Hogyan mondd meg egy rokonodnak, hogy valószínűleg autista a gyereke?

Mert persze pont a szülőknek nem tűnik fel?!

Ne röhögtess! Érintett szülőként ezt képtelenségnek tartom.

Inkabb sehogy. Hidd el, ha egy gyerek fejlodese elter az atlagtol, azt a szulo azonnal eszreveszi.

Itt most ket lehetoseg van, az egyik az, hogy nem kotik az orrodra az allapotat, a diagnozist, fejleszteseket.

A masik az, hogy nem akarnak vele foglalkozni.

Mindket esetben halalosan feleslegesen szolnal bele, mert nem szamit.

Gondolom, erre spezializálódott szakember vagy, ezért tudsz felállítani diagnózist!

Az átlagembernek meg fogalma sincs az autizmusról, csak (téves) infókat lát rossz filmekben.

Ha a gyerekkel tényleg gond van, az a szülöknek is garantáltan feltünik, de a vele foglalkozó gyerekorvosnak, pedagógusoknak is.

NEKED nem feladatod más gyerekét diagnosztizálni és a szülöket ilyennel zaklatni.

A gyerek és szülei egy lakatlan szigeten élnek veled együtt?

Ha nem, akkor találkoznak gyerekorvossal, védőnővel, óvónővel stb. Valakinek biztos feltűnik, nincs szükségük kotnyeles rokonra.

Nekem van egy barátnőm, akinek fura volt a gyereke 2 évesen. Én gondoltam, hogy autista, de nem mondtam neki semmit. Nem akartam megsérteni, és ha tévedek? Nem vagyok szakértő, egyébként meg biztos voltam benne, hogy nekik is feltűnt a dolog. Több hónapos, akár éves várólista is van egy ilyen helyre, mire bejut a gyerek kivizsgálásra, szóval nem a közöny miatt nem volt nekik diagnózisuk. Fél év múlva ő mesélte el, hogy milyen kálváriát jártak, mire megkapták a diagnózist. Szerinted hogy jött volna ki, ha a procedúra kellős közepén kijelentem neki, hogy vigye már el kivizsgáltatni, mert szerintem autista. Közben már majd szétvetette az ideg, mert mindenhol falakba ütközött. Jönnek ám ilyenkor a megjegyzések, semmi baja a gyereknek, csak anyuka túlaggódja, semmi baja, csak nem tud gyereket nevelni, nem elég következetes, nem foglalkozik vele eleget stb, stb. Mert a szakemberek sem igazán akarnak foglalkozni ezekkel a dolgokkal, mivel tényleg sok a túlaggódó anyuka.

Egyébként ha valóban jogos a félelmed, biztos lehetsz benne, hogy az óvónők jelezték már a családnak, szerintük minden gyerek autista, akivel egy kicsi kis gond is van.

Miért gondolod, hogyha elviszik valahova és megmondják minek nevezik éppen, ami a viselkedése hátterében áll, akkor az bármit segít a gyereken?

Megváltoztatni nem lehet, és a fejlesztések is minimálisan segítenek csak rajta. Én is képtelenségnek gondolom, hogy ne tudnák, hogy a gyerekük furi, de amíg nem aggódnak rajta, én hagynám őket. Semmit sem segít, szakszolgálat, fejlesztés szrra sem jó, kód egy bélyeg, ha értelmes a gyerek.. maguktól meg úgy is tudják, hogy 100x meg kell gondolni a következő gyereket, hisz egy is elég nehéz, de sokan kockáztatnak, hogy hátha következővel nem ilyen lesz.

Max anyuka lelki terhén tudnál enyhíteni, de ahhoz meg kell várni, hogy felhozza.. ha nem hozza fel, akkor bírja, hagyd.

8.-asnak van némi igazsága.

Szerintem még nekik a jó.

Az én fiam adhd-s, én egész kicsi kora óta sík ideg vagyok, mert látom, hogy a gyerekem más, mint a többi. Ismerek rengeteg hasonló gyereket, ahol a szülők meg csak megvonták a vállukat, hogy hát későn érő típus, meg eleven meg ilyesmi. Most így utólag azt mondom, hogy ők tették jól, én hiába is idegeskedtem, meg hordtam mindenfelé, segíteni nem tudtak. Közben meg a gyerekbe egy csomó extra szorongást ültettünk, hogy vele valami baj van.

Kétségbeesve rohangáltam mindenhova, lehúztak egy csomó pénzzel, eszméletlen időt szántam rá, és jobb lett? Nem lett jobb. Teljesen felesleges volt.

De ha egyébként tényleg komoly gond van, előbb-utóbb muszáj lesz nekik tudomásul venni.