Verni vagy nem verni? Miért?

A verés, de az oda csapás is a saját magadban való csalódás, a düh saját magad iránt hogy felsültél a neveléseddel, az elveiddel.

Néha nekem is elborul a fejem, és volt kb 2x hogy oda csaptam a kezére. ilyenkor mindig az van a fejembe hogy a saját magam iránti dühböl csinálom, és ez így van.

pl 20x is a szájába teszi a követ amit nem szabad és 20-ik alkalomba elszakad a cérne rácsaptam a kezére. éreztem azt a dühölt és félelmet hogy miért vagyok képtelen arra hogy megértessem vele nem szabad ezt csinálni.

Engem kb. 5x vertek el gyerekkoromban, mindannyiszor "megérdemelten", szóval nem hobbyból kaptam ki. A testvérem többször, ő igazi rossz gyerek volt. Nem lettünk sérült emberek, sikeres felnőttek vagyunk, és nekünk is vannak gyerekeink, imádjuk a szüleinket! :)

Ugyanakkor én nem vertem még el a gyerekemet soha, igaz, a kezére rá-rácsaptam, mikor már huszadjára és fennhangon sem értette meg, hogy nem dobáluk szét az ételt, és nem szaggatjuk le a virágok leveleit...

Nálunk a komoly elbeszélgetés eddig mindig működött, mióta érti a beszédet.

nem verni

még csak 18 hónapos a babám, de én még nem bántottam soha, nem tudnám megtenni, hiszen egy pici ártatlan kis lélek, másrészt semmit nem érnék el vele, sőt még rosszabb lenne a helyzet szerintem

egy időben elkezdett csapkodni, karmolni, harapni, amikor mérges lett, és azt vettem észre, hogy ha rákiabáltam, elsírta magát, aztán még jobban csinálta, nemhogy abbahagyta volna, szóval szerintem a veréssel sem érünk el semmit

engem néhányszor megvert anyukám gyerekként, de nálam sem ért el vele semmit, még dacosabb lettem tőle

Én a köztes állapot pártján állok.

Mégpedig azért, mert amikor anno a tanár adhatott egy pofont a gyereknek, akkor nem ilyen világ volt, érdekes módon a többség valóban megtanult írni, olvasni, számolni és nem volt tiszteletlen. Most teljesen az ellentétére fordult a dolog, a diák veri a tanárt, és a szülők! azért is feljelentik a tanárokat, ha az rá mer szólni a 12 éves lányukra,hogy lehetőleg öltözzön fel normálisan, ne legyen kint a melle. És ha megnézitek most van teljesen elizélődve a fiatalság, gyakorlatilag lassan nem tudom megkülönböztetni a 13 éves gyereket a 20 éves felnőttől.

Viszont a durva verést nem pártolom, az egyszerűen undorító, de pár jól intézett pofon a megfelelő időben szerintem helyénvaló.

előfordult igen.

az is igaz, hogy bevált.

de próbálom elkerülni még az odacsapást is, a Viasaton néztem a szuperdadus műsort, onnan vettem ötleteket és azok a módszerek beváltak. Úgyhogy az odacsapást elhagytam. Mert beláttam tényleg felesleges. Hiszen mással is ugyanazt a célt el lehet érni.

Úgy gondolom, hogy néha mindenkinél elpattan a húr, és akkor elcsattan egy pofon(kamasznál)vagy akár egy popsiverés(kisgyermeknél). Anno én is kaptam anyukámtól egy egy pofont, amikor hihetetlenül szemtelen voltam. Lehet, hogy éppen nem oldódott meg tőle a probléma, de mivel anyum ritkán bántott, ezért éreztem a tettem súlyát, ha mégis kaptam egyet. Tudtam, hogy akkor, abban a pillanatban nagyon túllőttem a célon.

Ettől függetlenül borzasztóan szeretem az anyukámat!! Ő az egyik legbiztosabb pont az életemben, akire bárhol, bármikor számíthatok. Úgy érzem, hogy attól mert kaptam néhány pofont, még nem lettem lelkibeteg. Inkább jócskán magamba szálltam tőle.

Szóval én is azt mondom, hogy természetesen elítélendő a brutális bántalmazás, de egy pofon néha nagyon hatásos.. Illetve kisgyermeknél ( az én gyermekeim 1 és 2,5 évesek) ha pl már ezerszeri rászólásra sem akarta békén hagyni a konnektort, bizony én rácsaptam a kis kezére.

üdv.

Én egyszer kaptam a combomra nem öltözésért, pedig már nagyon tudtam csinálni, utána nem volt gond. Egyénektől függ sajnos a dolog. Nekem elég volt a szüleim hangsúlya ahogy rámszóltak, de tesómnak már nem pl.

Már anyuka vagyok, és én sem férjem sem találjuk a hangsúlyt azt a hatásosat. Kiabálással csak magunkat mérgeljük be, megbeszéltük ezt nem fogjuk csinálni, inkább leváltjuk egymást, és nyugodt körülmények közt leguggolva szembenézve megbeszéljük a gyerekekkel. Amelyikünk a nyugodtabb. Odacsapni egyszer kikaptam az etetőszékből 2 évesen, mert sokadjára kezdte a hamit ledobálni, és megkapta a popija, sose nem csinálta többet. Most nagyobb már, sok sok türelem kell, ami bizony sajnos néha elfogy, de higgyétek el nálunk beválik, bár néha megfeledkezünk, hogy minél nyugodtabban egyenesen mondani neki az beválik. Vagy megfogni és odavinni amit elakarsz tőle érni, hogy csinálja.

Ha hiszti van, rájöttünk nem kell hozzászólni míg meg nem nyugszik, úgysem hallja érti mit akarunk, és akkor is csak magunkat buzdítjuk fel mérgesedünk fel, onnantól pedig eldurvulhat a helyzet kiabálás stb.

Azt olvastam a verés csak pillanatnyilag szüntetheti meg rövid távon a problémát. Ugyanakkor mikor megverve van a gyerek, akkor vagy átmegy hisztibe mégjobban, de az több mint valószínű, hogy nem fogja rögtön megcsinálni amit kértetek tőle, mert most aztán igazán mérges is szomorú is, most azzal van elfoglalva.

Jó időben elkapva érhet valamit, de ezt aztán nagyon nehéz kitalálni mikor is van.

Ilyesmik a gondolataim.