Jól tettem, rosszul tettem? Hisztizni hagyás?

Jól tetted persze.

Anyósod védelmében: Valamiért ha más gyerekéről van szó, bennem is hatalmas sajnálat van, ha pl.: az anyja kissé eréjesebben rászól. Tudom és látom, hogy igaza van az anyjának, én is ezt tenném, de valahogy mégis iszonyatosan tudom sajnálni a gyerkőcöt. Valószínű azért, mert ebben az esetben én nem abban a felspanolt állapotban vagyok idegileg mint az anyja. Ilyenkor nagyon nehéz megállni, hogy ne vígasztaljam a gyerkőcöt. :)

Ha az én fiam csinálja, persze én se szeretem ha valaki védeni próbálja velem szemben.

Jól tetted. Én is ezt tettem volna. Nálunk hasonló a helyzet. De tisztában vagyok vele, hogy nem fog változni egyik napról a másikra. Tehát a következő van:

Én a gyerekemet fogom, nevelem, tanítom. Köszönni, megköszönni, elkérni, elpakolni, nem rúgdosni, stb. Anyósomék (első, egyetlen, későn jött unoka) szintén kezet csókolnak neki, ha üti őket. Össze-vissza etetik. A kéréseimet nem tartják tiszteletben.

Aztán egyszer a gyerek gyomorrontást kapott, miután náluk volt. Onnantól kezdve mindig megkérdezik mit adhatnak neki enni, és mikor.

A kisfiam majdnem lerúgta a TV-t az állványról, anyósom előtt mondtam neki, semmi gond, mamáéknál ezt is lehet, de otthon nem. Attól kezdve már korlátozták a gyereket.

Ha hozzájuk megy, anyósommal közlöm, hogy csak annyit engedjen meg neki, hogy a házat lehetőleg ne robbantsa fel.

Szóval lassan kezdi anyósom érezni a normális határokat, és talán belátja, hogy igazam van, mivel közöltem vele, hogy amiért ő megenged mindent a gyereknek, azért én "hülyére" verem otthon. Szerinte ez normális, és hova fog vezetni? Valamint, ha később arcon rúgná, hozzám ne jöjjön panaszkodni. Tehát volt egy kemény csatánk, ami mostanában kezd elcsitulni. Lassan megérti, hogy ezzel nem a gyereknek tesz jót, hanem a szülőnek rosszat, no és az unokának is, mert egy kezelhetetlen, hülye gyerek lesz belőle.

Én még most is azt mondom, hogy a gyereked és saját érdekedben vedd fel a kesztyűt.... és neveld meg az anyóst is!

szia, teljesen jól tetted, hogy nem hagytad, hogy anyósod pátyolgassa. ui nem volt neki az égadta világon semmi baja, csak épp nevelted, az meg ilyen. más tészta, hogy az én kislányom olyan, hogy ha elkezd hisztizni vmi miatt amit nem szabad, akkor jön és felkéredzkedik hozzám, közben visít...ott meg megnyugszik. ettől még nem szabad amit nem szabad és ezt ő is tudja. de ezt ő maga igényli, ilyen kis érzékeny. de ha megtiltank neki vmit, és hisztizne úgy magában, és nem jönne oda, akkor én ugyan el nem kezdenméém nyugtatgatni, hogyisne.

a másik, csak egy ötlet, hogy az ilyen helyzeteket meg lehessen úszni hiszti nélkül (esetleg) .amikor ezt csinálja a nagyobb gyermeked, akkor gondolom figyelemt követel, mert épp a kistesóval fogllakozol, vele nem. ezért így vagy úgy de kivívja a figyelmed. én megpróbálnék ilyenkor neki vmi feladatot adni, vagy őt is odaültetném az asztalhoz , és kapna egy gyümölcsöt vagy ilyesmi, hogy ne csak lébecoljon, és eszébe se jusson hogy ő most kívül rekedt valamin. :)))

2 éves kislány anyukája