Szerintetek az anya mindig olyan gyereket "kap" a sorstól, akivel el kell bírnia mindenféleképpen?
Érezheti egy anya azt, hogy annyira különböző a személyisége a gyerekkel,hogy csak akkor jöhet ki jól vele, ha az eddigi személyiségét teljesen feladja?
Meg lehet/ meg kell semmisülni egy gyerekért?
És egy Asperger szindrómás gyerekért? Aki rendkívül nehezen illeszkedik bele a mai világba, szinte teljes mértékben álomvilágban él, de hatalmas potenciálok rejlenek benne?
Mi van akkor, ha a gyerek egy kis zseni, rendkívül különleges, de a mindennapokat annyira nehézzé teszi, hogy a nyugodt családi élet látja kárát?
Ha minden szavával és sajnos fizikailag is folyamatosan bántalmaz mindenkit,aki körülötte van, főleg a szüleit?
Ha kompromisszumra szinte teljesen képtelen?
Lehet valahol az országban segítséget kérni ilyen gyerek neveléséhez?
A pszichológusa 1 év után kitette a szűrét, felülkerekedett a gyerek rajta, nem tudta már "kezelni" tovább.
De én tudjam? Az apja/nagyszülei tudják, a tanárai tudják? Ha a pszichológus se tudja?
Ha az óvónő 42 év tapasztalattal se tudta?
Jelenleg az iskolában jól elvan amúgy, kitűnő tanuló.
De ezzel a személyiséggel egyszerűen annyira eltér a normától, és annyira nehézzé teszi a vele való életet/bánásmódot, hogy komolyan aggódok a jövőjéért.
Emellett meg nagyon sok témában olyan tehetsége van, amit muszáj lesz segíteni kibontakozni.
Bocs a hosszért. Talán kétségbeesettnek tűnik az írásom,de csak egy gondolatmenet. Egy aggódó édesanyától.
Mindenki csak dícsér,hogy milyen jól csinálom. Milyen jó iskolát találtam neki. De a mindennapok problémáival teljesen egyedül vagyok/vagyunk a férjemmel. Arra senki se tud megoldást,és széttárja a kezét....
(A pszichiátere szerint legyünk vele nyugodtan keményebbek, szorítsam csak meg a kezét néha. 6 évesen már gyógyszerezni akarta. No komment.)
Lányról van szó. 8 éves.
válasza:"Annyit kérdeznék, hogy jársz valahova ezzel a problémával?
Ha nem, akkor jogosan nem érted te sem az 5-ös válaszomat."
Az ok-okzatot nem érted, ezért teljesen fals az érvelésed.
Te a szülőt kezelnéd, hogy a gyerek jobban legyen.
De ha a gyerek okozta, mit is akarsz kezelni rajta?
Attól lennék jobban, ha a gyerekem nem lenne neurodivergens.
Mivel ez nem megvalósítható, így nincs mit kezelni.
Arra pedig hogy nem az én idegrendszerem a felelős a gyerekem idegrendszeréért, arra bizonyíték a kisebbik gyerekem, akinek semmilyen problémája, "viselkedészavara" nincsen.
válasza:Nem, nem olyat kap.
Genetikai lottó.
Ezért kell előre gondolkozni, mielőtt belevág az ember
válasza:12, min gondolkozni?
Az, hogy tudtuk, hogy bármilyen gyerekünk születhet. Alacsony, magas, szőke-barna, egészséges-beteg....az semmin nem változtat a tényleges nehézségeken.
Más az, ha valakinek tudott genetikai betegsége van.
De az autizmus bár olyan értelemben "genetikai", hogy génmutáció okozza, de ez 90 %-ban spontán génhiba okozza.
Persze mád, ha diagnosztizált autista vállal gyereket. Akkor nyilván örökítheti
válasza:#13: Nem változtat a nehézségeken, hogy beteg vagy egészséges? Vagy éppen van bármi tanulási nehézsége mondjuk, hogy csak egy "kisebb" problémát említsek?
Igen, gondolkozni, előre. Nem csak menni a hormonok után, hanem végiggondolni, hogy mi van, ha valami beüt és megoldható-e az élet. Tudja-e egyáltalán finanszírozni a család, elbírja-e lelkileg mindenki stb stb.
Szóval igen, gondolkozni.
Le lehet pontozni, hogy ez nem illik a mai "darabszám legyen, a többi majd megoldódik" mentalitásba, de a felelős szülőség szerintem itt kezdődik, nem ötödikben a tanárveréssel
#12
válasza:14, a problémáink 100 %-a NEM anyagi.
Annak ellenére sem, hogy milliókba került kicsi kora óta a fejlesztése 0 támogatás mellett.
De a pénz nem oldja meg a gondjainkat.
válasza:#15: Ugyanezt mondom én is az elejétől...
#14
válasza: válasza: válasza:Oke. A serult ugy ertettem h a gyereknek barmi baja ami nem a normal keretben van.
Egy magasan funkcionalo autista mellett is lehet a szulo kimerult lelkileg. Nem hiszem h artalmas lenne pl havi 1 alkalom mikor szakemberrel kibeszelheti a nyugjet gondjat bajat. Ha megerositest kap.
De alapba nem tartom gondnak ha amugy barki ilyen segitseget vesz igenybe. Sot tamogatom a terapiat. Akar van gyereke akar nincs.
válasza:De tipikus az emberek hozzáállása a magatartászavaros gyerekekhez! A gyereknek nincs semmi baja, csak az anyja nem tudja megnevelni.
Évekig engem akartak kezelni, hiába mondtam én is, hogy én egy boldog, kiegyensúlyozott ember voltam, előtte.
Aztán amikor eljutottam odáig, hogy oké, most már nekem kell agyturkász, az meg kijelentette, hogy a gyereket kell kezelni. Mondjuk kicsit el van már késve, tini gyereket nem tudsz elrángatni pszichológushoz. Gyerekként meg mindennek én voltam az oka. Mi nagyon sok pszichológust kipróbáltuk, halvány lila gőzük sincs, hogy mit kéne kezdeni az ilyen gyerekekkel.
Az meg sokat nem segített, hogy bennem keltették a lelkifurdalást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!