerek szülei nem értik ezt meg,mert ők is küzdenek ezzel a problémával.Sajnos ezt a gondot nem nekünk kellene megoldani,hanem speciális óvodákat kellene létesiteni,ahol kellőképpen tudnának velük foglalkozni olyan óvoda pedagógusok, akik erre a szakterületre mennének dolgozni.A nővérem is óvonő,náluk is van hiperaktív kisgyerek,és sajnos ott is kivannak borulva a pedagógusok."

Azt írod,hogy könnyen beszélek,szerintem a helyzetem nem könnyű .

Az én kisfiamat elküldték az oviból a nevelési tanácsadóba,mondván túl mozgékony,a tanácsadó szakemberei szerint életkori sajátosság,nincs vele különösebb probléma,nem agresszív,nem verekszik,nem őrjöng.

Az óvónők minden nap panasszal élnek,hogy nem ül meg,tették ezt már akkoris mikor 3 évesen átkerült a bölcsiből,már akkoris elvárták volna,hogy szépen ,jólnevelten végigüli a csoportfoglalkozásokat.

Soha nem fenyegetőztem,hanem igyekeztem együttműködni,viszont ez kevés volt ahoz,hogy ne éreztessék velem ,hogy jól kiszúrok velük a gyerekem odajáratásásval...nem is értem mit várnak tőlem,mert a nevelési tanácsadóban is rákérdeztem,hogy el kellene e vinni a gyerekemet máshová oviba,de ott azt mondták,hogy szó sem róla,mert semmi olyan probléma nincsen vele amiért érdemes lenne kivenni a megszokott közösségből.

Nem mondták azt rá,hogy hiperaktív,csak hogy életkori sajátosság nála a mozgás-szeretet,akkor miért vinném speciális oviba,hogy az óvónőknek végre megfeleljek,mert úgy érzem egyértelműen ezt szeretnék,de nincsen lehetőség másik ovira.

KInek az érdekét nézzem az óvónőkét,vagy a gyermekemét?

Sok hiperaktív gyerekkel megteszik a szülők,hogy állandóan átiratják máshová,a helyzet pedig nem változik,mert a gyerek ugyanaz marad.

Lehet,hogy az mozgékony kisfiamanak is a legjobb lenne egy speciális óvoda,együtt a hiperaktívokkal,ahol végre elfogadják,kellő türelem,szeretet jut neki és nem büntetik azért,mert nem ült meg 4-5 évesen .

MIkor az óvónők megkapták a szakvéleményt a gyerekemről,hogy semmi kóros nincsen vele,teljesen felháborodtak rajta,húzogatták a szájukat.

"Itt konkrétan nem arról van szó,hogy nem ül meg egy csoport foglalkozáson,hanem a reggel 8-tól du.4-ig tartó folyamatos őrületről a teremben,az ebédlőben,az udvaron,stb stb.Hogy néha két óvonő nem bír vele,egyugyanazon órában.És azt ne felejtsük el,hogy ott van még a többi 20 gyerek,akik szintén odafigyelést igényelnének,de ugye az ember három felé nem tud szakadni.Na most ha egy gyerekkel folyamatosan foglalkozni kell,figyelni,éppen nem-e az ablakon mászik ki holott most szedtem le a szekrény tetejéről-azért az megterhelő napi ismétléssel.Hiába köpködik az óvonőket,én még mindíg azt állítom,hogy igen is ezeknek a gyerekeknek egy speciális óvoda kellene."

Tudom miről írsz,mert annak ellenére,hogy nem mondták ki a fiamról,hogy hiperaktív,azért be kell valljam itthon is nagyon nehéz vele,nincs veszélyérzete,folyton figyelmet követel,aki éppen felügyeli annak fárasztó,megerőltető a folytonos nyűzsgése,nyugtalansága.

DE! :

Amelyik gyerekről felmerül ,hogy hiperaktív gyanús és elkerül a nevelési tanácsadó szakemebereihez,akik nem javasolnak neki speciális óvodát,sem az óvodájában fejlesztést,holott van fejlesztőpedagógus,mert a gyermek nem diagnosztizálható hiperaktívként ,(csak gyanu lehet rá ebben a korban,egyébként is csak ha nagyon megalapozott akkor süthetik rá ezt a gyermekre)akkor miért vinné a szülő saját elképzelései alapján speciális intézménybe,a lakhelyétől sok-sok kilóméterre,mert az óvónők túlterheltek egyébként is???

Vagy legyünk tekintettel az óvónőkre és maradjunk csak veszteg otthon,ne terheljük szegény óvónőket,nem gond ha a család megélhetése nem biztosított,de az óvónőkre azért legyünk tekintettel...

TE szülőként mit tennél???MI a jó megoldás?

Csak és kizárólag az az óvónő érti meg akinek a saját gyermeke is ezzel küzd.