Szülők akiknek autista gyerekeik vannak, hozzátok intézem a kérdésem. Nem provokáció és nem is szórakozás céljából, hanem mert valóban érdekel. Laikusként nem igazán vagyok tisztába a dolgokkal. Mi is valójában az autizmus, hogyan ismerted fel?

Aki azt mondja, hogy az oltások okoznak autizmust, az egyszerűen ostoba. De az is, aki szerint genetikai okai vannak. Az MMR oltást hibáztatták sokan, de az meg csak 1985-86 körül kezdődött azt hiszem. Namármost a tesóm alapítványánál vannak 70 éves autisták is, akik tutira nem kaptak MMR oltást.

Az a baj, amit te is mondasz: nagyon rápörögnek a mai szülők mindenre. Hú, nem kúszik, nem mászik, jaj repdesett kettőt a kezével, ó nem mosolyog mindenkire, jaj válogatós akkor tuti autista.

Szerencsétlen pszichiáter meg képtelen elmagyarázni a szülőnek, hogy csak gyerek.

Nem a szülők miatt van, a legtöbb gyereket a szakszolgálatok küldik, vagy a bölcsisek, vagy az ovisok.. Mióta kötelező az ovi 3 éves kortól, mióta nagy csoportlétszámok lettek és kevésbé ciki bölcsibe adni a gyerekeket, hamarabb derül ki, hogy a gyerek más(amit a szülő már sokszor eleve észrevett), de itt szoktak kibukni a furaságok, a normális szülő meg még hisz a rendszerben, hogy fejlesztéssel fel lehet hozni.

Szerintem 8-10 éves korig nem szabadna ilyet adni, csak a tipikus eseteknek(kézrázás, kerékpörgetés, nem ránézős), a többieknek csak a fix fejlesztési területet kellene kijelölni. Ez egy állami hozzáállás, hogy gyűjtsünk be minden nagyobb problémás gyereket, régen “csak” rosszak és buták voltak..

Egyébként pedig miért butaság a genetikát okolni? Nálunk komoly viselkedésprobléma van 2 közeli rokonnál, apa oldalról meg közvetlenül. Mind ugyanaz, nehezebb természetű “rossz” gyerek, aki szembement a tanárokkal, nehezen tanul/tart szabályokat, mert azt hiszi jobban tudja és “csak vele” szemetek, igazságtalanok. De más kapcsolataikban is gyengébbek, mivel nem úgy látják a dolgokat, mint mások, általában magukat nem tartják hibásnak, mikor mindenki számára nyilvánvaló, hogy velük van gond, ők lépik át a határokat.

Valami köd van a fejükben, amiktől más az ok-okozati összefüggés és nagyon maguk felé hajlik a kezük.

Egyébként a gyerekem ebből lehet, hogy a korral is, meg a sok otthoni dolog(szigor-szeretgetés és borzalmas mennyiségű magyarázás hatására) de valszeg az erre adott antipszichotikumtól is kezdett változni, mintha tisztult volna a gondolkodása és az abbahagyás után a megfelelő következtetésekre lett volna képes eljutni.. de ugye abban a korban is kapta, amikor “beérik az agy”..azt szokták mondani, hogy 8-10 éves korban változnak a legtöbbet.. szerintem ez genetika, nem lehet csak pech, hogy családon belül 4en is ilyenek(fiúk) és mind ugyanezzel, egyik sem a kézrázós, különböző érintettséggel. Apja tesója is ilyesmi egyébként, de ezt nem merem kijelenti, keveset tudok, de életvitelen, karrieren, valódi tartós kapcsolat folytonos hiányán (50 a pasi) érződik..

Az elmúlt egy hónapban minden létező cikket elolvastam az autizmusról. 2 éves a kisfiam és pervaziv zavar kódot kapott, autizmus gyanús. Azóta se éjjelem se nappalom. Egyre több a tanulmány, a kutatás és a statisztika, mégis döbbenetes, hogy mennyire keveset tudunk a kialakulasának okairól. Nagyon ellentmondásos dolgokat olvasni, genetika és környezeti faktorok szerepéről,leginkább talán együtt a kettőt teszik felelőssé.

A gyakorisága viszont meredeken növekszik, 100-ból már 2 gyermek érintett. Azt sem tudjuk pontosan, hogy már magzati korban kialakul vagy a szülés körüli történések is szerephez jutnak, kiszűrni pedig lehetetlen, a diagnosztizálásában is csak a viselkedés és a képességprofilok amikre hagyatkozhatunk. Rendkívül keveset tudunk róla sajnos. Pedig sok jó kezdeményezés volt, de úgy tűnik nincs előrelépés.

Tesóm 36 éves, 3 évesen kapott diagnózist, középsúlyos nem beszélő autista. Gondolhatod, hogy érdekel a dolog, két gyerekem van, a másik nővéremnek is van egy lánya. Ha genetikai az ok, akkor szeretnénk feltárni. Bár sajnos nem valószínű :(

Viszont amit tudok mondani és megnyugtató lehet, hogy a kisfiamnak is vannak “autisztikus tünetei” és egyáltalán nem érintett a spektrumon. Viszont van egy kis társuk a bölcsiben, aki igen és a 3,5 évesem lemásolta, ahogyan a nagynénjét is másolja néha. Illetve sok embernek, aki autistával nő fel, szintén úgy néz ki, mintha lennének tünetei. Nekem pl a szemkontaktus tartása iszonyú nehéz, mert gyerekkoromtól kezdve tiltva volt, hogy a tesómmal keressem. Persze emiatt volt bennem egy félsz, ahogyan az öcsémben is, így a mai napig nehéz tartani, pedig 28 elmúltam. Szóval csak nyugalom, simán lehet egy másoló viselkedés is!