Kell verni egy gyereket?

Amit a tanár mondott a babapopsiról, azért azért pofánverném én is...elvégre arra való az ő helyes pofija.

Viszont azzal egyetértek, hogy ha a gyermek olyat tett, amiért megérdemel egy atyait, akkor igenis intő jelként lehet neki adni..de azért nem akkorát, hogy leszállon a feje és nem mindig, minden esetben.

Mert az is vicc, hogy valaki csak szép szóval nevel..de az is, hogy valaki egy 2-3 kisebb vagy idősebb gyereket csak veréssel nevel, vagy ok nélkül megüt (pl mert elejtett valamit)

Aranyközépút. Ebben is, mint minden másban.

Soha nem ütném meg a gyerekem csak azért, mert olyan dolgot tett vagy mondott, ami illetlen, vagy éppenséggel rossz, hanem elmagyaráznám neki, hogy ezt és ezt miért nem szabad csinálni.

Viszont íme az ellenpélda: ismerős család, egy 13 éves fiúval, és egy 8 éves kislánnyal. Anyuka, apuka totál rendben, a független, pofonmentes gyereknevelés hívei.

2 hónapja a kissrác két haverjával délután, a suliból hazafelé menet kővel kezdte dobálni az utcáról a házak ajtaját. A szomszédunk ablakát is becélozták, mázli, hogy csak a redőnyt találták el, az mondjuk félig le is szakadt.

Szomszéd elcsípte a fiúkat, telefon a srác anyjának. Anyuka jön, "édeskicsiszívem, hát mit műveltél? Tudod, hogy ilyet nem szabad!"

Kb. ennyi volt.

Na, ilyen helyzetben ott helyben törtem volna el a gyerek kezét (jó-jó, költői túlzás, de érted), mert ha csak pár centivel lejjebb dobnak, és beszáll a kő a nyitott ablakon, simán betörhetett volna valakinek a feje...

Nem mindegy, hogy ez milyen szövegkörnyezetben hangzott el. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt (főleg a babapopsis dolgot) teljes komolysággal mondta a tanár.

Saját személyes véleményem szerint bizonyos esetekben van helye egy-egy fenékreverésnek, bár én ezt leginkább csak kilátásba helyezem, annak is megvan a hatása :) Mondjuk ez sem a legjobb, hiszen nem fenyegetéssel kéne elérni, hogy a gyerek azt csinálja, amit mondok, hanem azzal, hogy ő maga belátja, úgy a helyes, ha szót fogad. De nem lehet mindig a tankönyvi formát hozni, az életben nem steril, laboratóriumi környezetben nevel az ember.

A gyereket semmiképpen nem KELL verni. Természetesen olyan előfordulhat, hogy egy kisgyerek rászolgál egy popsira csapásra vagy egy kamasz egy pofonra, de ez semmiképp nem lehet úgymond nevelési módszer.

Ismerek egy házaspárt, akik büszkék arra, hogy a kisfiukat már egyéves kora előtt elkezdték verni. Mivel egy kicsi gyakorlatilag ötpercenként cselekszik olyat, amiért akár ki is kaphat, szinte minden nap megverik. Egyszer beszélgettem az anyjával negyed órát, ezalatt kétszer pofozta meg, és egy más alkalommal meg egy durva fenekelést nézhettem végig (azóta kerülöm őket).

Azt azonban tudom, hogy a kisfiú 3 éves, nem szobatiszta és alig mond pár szót, azt is halkan. Nem hiszem, hogy ne lenne összefüggés.

le lehet pontozni de elég idióták "az aranyközép út"? mind marhaság komolyan

egy: A fegyelmezés nem verés. Ha megütöd a gyereked, arra tanítod, hogy agresszióval és bántalmazással oldja meg a konfliktusait, ne beszélgetéssel és kompromisszumkereséssel. Hogyan bízzon a gyerek abban, aki megüti?

kettő: A gyerekek félnek egy csomó mindentől. Ijesztő árnyaktól, sötétségtől, oroszlántól, ki mit látott és mit hitt bele (akinek kicsi még a gyereke, ne legyintsen: a gyerekek úgy másfél-egy éves korukra kezdenek el félni, nem azért, mert van rá különösebb okuk, hanem mert akkorra érnek meg túllátni a saját világukon). Ha megütöd, olyan félelmeket kódolsz bele, amelyeket egy életen át visz majd magával súlyos teherként. Arról nem is beszélve, hogy egy életre megronthatod ezzel a köztetek lévő kapcsolatot.

három:Egy-egy elcsattanó pofon azt jelzi, a szülő nem képes érzelmeit kontrollálni. Mit tanul a gyerek a testi fenyítésből? Azt, hogy a verekedés és az erőszak megengedett az emberi kapcsolatokban így ő is élni fog ezzel az eszközzel kis és nagykorában egyaránt (vagy elnyomja és belső frusztrációt érez). Ha bántod a gyereket, nem tanítasz neki semmit. Viszont te szinte biztos, hogy rosszul fogod érezni magad.

négy:Ha verés helyett megbünteted, netán elveszed kincseit (legyen az egy McQueen autó vagy a falepke, amivel csapkodott), sokkal erősebb hatást érhetsz el a gyereknél. Az amerikai time out, vagyis kiállításos (sarokba állításos) módszer rendkívül hatékony lehet hisztiző, megvadult gyerekeknél – feltéve, ha a szülő következetesen és odafigyelve viszi végbe. Egy pár perces kiállítás (amelyet, ha már itt tartunk, jobb nevelésnek mint büntetésnek hívni) lehet, hogy több idő, mint egy pofon, viszont hatékony módja a gyerek kezelésének és végső soron nevelésének. meg sértegetni se kezdjétek mert lehet hogy hallják amikor másoknak kezditek sértegetni ezt higgyétek SOHA DE SOHA NEM FOGJÁK MEGBOCSÁTANI.

öt: még hogy nem árt "egyszer egyszer rá ütni" de igen nagyeszűek úgy hogy gondolkodni mielőtt írni mindenkinek vannak érzései és a tinédzserekkel ne jöjjetek hogy ők milyen rosszak meg minden mert csak azért csinálják mert szeretettre van szükségük erre meg ezt kapják felfordul néhány választól a gyomrom tudok egy példát a húgom sírva mesélte hogy annyiszor ordított velünk az anyánk hogy elkezdett vasalni csak hogy megszeretettje magát sötét volt ezért nem látta hogy bele égeti a szőnyegbe amikor meglátta akkor sírva kért anyától bocsánatot de így is ordítozott vele és másnap azt hallotta meg hogy anya telefonon azt mondta hogy neki annyi esze sincs mint egy lopott libának alig bírtam vigasztani tegnap meg sírva nyitottam rá amikor a maciját szorongatta mert nem ez volt az első alkalom amikor anyám így megbántotta és máskor verte és minden elő tört belőle ezután azt mondjátok ez jó szégyelljétek magatokat