Ha az óvóda felülvizsgálatra küldi a gyereket, arra kötelező elvinnem? Igaz, hogy rám küldhetik miatta a gyámügyet?

Neked nem nagy dolog, de kérhetik azért is, hogy SNIs legyen(szuper kis ovis ped véleménnyel) BtMN helyett, illetve kérhetik azért is, mert különnevelést javasolnak. Nem függhet a gyetek sorsra egy rosszindulatú jellemzéstől. Bármit elő lehet adni úgy, hogy a másik borzalmas.

Az én gyerekemnek egy alapítványi suli kérte, ahova 2 hetet se járt(kivettem és otthon tanult), annyira nem bírta a helyet a sérült osztálytársakat meg a kezdő rosszindulatú régebben snis tanárnőt és a hatalmas szakértő tanári gárdát a sok gyp diplomájukkal és tapasztalatukkal. Valami borzalom volt az a hely(a fiatal tanítót mindenki utálta, el is hagyta a pályát, miután mi eljöttünk, átállt ovisokra) annak ellenére hogy mindenki jót akart(a maga módjàn). Egy év múlva kerültünk be, olyan jellemzést írtak, hogy ön és közveszélyes stb, hiába járt akkor màr egy éve normális iskolába minden kedvezmény nélkül ötös magatartással, tanulmányi versenyekkel és minimális problémákkal(egyszer az asztalra csapott, mikor kiborult a víz, egyszer meg kiabált valakivel, aki piszkálta, a tanító jól fel is fújta, azt írta sikít és csapkod), nem érdekelte őket. Azt a sulit is elhagytuk, mert a tanárnő lehúzta a gyerekeket(volt vagy 6 snis 20 gyerek közt, meg 8 btmn, a szülőin 3 gyereket kivéve mindenki mérges volt, hogy miért küld mindenkit a szakértőhöz)de voltak nagyon durva verekedések, zaklatások, a tanárok tudtával, híres alja iskola, ahol a jó oktatást is leszólták, és a felső tarthatatlan, de ilyen rendőri eljárásokkal..)szóval eljöttünk, azóta meg minimális gond sincs, minden remek. Most kiabált először, mikor egyik osztálytársa(bukott hhh gyerek) megdobálta “viccből” a wcn és rá is nyitott, nagyon megalázva érezte magát.

Minden csak hozzáállás kérdése és ebben az országban rengeteg a rosszindulat, hozzánemértés, közöny, pont, ahogy a film is mutatja, bárkiből lehet feketebàrány, akinek az ilyen 20 perces felülvizsgálatok lehúzzák az életét a klotyón egy snivel, vagy egy különnevelés megállapításával. Nem szakértők, irodisták, futószalag, formavizsgálatok(elavulva), hatalmas merevség ráadásul különbözően működnek. A miénk pl látványos autikat sem küld snire, hacsak a szülő nem kéri. Mindegy neki, mit írnak a tanárok, ők tisztában vannak a rendszerrel. Én hülye direkt kértem, mert bedőltem a külső hülyítésnek. Ott kevésbé rugalmasak. Voltunk másik bizottságnál, ott már azt is tudták melyik a mi sulink(nagyon gáz gyerekek) és melyik a mi ofőnk), aki mindenkit odajuttat durva véleményekkel. Erre átkerültünk véletlen egy harmadikba, ahol még régi infók voltak, merevek és lekezelőek a gyekemmel(ő mondta, hogy úgy csinál a néni, mintha húlye lenne), és addig rajzoltatta valami teszttel a rajzversenyes gyereket, amíg le nem tudta írni, hogy az x edik rajz után figyelemzavara van, nem rajzolt elég kört, és nem akart már többet rajzolni fa, család meg fszomtudja mi után. Le se tojta, hogy mindenki kiemelte, hogy kiemelkedő a figyelme, a fejlesztoje a szakszolgalattol, az osztalyfonok, a pszichiater papirra is irta(a korzetes a vadasbol!), hat csak beleirta, mert a teszt.. nemam a hibatlan dolgozatok.

Nem szakertok! Ugy fogdossak a random embeteket a pedagogus csoportokban!

