Meghalt a nagymamája, azóta fél egyedül maradni nagyszülővel. Mit tegyünk?
Másfél éve tragédia történt a családban, meghalt anyósom, az akkor 6 éves kislányom nagymamája.
Kislányom nagyon szerette a mamát, sokat voltak együtt, csak pár háztömbnyire laktak a papával, ezért a két nagyszülő sokat vigyázott a lányunkra. (Én is, férjem is sokat dolgozunk sajnos.)
Az a szörnyű, hogy anyósom úgy halt meg, hogy éppen kettesben voltak együtt a lányommal a házban, ő vigyázott rá. A nagypapa elment a város másik végébe kertészkedni, mama otthon maradt a kislánnyal. Lányom elmondása szerint a mama egyszer csak leült a földre, szólt, hogy rosszul van, és kérte az unokáját, hogy szóljon a szomszédoknak.
Mire a szomszédok átjöttek, a mama már eszméletlen volt, de szerencsére ezt kislányom már nem látta, mert a szomszédasszony ezután nem engedte vissza a lakásba (szerencsére). Hívták a mentőket, szívroham, nem tudtak segíteni rajta.
Kislányomat természetesen szörnyen megviselte az eset. Elment egy délutánra a mamához, játszottak, együtt főztek... majd vége. Másfél év telt el, és még mindig sokszor jön át sírva éjszakánként a mi szobánkba.
Ami a fő problémát okozza, még mindig: kislányomnak két nagyszülője maradt: férjem édesapja és az én anyukám. (Apukám már a lányom születése előtt meghalt). Mindkét nagyszülő egyedül él. Nagyon szeretik a kislányt, a gyerek is őket, de anyósom halála óta egyszerűen nem mer velük egyedül maradni (tehát ha senki nincs a házban, csak ő és a mama/papa). Ha ott akarjuk hagyni, ordít, bömböl, már többször elmondta nekem, hogy azért fél, mert biztos a többi nagyszülő is úgy fog meghalni, hogy ő van vele kettesben.
Most első osztályos az iskolában, és csak azért írattam be a napközibe, hogy megoldott legyen a délutáni felügyelete, amúgy sem a napközis tanár, sem az iskolai napközi rendszere (szinte semmi játék, kizárólag tanulás délután is). A nagyszülők szívesen vigyáznának rá, de kislányom erről hallani sem akar, inkább a napközi. Hagytuk már ott egyedül a nagyszülőknél, de végig sírt és már akkor bepánikolt, ha a mama/papa kiment a szobából, és rohant utána....
Van egy nagyon jó barátnőm akit kislányom is ismer, ő pszichológus. Megkértem már párszor, hogy beszélgessen el a lányommal, nem hivatalos keretek között, csak hogy kicsit oldódjon. A kislány a témáról egy szót sem hajlandó mondani neki. Érdemes lenne így elvinnem másik, "fizetős" pszichológushoz? Idegenekkel nagyon félénk, barátnőmmel jól kijön, de még vele sem beszél róla.
Majd biztos elmúlik, mindenki ezt mondja... valamikor... de addig nagyon rossz így ez a helyzet... valakinek hasonló tanácsa, tapasztalata? Köszi!
(Jó hosszú lett, azért remélem lesz, aki elolvassa.)
válasza:Perfekt,amit 11:55 írt!
Mindenképpen ti beszéljetek vele először!
Türelemmel tanítsad,hogy át ne essen a ló túloldalára,nehogy később képes legyen ok nélkül is MINDENÉRT ÖNMAGÁT OKOLNI!
"Hagytuk már ott egyedül a nagyszülőknél, de végig sírt és már akkor bepánikolt, ha a mama/papa kiment a szobából, és rohant utána...."
Nincsen tipped,mi a viselkedés kiváltó oka?
Szerintem valóban "lelkiismeretfurdalás","önvád"az,amin a lányka nem tud keresztüllépni. A koránál érettebb (jó esetben nem csak érzelmileg!)Olyan mértékű FELELŐSSÉGTUDAT és vigyázni akarás van benne,hogy akár azt is meg fogja érteni,ha PARADOXONOKKAL SZEMBESÍTED,
Vonj párhuzamot ok és okozat között, magyarázzad,hogy mi miért.
de arra is ,hogy mi "lehetett volna,ha"....
Ellentmondásos dolgokat is mutass meg neki másképpen,mint ahogy ő azt "elsőre gondolta"!
Elmondod neki szépen,hogy a halál az élet rendje: ha ő nincsen akkor és ott,a nagymama akkor is meghalt volna,mert a szíve volt beteg....
és hogy bárki mással megeshetett volna ez a dolog,ha más vigyáz akkor a mamára...
Hogy a doktorbácsi már mondta a mamának,vigyázzon magára...
Értessed,hogy vadidegen ember jelenlétében is megeshetett volna ugyanez a szitu Lássa a kislány,hogy annak is van/volt ELŐZMÉNYE, amit később ő tapasztalt meg---és nem azért esett meg a dolog,mert ő ott volt,vagy Ő ROSSZUL TETT VALAMIT,VAGY mert ŐMULASZTOTT!
...és hogy nem minden,a nagyszülőknél tett látogatás végződik feltétlenül így....
Ha kell ,tényleg kérd szakember segítségét,de valóban ti vagytok,akik a legtöbbet tehettek!
Legyen szép napotok!
válasza:nem olvastam el az elozoket, de a leirtak alapjan, arra tudnek kovetkeztetni, hogy nagy hatassal volt ra ez a dolog...
Nem szeretnek szakszavakkal dobalozni, foleg, mivel angolul tanulom a pszichologiat. Eloszor is, amit tudni kell, az tortent, hogy neki a tudat alattija osszekotteti a halalt azzal, hogy egyutt volt a nagymamajaval.
A felelem, amit kivaltott belole, mar nem kell ahhoz, hogy feljen...
Ahogy irtad, elment a nagyihoz, jol ereztek magukat, a masik percben meg mar a nagyi rosszul van, es meghal...
A tudatalattija ugy erzekeli ezt, ha most megint elmegy a nagyihoz, akkor ugyan az fog tortenni.
Jo, hogy nem latott tobbet.
Tobb lehetoseg is van. Az sincs kizarva, hogy magat hibaztatja a tortentekert. Lehet, hogy sokkent erte.
Ha almodik is a tortentekrol, akkor biztosra veheted, hogy meg nem tudta feldolgozni, es elfojtja az erzelmeit. Kerdezd meg, hogy mit almodott, ha gondolod szivesen segitek megfejteni, es semmi almos-konyves humbuk, en nem hiszek az olyanokban, viszont a tudatalatti biztos, hogy foglalkozik az olyan dolgokkal, amiket elfejt az ember. Mivel probal nem erre gondolni, nem engedi az erzelmeit felszinre, de a tudatalattiban is ezek jatszodnak le benne ujra es ujra...Az almaiban fog megjelenni...
Szerintem vidd pszichologushoz! Ne halogasd, szerintem nem artana minnel elobb a felszinre hozni a problemait!
Ha van kerdesed, vagy szeretnel elmeselni tovabbi dolgokat meg bovebben ezzel kapcsolatban, szivesen segitek!
18, l (pszichologusnak keszulok)
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!