Régen nem féltek a tanárok a szülőktől, csak manapság?

Régen ha a gyerek az iskolában kapott egy pofont - mivel megérdemelte - akkor otthon az apjától kapott még kettőt, hogy megtanulja, a felnőttet - főleg a tanárt - tisztelni kell, mert a tanár egy okos és tiszteletreméltó valaki volt, a kölyök meg csak egy sz@ros kölyök.

Most sajnos a sz@ros kölykök azt hiszik övék a világ - egész addig, amíg bajba nem kerülnek, akkor aztán elkezdenek anyuci szoknyája alatt picsogni. Persze ilyenkor a szülő kihúzza a levesből. Így nem tanulják meg mi az a tisztelet és felelősség.

Gyereket nem verünk. Pont. Kisebb, gyengébb, tapasztalatlanabb, nem verni kell, hanem segíteni neki, terelni a jó felé. Mondom ezt annak ellenére, hogy néha én is lekevernék egy-egy tanítványomnak néhány pofont,mert felháborítóan viselkedik. Tény, hogy nehezebb ma pedagógusnak lenni, mint régen, a tekintélyelv nem működik (vagy jóval ritkábban), ezért máshogy kell hatni a gyerekre.

A szülők már nagyobb gondot jelentenek. Elképesztő, hogy egyes anyukák, apukák mit meg nem engednek maguknak. És többnyire nem a jó tanulók szüleivel van gond...

Komolyan mondom, sokszor a gyerekek különbek.

Csak egy példa: Alsós kissrácot jól elverték a szünetben. Gyerek reakciója: én is hibás vagyok, én provokáltam. Anyuka reakciója: az én gyerekem sosem csinálna ilyet, kikérem magamnak! Azt hiszem, ez mindent elmond...