Mit csináljak a fiammal, hogy élhetőbb legyen a mindennapi életünk?
Nagyfiam 6 éves. A kicsi 1,5.
A nagy elviselhetetlenül viselkedik.
Nem 7-ből pár napon, hanem 7-ből 7 napon.
Egy órát lassan nem tudunk eltölteni ordibálás nélkül.
Leírok egy-két szituációt:
-kérem szépen, hogy a dobozban ülő testvérét picit lassabban húzza, mert ki fog esni. A vége természetesen az, hogy kiesett.
- a kicsi elpakolgat magában. Kérdezem a nagyot, hogy van kedved tarsasozni, kártyázni stb? A válasz: nem. Ezt követően elkezdi direkt piszkálni a kicsit, amivel aztán hamar fel is pörgeti, aminek vagy egy beporges utáni esés vagy hasonló a kimenetele.
- ülünk az asztalnál és vacsorázunk. Szólok neki, hogy kérlek ne beszélj folyamatosan, mert tényleg félre fogsz nyelni. Erre annál jobban csinálja és mellé még össze-vissza nevet/lever valamit/jatszik stb.. (Itt azonnal elküldjük az asztaltól, nálunk evés közben nincs játék, hülyéskedés, mert egyszerűen balesetveszélyes.)
Ma itthon töltöttük a napot, a férjem bútort szerelt, én a két gyerekkel voltam.
A nap végére már annyira kimerultem, hogy magamtól is megijedtem, mikor közöltem a gyerekkel, ha nem tudok egyedül lezuhanyozni sem, én kirakom innen.
(Mert a lefekvés is olyan nála, hogy még a fürdőbe is kijön utánam..)
Rettenetesen kétségbe vagyok már esve, már egy légtérben is rossz lenni vele.
Közben pedig egy nagyon okos, értelmes kisfiú.
Azért nem értem az egészet, mert nem hanyagoljuk el, játszanánk vele itthon is (ha akarná ugye..), megyunk külön is programra vele én is és a férjem is, ott nincs tesó sem.
A testvérét egyébként szereti, szeret vele játszani, puszilja stb.
Velünk szemben viszont nagyon dacos, undok, direkt bosszant bennünket.
Volt valaki hasonló helyzetben?
Kinél hogy oldódott meg a dolog?
Nekem akkor viselkedett így a kisfiam, amikor nagyon rossz volt a házasságom, tele verbális bántalmazással, amit én eltűrtem, nem védtem meg magam. (Azóta elváltam, csak hát hosszú folyamat volt, mert sokáig inkább küzdöttem érte, hogy rendbe jöjjön).
Ezzel nem azt mondom, hogy nálatok is ez a gond, hanem hogy valamilyen téren feszültség van a gyerekben, amivel benneteket "büntet". Lehet amúgy testvérféltékenység is, akkor is, ha közben látszólag szereti (és valóban szereti), de lehet bármi más feszültség, ami rá így hat.
2. Vagyok
Suliba még nem jár maradt 1 évet viszont rengeteg feladatos füzetet veszek neki és azzal is le kell ülnie. Igazából sajnos vagy nem sajnos próbálom úgy kialakítani a napokat hogy a lehető legkevesebbet bántsák egymást a gyerekek mert az én nagy fiam nem tud úgy játszani a kicsivel hogy abból baj ne legyen. Mikor már látom a veszélyhelyzetet akkor kérem meg dolgokra
5 éves fiam nagyon hasonló, ő ADHD-s.Én ez irányban vizsgálódnék.
Oviban/suliban mit tapasztaltak a viselkedésével kapcsolatban?
2-3vagyok
Tudom nem tőlem kérdezted kedves 4-es csak azért vàlaszolok ha olvassa a kérdező akkor lássa.. nálunk pl oviba dícséretes. Motiválható szó fogadó és óvónő szerint a legodafigyelőbb gyerek(mármint arra odafigyelő ha pl más elesik segít neki ha nőnap van sokszor mondja nekik hogy boldog nőnapot stb) itthon meg igazi kis sárkány. Járunk TSMT-re és gyógypedagógushoz is. 1 évig jártunk pszichológushoz is mert volt olyan időszaka mikor szándékosan bosszantotta az embert..(po kanapén nem lehet enni/inni..odavitte a vizes flakont és elkezdett arról beszélni hogy jaaaajjj ki ne öntsem véletlenül a kanapéra srb)hála égnek ez megszűnt
4-es vagyok.nálunk oviban is piszkálódott sajnos, már sokat javult, de azért még előfordul. Amúgy ő is figyelmes, empatikus,barátságos,szeretik a társai, de a hülyeség ragad rá :( itthon ugyanez. Itt is - ott is kezelhető, de néha nem egyszerű. Aki nem ért hozzá, csak azt látja, hogy baromi eleven.
Neki az a legnagyobb nehézség, hogy nagyon igényli az enyéni figyelmet,ha azt megkapja egy angyal, de ezt mindenhol nem lehet,pláne közösségben.
Én fiam még csak 3, de hasonló. Nem tudom együtt etetni őket a kisebbikkel, mert direkt baromkodik neki, hogy elkezdjék egymásra köpködni a kaját. Én minden ilyennél egyből közbelépek, tehát nem kérem szépen 978x, max 1x elmondom mi lesz, ha nem viselkedik normálisan, aztán betartom, bármilyen rohadt fárasztó is. De sok esetben már megelőzök inkább, mert nincs kedvem balhézni vele.
Nálunk sokat segít, ha megyünk ki, illetve az esti közös rituáléink kettesben. Tudom, hogy valamennyire féltékeny is, de objektíven más 2-3 kisgyerekes anyukákhoz képest, akiket ismerek, én sokkal többet foglalkozok vele külön, mégis sokkal idiótábban viselkedik, mint azok a gyerekek. Ha a nap 24 órájában vele foglalkoznék, az se lenne elég.
Ő is tök értelmes, és a testvérét is szereti, de ezek a bekattanások az agyamra mennek, amikor megvadul és alig lehet vele bírni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!