Szülők akiknek autista gyerekeik vannak, hozzátok intézem a kérdésem. Nem provokáció és nem is szórakozás céljából, hanem mert valóban érdekel. Laikusként nem igazán vagyok tisztába a dolgokkal. Mi is valójában az autizmus, hogyan ismerted fel?

18! Bizony, le a kalappal édesapád előtt! Hatalmas lelki erő kell ehhez!

Pontosan így gondolom én is! Manapság sajnos mindenkire aki egy kicsit is más vagy furcsa, nem a nagykönyv szerint fejlődik ráhúznak valamilyen diagnózist! Nekem is voltak szociális és kommunikációs nehézségeim fiatalabb koromban, szerettem egyedül lenni és igényeltem is, sokszor fárasztott a társaság, csak feszengtem, nehezen barátkoztam mégsem mondta senki, hogy autista lennék és mindenféle fejlesztés nélkül el is nőttem.

Eleve a szociális utánzás sem egy jellemző autista viselkedés. A falnak megyek mikor azt mondják semmi sem zárja ki a gyanúját! Megerősíteni bezzeg nehany apróság is képes!

Abszurd számomra, hogy választékosan beszélő, gesztikuláló, szerepjátékozó, barátkozós tehát látszólag egy teljesen normálisan funkcionáló

kisgyerekekre mondják ki a

diagnózist ami sokszor egy életre predesztinálja. 1-2 furcsasága miatt.

Sokan nulla specifikációval is teljesen magabiztosan adogatják felelőtlenül életkortól függetlenül bármikor bárkire a diagnózist akkor is ha épp csak rossz napja van. Sajnos ezek a túlbuzgó "szakemberek" csak megnehezítik

"Mi is valójában az autizmus, hogyan ismerted fel?"

Egy Aspergeres gyerek apukája vagyok. Az autizmus spektrum nagyon széles, és a jelenlegi besorolás szerint az Asperger szindróma ennek az autizmus spektrumnak egy szintén széles szelete. Hogy miből vettem észre, hogy a gyerek Aspergeres? Nem tudtam, hogy az, csak soha nem működött amit a nagyok mondtak. Döcögős volt a kisgyerekkor, pedig számtalan könyvet elolvastunk és youtube videót megnéztünk Vekerdytől és Ranschburgtól. És hét pszichológust is megevett, mire a nyolcadik azt mondta, hogy Aspergeres. A korábbia azt mondták, hogy nincs ennek a gyereknek semmi baja. És most már azt is értem, hogy miért. A saját korosztályával nem tud mit kezdeni. A nála sokkal fiatalabbakkal és a felnőttekkel minden rendben van. Egy idegen felnőttel klasszul kommunikál.

A jelek: letapad egy tevékenységben. És láthatóan már unja, de akkor sem képes abbahagyni. Neurotipikus számára érthetetlen indulatkitörések, dührohamok. Mert kipukkant egy lufi. Vagy nem olyan ízű lett az ebéd. Nem érti a másik ember mimikáját, testbeszédét. Hiába vonom össze a szemöldökömet, nem értelmezi belőle, hogy abba kéne hagyni amit csinál. A büntetés teljesen hatástalan. Mindent szószerint ért, nem érti a hasonlatokat. Ha egy mesekönyvben egy sün egy esernyőt választott kuckónak, akkor megkérdezi, hogy minek az esernyő, amikor nem is esik az eső?!? Nem veszi észre, ha az őt érdeklő témáról való kiselőadása közben untatja a hallgatóságot. Néha alig hallható hangok zavarják rettenetesen. Másik szobában lévő karóra ketyegését hallja. Nem vekker. Karóra. A fájdalmat is másként érzékeli, ha fáj valamije. Rettentően ragaszkodik a megszokott rutinokhoz. Új dolgok befogadása nagyon nehézkes. Nincs időérzéke. Az írásos munkája áttekinthetetlen. Dióhéjban ezek.