Őszintén megvallva, mennyit kiabáltok a gyereketekkel?

#11 azért egy kicsit így könnyebb a plays,hogy sni-s gyerekekkel dolgozol és különböző tanfolyamokra jarsz. Olyan értelemben könnyebb,hogy szakmabeli vagy,értesz hozzá,sokat tanultal és tapasztaltal róla.

Az átlag halandó,amilyen én is vagyok, igyekszik a maximumot nyújtani,ami tőle telik,olvassa a könyveket,lavirozik az ellentmondó tanácsoknak (honnan is tudjuk pontosan melyik a helyes?) Épkézláb mintaink keveseknek van,nekem sincs. Erre jön még a hatalmas kimerültség,a kevésbé szerencsések ék,mint én is,masfel éves a gyerekem,de emg mindig messze vagyunk az ataludt ejszakaktol,és engem a kialvatlanság csinál ki legjobban,így másfél év után leginkább. Erre még tetszés szerint lehet pakolni "megértő,szeretetteljes" anyost, "jószándékú" szomszédokat,sokat dolgoz apát,segítség hiányát,satöbbi satöbbi. Nem fair ugyanazt elvárni egy mezei hála fotók,mint attól,akinek ez a szakmája,és naprakész infoi vannak a legjobb technikakrol. (Ami nem ugyanaz,mint mikor random anya random felturja a netet valami tanfolyam után ami valamit talán segít. Ebben a zűrzavaros infó aradatban nehéz elkülöníteni a búzát az ocsutol)

Ne keverjük össze a munkát a magánélettel. Nyilván egy gyógypedagógus nem ordibálhat az intézményben a gyerekekkel.

De ha hazaérsz, és szeretnél pihenni, és még otthon is a gyereket kell fegyelmezni, nekem ne mondja senki, hogy néha nem szakad el a cérna.

És nem, nem lehet a gyerekekkel logikusan, ész érvekkel megbeszélni dolgokat. A gyerek nem kicsinyített felnőtt. Sokszor próbálkoznak a hisztivel meg az érzelmi zsarolással, feleseléssel, szemtelenséggel. Nem vagyunk gépek, és nincsenek kötélből az idegeink.

Én továbbra is azt mondom, hogy aki azt mondja, hogy soha nem kiabált a gyerekével, az hazudik.

Nekem 2 adhd-som van, és komplett könyvtáram van a problémáról. Amúgy azt is levontam következtetésnek, hogy senki nem tudja, hogy hogyan kéne kezelni ezt a problémát. Mindenesetre nem olyanok, mint a hétköznapi gyerekek, kb. hetente olyan meltdown van a fiamnál, hogy el szoktam itthonról menni, mert attól félek, hogy még kezet emelek rá.

Tudom, hogy a neurotipikus gyerekek azért könnyebben kezelhetőek, de azért mindenhol vannak problémák, életkori sajátosságok.

25, "És nem, nem lehet a gyerekekkel logikusan, ész érvekkel megbeszélni dolgokat. A gyerek nem kicsinyített felnőtt. Sokszor próbálkoznak a hisztivel meg az érzelmi zsarolással, feleseléssel, szemtelenséggel."

A felnőttek is sokszor próbálkoznak ilyesmivel,velük se kiabálok (max a férjemmel néha) :D Kérlek, ne tudd jobban, hogy egy másik ember hogy éli az életét és hogy kommunikál.

Ha gondolod, meghívlak hozzánk egy hétre és megbizonyosodhatsz róla, hogy tényleg soha nem kiabálok a gyerekemmel. Da ha inkább szeretnéd nem elhinni, mert az könnyebb, lelked rajta. A valóságon nem változtat.

22

26. Kérsz egy virtuális kupát,vagy egy hatsimit? Mindenkinél is jobb vagy,gratulálok,mi itt mind egy halom fskupac vagyunk.. egyáltalán nem is vagyunk méltóak rá hogy a csodálatos lényedet ránk pazarold....Jss fckng'chrst

Amúgy ibolyaillatut...ha nem hiszed gyere, szagizd meg. Ja,hogy csak szerintem ibolyaillatut?

A sógornőm is tolja ezt a soha ne kiabáljunk a gyerekkel dumát. Ja, az ő gyereke világéletében olyan volt, hogy leül-ott marad, simán elrajzol, játszik 2-3 órát egyben, hozzá sem kell szólni, nem igényli, ő tök jól elvan. Az én gyerekem meg 2-3 percre sem képes leülni sokszor, még maguk a nagyszülők is mondják, hogy ég és föld a két gyerek, az enyém 10 másikat kitesz, annyi energia van benne, mindenhova mászik, mindent szétszed és brutál akaratos.

Ha akar valamit, áll a nadrágomat rángatva és 100-szor elmondja, nem érti a nemet. Na, megnézem, ji az, akinek nem durranna el az agya ilyenkor néha, mikor az egész nap ebből áll.

27, szerintem nyugodj le. Nem arról van szó, hogy én milyen anya vagyok, hanem hogy miért nem lehet elhinni, hogy valaki tényleg képes megoldani máshogy a konfliktusokat, mint kiabálással. Vagy egyáltalán másképp, mint ahogy a kérdező (és a válaszolók többsége) csinálja és feltételezi. Nem rólam szól a dolog személyesen, hanem azokról, akik - pl te is - hallhatóan személyes sértésnek veszik, hogy máshogy is lehet, és akkor inkább elintézik azzal, hogy biztos én hazudok. Jó, akkor hazudok :D ez nyilván így működik.

22/26