2.5 éves többemberes kisfiú nem alvásból fakadó, vagy betegség alatti hisztijeit már nehezen bírjuk a párommal. Lesz ez valaha könnyebb?

Lehet könnyebb később, de érdemes lenne fejlődéspszichológussal konzultálni. Lehetnek olyan tényezők a gyereknél, amik az erős "hisztit" okozzák, pl hallási vagy bőrérzékelési túlérzékenység, vagy figyelemzavar szindróma, stb. Érdemes lenne pár napig naplózni, hogy milyen helyzetekben borul ki, hátha sikerül letapogatni a gyenge pontját.

Sokkal jobban jártok azzal, ha elkezditek ilyen szemmel nézni és alkalmazkodni hozzá, különben mindhárman rámentek.

Egy másik dolog az "erős akaratú gyerek": ők általában később is nehezen kezelhetők, viszont komoly célokat tűznek ki és azokért meg is küzdenek, ez felnőtt korban egy sokkal sikeresebb életet ígér, mint az, akinek kisgyermek korában letörték az akaratát. Sajnos a magyar kultúra még mindig sokszor a "gyereknek hallgass a neve" és hasonló baromságok menték megtöri a gyerekek lelkét, amit aztán majd hosszú terápiával próbál felnőtt korában túlélni.

De amúgy az akarat tanulása éppen ebben az életkorban aktuális. Egy tipp, ami nagyon sokszor segít: a gyereket frusztrálja, ha túl széles a szabadság, de az is, ha egyáltalán nincs. Mindig két lehetőségből választhasson, később, ha már 4-5 éves, akkor esetleg három ajánlat is lehet. Ez általában segít abban, hogy ne ragadjon le az ellenkezésnél, mert választani könnyebb, mint az egyetlen lehetőséget elfogadni.

Gáz, mindenhol elmondom de szerintem akkoris ez a megoldás legtöbbször: szülőtréning.

Nekem a legtöbbet egy ilyenen ég a mondat segített (a háttér-információkkal együtt, amit ide nehéz lenne összeszedni): a szülőnek nem feladata megakadályozni a hisztit. Viszont ott lenni támogatólag és nem magára hagyni a gyereket a nehéz érzéseivel az feladata. A gyerek ugyanúgy rosszul érzi magát a hisztitől, neki éppen akkor nagyon nem jó. És az egyetlen aki segíteni tud neki visszatalálni a középpontjába, az az a felnőtt (legtöbbször szülő) aki mellette van.

Nálunk is ez a 2.5 éves kor pokol volt betegség és hisztik szempontjából. Ilyenkor is fontos a következetesség, hiába beteg. Ha hisztizik, vergődik, ugyanúgy a megszokott szankciókat kell nála alkalmazni, mint eddig.

Ha nem lázas, vidd le játszótérre ugyanúgy, hadd vezesse le az energiáját. Fájdalomcsillapító gyógyszert is alkalmazz, mert azért is hisztisebb, mert fáj valamije.

Most 4 éves, már elég értelmes gyerek, a következetesség miatt szófogadóbb mint 2.5 évesen. Persze néha még most is elgurul nála a gyógyszer, de ezerszer jobb a helyzet mint akkor, úgyhogy kitartást!

“ Ha hisztizik, vergődik, ugyanúgy a megszokott szankciókat kell nála alkalmazni”

És mit érsz el azzal, hogy bünteted azt amit NEM KÉPES megtenni, mivel az agyában még nem fejlődött ki az érzelemszabályozásért felelős terület.

Persze kialakulhat egy félelmi reakció. Félelem a szankciótól ha elég kemény. Illetve az érzelmek elnyomása. Az üzenet, hogy csak akkor elfogadható és szerethető ha “jó”.

Segíteni kell mikor hisztizik, nem büntetni. Ha felnőttként eszköztelen vagy, hogy mit csinálj a szankcionáláson kívül, akkor képezd magad! Vannak külön ilyen irányú képzések melyek a szülői eszköztáradat bővítik pl egy hiszti esetén.

