Őszintén megvallva, mennyit kiabáltok a gyereketekkel?

29

Ott a kulcsszó,ami irritál: máshogy is lehet.

Nem okvetlen lehet. Pont hogy nem,mivel minden gyerek,minden ember és minden élethelyzet más. Máshogy is lehet...ha és amennyiben ceteris paribus minden más változatlan,de ha ez már a közgazdaságtanban is csak elméletileg működik,gyakorlatban nem. Ezért érzem támadásnak amit írsz, még ha nem is személyesnek (én azon már túl vagyok hogy mások,főleg arctalan idegenek véleményere túlzottan adjak),de igenis a máshogy is lehet,meg a nekem megy máshogy is ég és föld. Akkor fogalmazz úgy, hogy nekem négy máshogy,de ez a máshogy is lehet...hát vielen Dank,Emese.

"A felnőttek is sokszor próbálkoznak ilyesmivel,velük se kiabálok (max a férjemmel néha)."

Imádom ezt az érvelést, és az ilyen csodamamik be is szokták vetni.

Ha a munkahelyeden a kollégáddal konfliktusod van, sokféleképp meg lehet oldani. Először is feltételezzük, hogy felnőtt ember, tehát nem fog egy 2 éves szintjén viselkedni. Persze nem biztos, vannak felnőtten is kretének. Akkor esetleg szólsz a főnöködnek, a Hr-nek, vannak erre más lehetőségek.

Azon kívül, ha végképp nem jössz ki vele fel is mondhatsz, vagy egyszerűen csak nem veszel róla tudomást. A munkatársad testi-lelki épségéért nem vagy felelős, szabadon lehet simán bárki hülye, valamint ha lejárt a munkaidőd simán hazamész, és kipihened magad.

Ha esetleg a buszon, a boltban összekerülsz valakivel, aki elkezd veled ordibálni, simán otthagyod.

Szóval azért nem lehet a kettőt összehasonlítani.

A másik meg az, amit itt többen is írtak, hogy vannak simulékony természetű gyerekek. Persze tudom, hogy néha ők is fáradtak, néha ők is hisztiznek, de azért vannak olyan gyerekek, akikkel könnyebb, másokkal meg nehezebb. Én szívesen elmegyek hozzád egy hétre megnézni a csodálatos konfliktuskezelési módszered. Aztán gyere el te hozzánk, van 2 adhd-s gyerekem, úgy megnézném, hogy velük hogy oldod meg. Persze értem én, hogy a kiabálás nem segít. A szülő nem is azért kiabál a gyerekkel, mert attól várja a megoldást. Hanem egyszerűen azért, hogy ne kapjon gutaütést.

Én egyébként nem érzem magam attól semmivel rosszabb anyának, hogy néha kiabálok velük. Nem kell ezt sem eltúlozni, nem lesz attól lelki sérült egyik gyerek sem, ha néha az anyjuk ráordít, hogy most már aztán legyen elég.

Nekem pl. volt anyamacskám, és sokszor voltak kiscicái. Tudjátok, hogy a cicamama hogy fegyelmez? Bizony-bizony, pofonnal. A cicagyerekek mégsem járnak pszichológushoz, milyen érdekes.

Amúgy igen. Én is sz*rul érzem magam sokszor, mert kiabálok a gyerekkel, de 0-24-ben tolja a rosszalkodást és semmi, de semmi nincs rá hat@ssal, a megbeszélés, észérv, büntetés nem használ, semmi, de semmi.

Hónapok óta minden nap 20-szor ellöki, megüti a testvérét, pedig amúgy szereti, de akkor is csinálja. Újra és újra, már mindenre bevetettünk, amit lehetett, annyi cikket olvastam, videót megnéztem a témában, hogy kell ezt kezelni, de minden lepereg róla. Csak csinálja, és igen, az 5. ilyennél már egyszerűen eldurran azt agyam.