Az egesz rendszer egy kaka, attol fugg kihez kerulsz! Aki bent van es atlatja elismeri, mint a mi nevtanunk, meg a masik rugalmas. Akinel mi legutobb voltunk a btmnrol az net is lehagyta es nem tudta, hogy miben ter el tesztirasnal a btmn-sni, en vilagositottam fel.

Nem szakértők, azért adtak ezt a nevet, hogy jobban hangozzon, nagyobb tekintélyük legyen, hogy ne kérdőjelezd meg őket. Ezt a felsőbb réteg magától tudja, csak pár idiótát lehet behülyíteni. Segítenünk kellene egymást..

Én azt is tudom, hogy kell leszedetni az snit. Elmész külföldre, ott jàratod iskolába pár hónapig(papíron), erre van iskola, visszajössz màr nem lesz benne a rendszerben. Van, akinek úgy él itt a gyereke, hogy nem jár suliba, max havonta egyszer átmennek a határon, megnézik a sulit, évente egyszer könnyítetten:) vizsgázik. És elsajátítja az anyagot lazán, amiből meg gyengébb abból is jól végez. Itt meg egymibe járna, de adtak neki pár évet, hogy felhozza magát az amúgy látványosan auti gyerek ép értelemmel.

Annyi minden van, amiről nem tudtok! És annyira keveset ér, amit felmagasztaltok. Komolyan muszáj birkának lenni? Nektek minden kollégátok kompetens? Mindenki véleményére adtok?? Tudjátok hogy milyen felvételi követelményeik vannak??? Szrt se fizetnek, alig várnak valamit, hogy szakértő lehessen a szakértő, csak a futottak még kategóriások mennek, meg pár pályakezdő, aki világot akar váltani.

20, 22:

A családban is, meg azon kívül is, nagyon sűrűn találkozok ilyennel. Én úgy vagyok vele, hogy fogyatékos gyereket nem lehet szülni, csak azzá (nem-)nevelni.

Odaadó, szerető, gondoskodó szülők, de az életvezetésük egy nagy nulla. Valami apróság miatt el kell vinni orvoshoz egy 10 perces műtétre, mert felnőttkorában gondok lehetnek a bokájával. Sajnos másfél óra oda elbuszozni, meg vissza! Enni sincs pénzük, nemhogy még buszjegyre. A kisebbik (4 évesre) ki vigyáz addig? Ebben a dögmelegben(nyáron) buszozni? Most kezdte a második osztályt, hiányozzon két hétig? Télen meg hideg van, nemigaz?

2 éves korában a fejét nem tudta megtartani, de nem vitték sehova sem fejleszteni. Legalább 8 szakvéleményt kapott, de mind az ágyneműtartóban pihen (vagy a vaskályhában) mert a kedves szülők nem tudják értelmezni, nemhogy végrehajtani. Inkább otthon maradt mellette az anyuka iskolás koráig, persze munka nélkül. Inkább pelenkázták 6 éves koráig, mert nem bírták a bilire ráültetni. Még mindig az anyja törli a fenekét...

Hasonló életkilátásokkal indult a kisebbik gyerek is. De ott néhány távolabbi rokon közbelépett, látva a nagyobbikra fordított felesleges és értelmetlen energiákat. Nem jelentették fel, nem vitték fejleszteni, egész egyszerűen pici (kb. másfél éves) korától kezdve el-elvitték sétálni meg játszani. A saját, hasonló korú, de értelmileg látványosan fejlettebb gyerekeik mellé leültették, végigszenvedték vele a napot, néha az éjszakát is, sokszor a saját gyerekeik rovására. De látványosan fejlődött, így tanult meg rendesen járni, az addig szótlan és csak a fejéből a semmibe néző kislánynak megeredt a nyelve, játszik, rajzol, táncol, stb. Óvodás korára még nem lett szobatiszta, de az egyik apuka (!!!) már megtanította neki hogyan jelezzen, amit a képzett óvónők észrevettek és vécére ültetik.

