Mit csináljak egy superhiperaktív gyerekkel?

Te nevelni nem nevelheted csak lekötni tudod.

Adj neki mindig elfoglaltságot, ne várd el töle hogy egyhelyben üljön. segítsen neked dolgokban, mint pl a mosás levitele, vagy adj neki rajzolni valót, gyurmát stb... mindig legyen mit csinálni, vagy segíteni valója.

Amíg nincs sajátod ne ítélj, nem egyszerü gyereket nevelni.

Nem hiperaktív, pusztán csak "gyerek". Sok-sok mozgás és játék, rohangálás kell neki, nem egy helyben ülés.

Miért kéne egy 5 évesnek egy helyben ülni? Még az elsősök se mindig elég érettek ahhoz, hogy kibírjanak egy tanórát. Ez életkori sajátosság. Nem a gyerek a hülye, hanem az a felnőtt, aki ezeket nem tudja.

Nyílván a szülők is próbálják "nevelni" a saját módszereikkel,eszközeikkel,mégha nem is előtted teszik mindezt.

Hatalmas türelem kell az ilyen gyerekekhez és tolerancia,az tény,hogy nem mindig könnyű velük.

Ha túlzott szigorral találkoznak arra méginkább makacssággal reagálnak ,esetleg agresszíóval,legyenek határok,azokban a dolgokban amiben nem lehetséges engedni,de nyugodt gyermeket nevelni nem fogsz tudni egy ilyen temperamentumu kicsiből.

A sok mozgás általában jó hatással lehet és ki kell tapazstalni,hogy mi az ami érdekli amivel leköthető,általában segítőkészek ezek a gyerekek szívesen teljesítik ha feladatokkal vannak megbízva.

Kitartást kívánok és sok-sok türelmet a kissráchoz!

Ha a játék végéra felpörög,akkor valószínű fáradt és nem tudja maga számára sem megfogalmazni,hogy miért a hatalmas feszültség,nyugodt hangon én azt szoktam mondani :Kicsim tudom,hogy most nagyon fáradt vagy,de azért még ez nem ok arra,hogy erőszakos légy."

Igyekszem minél előbb kimenekíteni a helyzetből,amikoris nem tehet róla,de saját magával van baja,mert nem tudja kezelni a feszültséget.

Ha ellenben kiabálással próbálom akkor én úgy tapasztalom,hogy sokkal rosszabb hatást érek el.

Attól lesz agresszív ,hogy nem tudja kezelni az indulatait,nincs kellő önkontrollja,ami az ilyen gyerekeknél fenáll.

Ha végképp nem engedhető meg ami miatt agresszív,akkor nyugod és határozott módon kell mondani neki,hogy ebben most nem tudsz engedni,és esetleg próbálni terelni a figyelmét egy másik lehetőség felé,amit viszont megengednél és talán ő is szereti.

Nem könnyű ez,de tud alakulni.A kisgyerek sajnos nem tehet róla,neki sem könnyű,hogy ilyen.

A leírtakból úgy érzem,hogy egy hiperaktivitás határait súroló kisfiúról van szó,de lehet,hogy tévedek és idővel megérik arra,hogy kezelni tudja a belső motivációit,indulatait.

Ezek a gyerekek akár egyik pillanatról a másikra is kezelhetetlen rosszcsontból érzékeny sírós gyerekekké válnak,egy-egy erősebb hangfelemelésre például,igénylik a szeretete,mint bárki más,de a viselkedésükkel kivívják a neheztelést büntetést,mintegy belülről mozgatja őket valami amiről nem tehetnek.

Türelem,kevés szabály következetesen és nyugodt módon betartatva,szeretet,elismerés,ha jót csinál dícséret.

meg kell figyelni mikor csinálja leginkább a rosszalkodást (fáradt,nem engedik neki amit szeretne) és ezekben a helyzetekben kidolgozni,hogy az adott gyereket mivel lehet legelőbb megnyugtatni,más felé terelni.

A konfliktusok kezelése közben sose érezze,hogy a felnőtt tehetetlen,bizonytalan,vagy az ő ellensége.