Egy hiperaktív gyermeknél voltak jelei egy éves kor előtt, hogy hiperaktívvá fog válni?

Állandóan sírt. Ő újszülöttként sem aludt csak keveset, babakocsiba sose látták aludni, csodálkoztak is rajta. Rengeteget sírt, nem lehetett megvígasztalni, nem szerette ha kézbe veszem, ringatom stb. Már azt hittem a csecsemő gyerekem utál...elég nehéz volt ezt megélni első gyerekesként. Le kellett fogni, hogy ne mozogjon keze lába és akkor aludt el. _Kegyetlen volt.

Nagyon érdeklődő volt. Még a babatornán a fejlesztő pedagógus is azt mondta 3 hónapos létire hihetetlen érdeklődő a tekintete. Épp csak kérdezni nem tudott :D Azóta tud...milliót naponta.

Mindent nagyon hamar csinált, mozgásokra értem. 9,5 hónaposan egyedül szaladni tudott. Menni majd csak később. futással kezdte.

Kb ezek, amikre utólag a neurológus is azt mondja h tünetek visszatekintve.

Kisbabaként is nagyon nyugtalan,nehezen megnyugtatható volt,altatni kellett sokszor órákig míg nagy nehezen elaludt.

Az evés nem igazán kötötte le,kifejezetten nagyon sovány azóta is,most 5 évesen.

Nagyon nagy a mozgásigénye,ha fáradt,akkor teljesen kontrollálatlanná válik,indulatos,dührohamai vannak,sír,lefekszik a földre és a lábaival rugdos.

Fegyelmezése nagyon nehéz,gyakran ellenáll,szófogadatlan,jellemző,hogy provokálni akar,hogy a viselkedésével fel akarja magára hívni a figyelmet.

Tudja jól,hogy milyen szavakat nem szabad mondani mégis szinte egész nap belefoglalja a mondanivalójába.

Az óvodába kerülésekor szóltak az óvónők,de én is tudtam már,hogy valószínű hiperaktív,majd pszichológus is igazolta.

Az,hogy 10 év múlva valóban könnyebb lesz e mint az előttem író képzeli...abban egyáltalán nem vagyok biztos.

Szerintem ők nagyon nehezen tudnak kiegyensúlyozottak lenni,saját magukkal sem tudnak mit kezdeni,szenvednek a nyugtalanságuktól,az indulataiktól.

Az idegrendszerük nagyon érzékeny emiatt ki vannak téve egy csomó pszichés betegség kockázatának,nagyon fontos,hogy megértő szerető család vegye őket körül,fogadja el őket olyannak amilyenek.

Sokat szomorkodom,,mert kilátástalannak,jövőtlennek érzem a helyzetünket,anyagilag mindenünk megvan,a gyermekünket viszont nem fogadják el az óvónénik a többi gyerek,gyakran találkozunk felháborodott pillantásokkal...folyton magyarázkodnunk kell,hogy nem elhanyagolásból ered a viselkedése,hanem igenis elkövetünk mindent.

Az én kislányom inkább figyelemzavaros, most 4 éves. Csecsemőnek nyugodt volt, csak az tűnt fel, hogy nem figyel úgy a nevére, de nagyon kíváncsi volt már akkor is, minden neszre, zajra figyelt. megkésett beszédfejlődésű, nagy- és finommozgásai is éretlenek. A mozgásigénye 2 éves kora körül kezdett megnőni, azóta is nagy, igazi örökmozgó.És nagyon figyelmetlen!!!

Nálunk az evéssel nem volt gond, sőt nagyon szeret enni! Amióta ovis, azóta kezdett el itthon is elmászkálni az asztaltól, előtte nem.