Sokat számít, hogy a szülő milyen értelmi képességekkel rendelkezik. Nyakig úsznak az adósságban, ezért inkább éhbérért maszekolnak, mert abból legalább nem tudnak levonni. Én ismerem az anyuka szüleit, ők pontosan ugyanezt csinálták, mellé még alkoholisták is. Az anyuka öccse 29 éves létére a cipőjét nem tudja bekötni, úgy jön haza a munkából ahogy a "mama" bekötötte reggel. A többi felmenő sem volt problémamentes. A dédapa annak idején arra ért haza hogy a dédmama a saját hányásában, a gyerekek meg szarban-húgyban fetrengtek a szoba közepén.

Visszatérve a szülőkre, valószínűleg azért nem isznak és drogoznak, mert arra már nincs pénzük. Cigire annál inkább, meg ők is szeretnek zabálni, amiből néha a gyerekeknek is jut. Ha valaki megszánja őket, már rutinból tudja hogy sonkákat meg rúdszalámikat hiába visz, abból nem sok jut a kistányérra. Ahogy említettem az elején, szerető és gondoskodó szülők, nulla IQ-val. Inkább szenvednek a gyerekeikkel életük végéig, mintsem valamit (akár saját maguk, otthon) fejlesszenek rajtuk. Mindenre van kifogásuk. Ha valaki megoldást kínál, arra is lesz kifogás, meg más milyen könnyen beszél, mert...

A problémák csak gyűlnek és gyűlnek, mintha elengednék a fülük mellett. A szülők is betegek, de nem mennek orvoshoz mert az egy hóhér. Nem is oda vannak bejelentve hanem a kettővel azelőtti lakhelyüknél lévőre, oda meg ki vonatozik el?

Visszatérve az eredeti kérdésre:

Pontosan ugyanazt csinálja, amit a fenti szülők. Inkább kifogásokat, kiskapukat keres, fölösleges erőfeszítéseket tesz azért, hogy elkerülje az elkerülhetetlent. Ami attől még súlyosabb lesz, de nem baj, a szerető és gondoskodó szülő inkább végigszenved egy életet vele, csak ne kelljen a komfortzónából kilépnie. Mert itt lényegében ez a baj: inkább belefullad, csak ne kelljen olyat csinálnia amit előtte sohasem. Az ismeretlen az bizonytalan, ezért inkább megmaradok a még bizonytalanabb, de biztosan sz*r régiben.

"Pontosan ugyanazt csinálja, amit a fenti szülők. Inkább kifogásokat, kiskapukat keres, fölösleges erőfeszítéseket tesz azért, hogy elkerülje az elkerülhetetlent. Ami attől még súlyosabb lesz"

Ezt te honnan veszed? Nálunk JOBB LETT! Illetve nem tudom, miért kell párhuzamot vonnod HHHs családok, borzalmas szoc. körülmények, alacsonyan képzett, talán értelmi, de pszichésen biztosan sérült szülők közt, illetve azt se tudod, hogy mi, akik szabadulnánk a rendszerből, mekkora rálátással rendelkezünk. Én pl csak azt a gépet nem fizettem ki, ami helyrerakja a gyerek agyhullámait mesenézéssel, mert nem hiszek benne. Vagy 3 éve merült fel utoljára, valami neuros neve volt. Ja meg a dszitet se "túlhallásra", ami úgy bromság, ahogy van. Mintha egy rákost hibáztatnál, hogy nem eszi a varázsgombát meg nem veszi magát körül kristályokkal. Az értelmes dolgokat végigjártuk, kivettem a számára kellemetlen(sérült gyerekek) környezetéből és helyrejött. Mai napig, ha berakod egy autis foglalkozásra, ideges lesz és azt mondja, hogy "hát ezek hülyék, és engem is annak néznek, babás dolgokat csináltatnak velem, amiket rég tudok"..