Ez így van, 36-os, de én pl. nem viselkedésproblémás, hiperaktív, ADHD-s gyereket akartam, hanem "normálisat".

Megjegyzem, van olyan is. Na, a kettőt nevelni ég és föld, mert míg a normális gyerekemet lehet nevelni, ugyanis van foganatja a beszédnek vagy büntetésnek, van önkonrtollja, addig az ADHD-snál mindenféle eszköz hatástalan, rá muszáj napi 5-ször ordítani, mert másképp nem reagál és nem vesz vissza.

Én is utálom ezt, de ha az én gyerekem bántaná a tiédet az oviban, akkor meg azon lennél kkakadva, hogy nincs nevelve, pedig vért izzadunk érte, hogy formáljuk, csak egyszerűen nem olyan, mint egy egészséges agyú gyerek, ezért nem is lehet úgy kezelni, ez az igazság.

És már stabilabb idegrendszerem sem lesz attól, mert szeretem és én akartam. Imádom, az életem, de nem tudok mit csinálni, ha századjára is nekiáll szétverni a játékkal az asztalt, mert hiába mondtam már el neki normálisan, hogy nem szabad és hiába büntettem, ordítani kell rá, hogy abbahagyja.

#36 köszönjük az építő jellegű hozzászólást..ja,nem! Attól még hogy valami neked nem tetszik, a probléma valós,és létezik. Az ítélkezés ez esetben sem segít lfsznyit sem.

Az ilyen "empatikus emberek" miatt is tart ott a világ ahol. Ha segíteni nem bírsz,akkor ki se nyisd,mert bullshit amit írsz.

Ettől még senki sem lesz kevésbé kimerultebb,kevésbé fáradt. Nem mellesleg az én anyám egy percet nem kiabált velem soha,mégis full mérgező volt. Nem fejtme ki mert hosszú,és nem a kérdés tárgya,meg amúgy sem lehet átadni hogy megértse egy empátia nélküli ember,de elég az hozzá,hogy bőven lehet úgy mérgező egy ember,hogy soha a hangját sem emeli fel. Egy önazonos anya,aki ha kell tud bocsánatot is kérni,és a gyerek szintjén kommunikálni,elég jó. Elég és jó. És anya. Nem egy random idegen fogja megmondani,nem az ő tiszte megítélni ki a jó anya és ki nem. Tökéletes anya nincs. Elég jó van. Egyetlen embernek van joga eldönteni jó anya e az adott anya vagy sem: a gyereknek, felnőve ( nem tiniként).

(Nem a szándékosan elhanyagolo extrém szülőkre,hanem hétköznapi halandokra gondolok,mint én is,akik igyekszenek hol hulla fáradtan,hol kevésbé,megfelelni. Nem a random ,esetleg gyerektelen idegeneknek,hanem csakis a saját gyerekunknek és magunknak)

"Kedves" kiabáló "anyukák"! Jó lenne, ha egyet nem felejtenétek el. Nem a gyereketek kérte, hogy megszülethessen! Ti akartátok őt!"

Jaj, de bájos.

És egy ilyen empatikus tini, mint te vagy, esetleg néha végiggondolja, hogy neki mi a felelőssége abban, hogy milyen a viszonya a szüleivel?

Én nagyon nem értek azzal egyet, hogy mindig mindenért a szülő a hibás.

Van, amikor a gyerek, főleg ha tini, szándékosan bosszantja a szüleit. És ez sokszor nem is nevelés kérdése, olyan természetet örökölt, ilyen hatással vannak rá a tini haverjai stb.

Ha azt akarod, hogy anyukád kevesebbet ordítson veled, akkor esetleg halld meg azt is, ha halkan kér meg valamire.

Nem lehet életed végéig mindent arra fogni, hogy nem te akartál megszületni, hanem a szüleid akarták, hogy legyél. Még olyan hozzászólást is olvastam itt, aki szerint élete végéig a szüleinek kéne őt eltartani, mert ő meg sem akart születni, azt is te írtad?