Egyáltalán megtanulnád rálátnál, hogy mi a hiszti, miért van, mi a haszna (mert az is van neki), mi a támogató megközelítése (amikor segíteni akarsz a saját gyerekednek túljutni ezen a nehéz helyzeten).

Csillagom, hidd el, hogy nem azonnal a szankció következett, hanem kipróbáltam már mindent. Támogattam, szeretgettem, teljesen megvolt a biztonságos közeg, csomószor hagytam is, hogy nyugodtan adja ki magából, de aztán a helyzet elviselhetetlenné fajult. Nem napi egy-két hiszti volt, hanem konkrétan ordított egész nap, ha nem az történt amit ő akart, és semmit sem értett meg, hogy most mit szabad, mit nem szabad, hanem vergődött egész nap. Pedig hidd el, kedvében jártam, csináltam neki teát, kakaót, de már attól kiakadt, hogy nem ő kezelheti a gyógyszeres dobozt. Na ilyenkor jön a következetesség, nyilván nem adok gyógyszert egy 2.5 éves kezébe, úgyhogy ha ilyenkor is seggre ül a hisztitől, akkor elmondtam, hogy ez nem neki való, ha meg nekiállt őrjöngeni, beküldtem a szobájába. Ez volt az az über brutál szankció. Értem én hogy szeretet, meg biztonságos közeg, de vannak olyan gyerekek, akiket egyszerűen meg kell tanítani viselkedni, mert nem nyugszanak meg egy öleléstől és forró teától betegen, meg egészségesen sem.

Vannak olyan gyerekek akik 8-9 éves korukig folytatnák a hisztit, ha a szülők hagyják. Van akiknek nem használ az első szép szó és magyarázat. Igenis kapjon egy képet arról hogy ez a viselkedés nem jó. Értem, hogy 2.5 évesen nincs még kialakulva az érzelemszabályozó rendszer, de nem szerettem volna az egész napomat ordításban tölteni, a határok megértetése már 1 éves korban elkezdődhet, nem kell 2.5 éves korig várni.

8as, megértelek, sajnos bizonyos gyerekkel csak erővel lehet megértetni dolgokat, mert annyira önfejűek. Nem feltétlen az agresszióra gondolok, hanem például amikor nem értette meg hogy ne ő vigye be a házba a leveses fazekat mert túl nehéz, akkor erővel kellett lefejtenem magamról a gyereket, mert annyira rámenős volt.

Nálunk is a tesója már egy 'nem'-ből ért, meg egy kissé emelt hangra, hogy valamit nem szabad, pedig ő még csak 1 éves. Bezzeg a bátyja fél óráig tolta a hisztit ha valami nem úgy volt ahogy ő akarta. Ilyenkor már tényleg tele a töke a szülőnek, nem szeretné egész nap ezt hallgatni, persze, hogy valamiképpen rávezeti a helyes viselkedésre, ha a szép szó, magyarázat nem használ. Ez nem eszköztelenség, csak akinek nem ilyen gyereke van, az persze hogy a szép szón és a magyarázaton kívül nem ismer más eszközt, mert sosem kellett alkalmaznia. Nekünk viszont egy ennyire akaratos gyerek alaposan feladja a leckét.

Most hogy már 4 éves és csomó mindent megért, meg lehet tanítani neki, hogy az önfejűségét hogyan fordíthatja előnyére, az életben azért nagyon fontos erény a kitartás. Ez a sportban is megmutatkozhat úgyhogy jövőre focizni fog járni, mert amúgy is imád mozogni, és nyugodtabb is tőle.

“ Ez nem eszköztelenség, csak akinek nem ilyen gyereke van, az persze hogy a szép szón és a magyarázaton kívül nem ismer más eszközt, mert sosem kellett alkalmaznia”

Képzeld erős akaratú gyerekem van. És nem csak ez a három dolog létezik amit felsoroltál (erőből, szép szóval, litániával) - sőt - de mindegy. Toljátok erőből, az a legegyszerűbb 😏 minden máshoz kreativitás, tudatosság és türelem kell.