Anyukák, akiknek kiderült a gyerekükről, hogy autista, vissza tudtok emlékezni, hogy csecsemőkorban volt-e már valamiféle jele?

Előző vagyok, még annyit hozzátennék, hogy másfél éves volt a hangérzékeny fiam, amikor elmentem gyerekpszichológushoz (teljesen úgy viselkedett, mint a Tiéd). Hát, a probléma vázolása és kibeszélése után átirányított engem egy felnőtt pszichológushoz :)))) Azt hiszem ezt mindent elárul :D

Nem mentem el, jót mosolyogtam magamon.

Ha gondolod, érdemes Raschburg Jenő könyveiben erről olvasni. Sokat foglalkozik ezzel a témával. Vicces, ahogy arról ír, hogy az ilyen karakterű gyerekek 50 éve mintagyereknek számítottak, míg ma a "félénk" szó egyfajta negatív megbélyegzést rejt magába. Akiket ma talpraesett, vagány gyerekeknek hívnak, azokat régen agreszívnak, bunkónak nevezték...

Nekem jutott mindkettőből, egyikkel sem könnyebb vagy nehezebb mint a másikkal.

Ennyiből amit írtál igazán nem derül ki, hogy autista lenne. Értem, én is anyuka vagyok különösen első gyermeknél igen tudunk izgulni és rémképeket látni. Főleg ha egykorú gyerekeket bármi téren fejlettebbnek látunk, vagy csak másnak, talpraesettebbnek, vagányabbnak, barátkozósabbnak. Viszont rengetegféle igazságszerint ahány gyermek annyi féle tipus van, fogadd el, ha a tied szerényebb.

A zajérzékenység én még nem hallottam, hogy tünete az autizmusnak. De van aki érzékeny a zajra és ennyi semmi baj. A mi kisfiunk is az.Már 6 éves, és ha hirtelen zaj történik, kiált egy nagyot ijedtében, és rögtön átmegy aztán nevetésbe, mintha vicces lett volna. Aki nem ismeri azt hiszi, hogy aranyos, hogy megörült a zajnak. Én viszont tudom, az első hangos kiáltás félelméből jött. Még egy nyilvános wc-ben is szinte fél, a lehúzástól, főleg ha az automata, mert nem tudja mikor jön a zaj. De szépen kezeli már, szólok neki mindig, ha tudom valahol, hogy zaj lesz.

Szereti a zenét egyébként, nagyon hallja, érti, érzi.

[link]