Én leírtam itt, mik mennek a foglalkozásokon, az én gyerekem hitelesen és rengeteget mesélt, a fejlesztői füzeteket is mindig láttam, illetve bölcsi óta ültem be órákra, vagy ültem az ajtó mellé végighallgatni ezeket. Ez mind szr. A tanulásizavarosoknak remek, meg a nagyon sérült gyerekeknek, de nekik sem lenne szabad csoportosan, csak épekkel együtt, egymást is tiggerelik, mert nem hallgatják végig egymást, beszólnak egymásnak, már, ha épp tudják követni az eseményeket, vagy épp nem borítják fel a játéktáblát kiabálva. Biztos van az a szint, akinek ez kell, de aki ebből a rendszerből ki akar lépni, az nem a rászoruló réteg, vagy a kezdők. Ők bele akarnak tartozni, aztán amint lesz rálátásuk, ki akarnak lépni belőle. Nekem is van ismerős, akinek a gyereke az egymi-suli határán egyensúlyozik, de neki brutális viselkedésgondjai vannak, mellé tanulási is. Anyuka imádja az snijüket, mert a gyerek rengeteg felmentést és kedvezményt kap tanulásban és magatartásra, miközben nem egymis gyerekek veszik körül és normális iskolarendszerben van, a gyereke együtt játszhat másokkal. Nekik való. De ő is tudja, hogy szrt se ér a fejlesztés, amit kapnak, mert a gyereke 10 éves és még mindig ugyanolyan, mint volt, minimális fejlődéssel, ami a 10 évnek köszönhető, nem pedig annak a kegyetlen sok megsegítésnek, amit kapott. Ő nem költ terápiákra, meg ruhákra, de költ minőségi sportra, étrendre, programokra és korrepetálásokra, de imádják a rendszert, mert minden ilyesmit ingyen kapnak. Nekik jó, a gyereke vagy börtönben fog kikötni, vagy.. pszichiátrián leszíjazva, de minden foglalkozásról kiraknák, a kötelezően biztosítandókból is, mert annyira.. összeférhetetlen. Nem elhanyagolt. Így született.

Másoknak is van nehéz gyerekük, doktorált, többdiplomás, kötődőneveléspárti mintaszülőknek is, akik pár évnyi stressztől, amit a sérült gyerek okoz, már idegroncsok lesznek, pláne, ha 40 felett beköszönt a változó kor. És a szakember már csak ezt látja, de amikor a szakember együtt van a gyerekükkel 1 órát, és rá kellene vennie hasznos dolgokra, amiket az nem akar, akkor pillanatok alatt besokkall.

Namindegy. Én nagyon röhögtem, mikor prevenciós központból barátnőm gyerekénél tanácsolta a gyógyped, ahova kötelezték őket, hogy járjanak, hogy hát jó lenne, ha nem hozná, de nem tudja tőle megtagadni:D. Gyorsan tönkre lehet ám menni idegileg, de elhiszem, hogy sérült, HHHs szülők is vannak. Végülis a sérült gyerekek sérült felnőttek lesznek. Nekem is van ilyen rokonom, biztosan a gyermekvédelemben fognak kikötni, és senkit sem fog érdekelni, hogy viselkedésproblémás, bukott, magántanuló volt, és hogy neki is van baja, de ilyeneknek is születik egészséges gyerekük, aki az ovi-suli hatására normális értékrenddel rendelkező egészséges felnőtt emberré válik.

