7 éves gyerekemet hogy lehet arról leszoktatni hogy ne hisztizzen akkor ha az öccsének vagy a húgának vagy születés vagy névnapja és hogy ő is nem kap akkor ajándékot?

5

Élet lecke?

Ilyen fiatalon?

Megkapja majd felnőtt koràban a leckét úgy is.

Egy csoki még senkit nem vert a földhöz. Nem ettől lesz a gyerek elkényeztetett meg olyan aki semmit nem becsül.

Több élő példát láttam rá, de biztos csak a kivételeket…

A saját lányunknál is elharapódzott volna, ha nem vesszük elejét. Bárhova mentünk, ő csak kapni akart valamit. De ő 3-4 éves volt ekkor. Megbeszéltük, hogy ez nem így működik.

És tök mindegy mennyire filléres, a gyerek nem tudja az értékét a dolgoknak csak azt érzékeli, hogy megint kap valamit. Aztán amikor már több tízezres dolgok tetszenek már csak neki, jön a csalódás meg a hiszti.

beteges ez a kényszeres ajándékosztogatás boldog boldogtannak

az ilyen gyerekekből sosem lesz normális felnőtt

Szerintem ez a szülők konfliktuskerüléséből jön illetve hogy megvásárolja a gyerek szeretét. Aztán meg panaszkodik, hogy miért nem tiszteli, értékeli őt a gyerek, miért nem tud örülni, hálás vagy türelmes lenni, és miért a haverjának, cselédjének nézi vagy csak a pénze kell. Hát mert vagy-vagy. És honnan tanulná meg, ha nála ez alap és nincs viszonyítás? Egyszerűen nem fogja érteni, mi az elvárás felé, ha ebbe szocializálódik. Nem azt kell nézni, hogy most minden apró-cseprő hisztit megússzon, hogy "boldog gyerekkora legyen", hanem hogy megtanulja ezeket a kisebb frusztrációkat kezelni, hogy boldog felnőtt legyen, aki képes elégedett is lenni, és ne azon puffogjon majd 30 vagy 60 évesen, hogy de neki egy Disney-mesét ígértek és a valóságtól menekülni akar. Nem egy akkora trauma, hogy igazságosan :) mindenkinek egy szülinapja van az évben és arra várni kell... ilyenektől végképp nem kell "megvédeni". Ha meg minőségi időt töltesz a gyerekkel, azaz tapasztalja, hogy rád számíthat, gondozod testileg és kapcsolódni igyekszel hozzá lelkileg (hisz szeretni jól csak azt tudjuk, akit ismerünk), bízz magadban és nem kellenek az állandó csokikák meg hasonló vigasztaló kellékek.

(Amik igazából általában a szülőről szólnak, hogy ő nem kapott meg valamit vagy bűntudata, szorongása van, hogy nem tud/akar megadni valami mást. De a gyerek egy másik ember, másik élet, más emlékekből és tapasztalatokból épül épp, máshonnan indul, ő nem élte át, nem érezte már, amit te, így ki kell lépni a saját kamerából és csak az ő szemszögéből kellene látni, nála milyen következményekkel jár ez a kompenzálás.)

Itt nem az ajándék tényleges, anyagi értékéről van szó, hanem arról, hogy az a nap nem róla szól, hanem a testvéréről. Neki is megvan a "saját napja", amikor ő kap ajándékot.

Én emlékszem (pedig még kicsi voltam, kb. 4-5 éves) névnapomra kaptam egy plüsskutyát, amire vágytam. Erre az öcsém kicsapta a hisztit, hogy ő nem kapott semmit. Másnap ő is kapott egy ugyanolyan kutyát. Én baromira nem értettem, mi történik és már akkor igazságtalannak éreztem a dolgot (nyilván nem fogalmazódott meg bennem így), hogy az én névnapom volt, mégis mindketten kaptunk ajándékot. Tudom, ez kicsinyesnek tűnik és nem, nem lettem ezáltal traumatizálva, valahogy mégis megmaradt.

Egy szó, mint száz, azt kell megértetni a gyerekkel, hogy az a nap nem róla szól, majd az "ő napján" ő lesz a főszereplő.

Sógornőméknél volt ez, hogy anyósom mindig vitt mind3 gyereknek valami ajándékot mindegyik születésnapjára (és nem csak egy csokit), és szörnyű hisztik lettek belőle, hogy én miért nem olyat kaptam, miért nem annyit kaptam.

Ebből tanulva mi megmondtuk anyósomnak, hogy nálunk soha nem lehet többes ajándék, és nincs is ebből probléma.

Meg lehet magyarázni egy 2-3 éves gyereknek is, hogy most neki nincsen szülinapja, majd akkor kap ajándékot, ha neki lesz.