Vagy 5 szervezttel vettem fel a kapcsolatot, magánsulit fizettem, millió fejlesztést, gyógypedeket, pszichiátereket, terápiákat, szoc-kommot, klinikai szakpszichológusokat, minden szr fejlesztősportot(tsmt, falmászás, hrg), még cbdt is, amiben tökre nem hiszek, gyógyszereket, autispec fejlesztést, zenét. Ha a gyereknek az agyában van zűr, nem tudnak kívülről segíteni. Az idő és a gyógyszer hat csak(abból sem mindegy, kinek melyik), aztán jóesetben annyira helyrejön, hogy már szinte nincs is gond. Szinte. Persze kicsit mindig nehezebb lesz neki/vele, de nem sokkal. Nem csak a szakszolgálatos fejlesztés kaka, nem ezt mondom, hanem azt, hogy egyedül az jár hátránnyal, mert bekorlátozta a suliválasztást, előítéleteik lettek a gyerekemről és 20 perces hülyeségeket írtak le, meg ismerték az óvónői, meg korábbi tanárai negatív véleményét, amiket nagyon el lehetett torzítani. Ekkora hendikeppel senki sem indul az életben, hogy előre tudnak rólad minden szrt, amit valaha tettél, és már azzal indítasz, hogy bizonyítanod kell, hogy már nem vagy olyan(talán sosem voltál). Már, ha egyáltalán esélyt adnak a bizonyításra. És ezt mind segítő szándéknak álcázzák, visszataszító. Te akarod, hogy tudják a munkahelyeden, hogy problémád volt egy kollégáddal? És így menj interjúra? És bizonyíthatsd, hogy nem te voltál a hibás? Nálunk a gyerek, akit utál az enyém, az az óvónője lánya volt! És így kapta ezt az óvónőt. Ez hol van leírva? SEHOL! Az sincs leírva, hogy egy kis pszichopatával járt egy osztályba, aki kegyetlen és gonosz volt vele(aki egymi-integráció határán egyensúlyozik és sehol nem tűrik meg, mert mindenkit zaklat és bánt és verekszik és..), csak az van leírva, hogy kiborult tőle. Az sincs leírva, hogy kezdő gyógyped volt a tanárnője első osztályával, aki sokszor volt durva a gyerekekkel(nem csak az enyémmel) és félt ettől a gyerektől, és sosem védte meg az enyémet, és pályaelhagyó lett a mi osztályunk után(ahova az enyém csak két hetet járt, nem az enyém készítette ki, hanem az a fiú!), mert pályát tévesztett önbevallása szerint. Undorító az egész rendszer és iszonyat hátrányt jelent ez sokaknak, engedni kéne kilépni, aki ki akar lépni, akinek hasznos, az úgyis bennmaradna.

Hova van leírva, hogy mikor szekálták oviban az enyémet, az óvónő ráhagyta, mert "nem csúnya szó", amivel piszkálják? Láttam, mentek utána és mondogatták neki, és senki nem csinált semmit, de ha az enyém kiabálni mert, ő volt a hibás. Annyi ilyen volt. A mostani osztályban is azok viszik el a balhét(nem az én gyerekem érintett), akiknek az anyja kevésbé jobb önérvényesítésben. Pl egyik gyerek beszólt valamit, a másik gyerek fojtogatta érte. A beszóló kapott beírást, a másik nem. Érted leszorította a nyakát hátulról egy fele akkora fiúnak, az enyém látta. Mások is látták. Senkit sem érdekel. Másik gyerek folyamatosan szemét, de cukorbeteg. MINDENT elnéznek neki, mert a szülei ügyesen tálalták, hogy túlságosan beszabályozott az élete a cukorbetegség miatt és ezért előfordulhat, hogy átlép határokat, a szabadságvágyát így éli ki, mert máshogy nem tudja. SOSEM szólnak rá. A másik gyerek sikeres élsportoló, heti 4 edzése van, és a legnagyobb provokátor, szemétkedő, másokat megszivató az osztályban. Az anyja nagyhangú és durva(a fiával is), ő sincs sosem elővéve, amikor szóltam miatta(ez sem minket érintett), akkor is, jajj heti 4 edzése van, nagy rajta a nyomás, meg kellene érteni.

Ezek SOSEM LESZNEK leírva. Az lesz leírva, hogy az elnyomott és folyton szivatott kisebb termetű provokálja a többit. Mert csak így tud érvényesülni, de az ő anyja nem jó önérvényesítésben, pedig nem ő a legrosszabb természetű gyerek. Olyan sok ilyen van, hogy évekig tudnék róla panaszkodni. Honnan tudom? Itt beengedték a szülőket, én pedig direkt 15 perccel korábban mentem, hogy az óra végét el tudjam csípni, illetve reggelente is eleget láttam. Annyi, de annyi ilyen igazságtalanság van, és bizony a rendszer rosszul jön ám ki sokszor, ezt meg le is papírozzák.

Na megyek, mert visszajön a sok régi sérelem és ma még sok a dolgom.

Fú de idegesítőek ezek a mindent is jobban tudó anyukák, akik már láttak dolgokat és van olyan ismerősök, akik...

Jó reggelt, a többség kinövi a kamaszkori minden elleni lázadást!