Szólnál a sógornődnek, hogy a gyerekeitekkel mi a probléma vagy inkább kimaradnál mindenből ha ő nem keres?

Remélem a gyermekeitekkel meg az övèikkel is minden rendben lesz.

Hál Istennek akkor a fèrjed is tud teljes értékű èletet èlni.

Szerintem itt nincs jó meg rossz döntés.Rosszat nem teszel vele ha te keresed.Nem kell a dologgal indítanod,kivàrhatsz te is.

A kisgyereket ilyenkor ki küldte el a szakszolgálathoz?

Szegény kisgyereknek az oviba lenne a helye akár az akár nem ,mert a közösségben tanulnak a legjobban.

A szakszolgálat se valami gyors reagálású pedig itt napok is számíthatnak.

8as bocsi kèt kérdés:

A gyerekorvos is kötelezheti arra a szülőket,hogy vigyék kivizsgáltatni a gyereket,hogy autista vagy Adhd-s/hiperaktív -e?

A másik a gyerekeknèl ,hogy lehet megállapítani,hogy enyhén értelmi fogyatékos -e?

Ès felnőttkènt mik a kilátások enyhe értelmi fogyatékossággal?

10-zel értek egyet. Amit nem tőle tudsz, azt tudnod sem "lenne szabad", nem tartozik Rád.

És nem is arról van szó, hogy tagadja a gyerekei problémáját, hisz kivizsgálásra van időpontja.

Én kimaradnék ebből. Ha még a kapcsolat sem jó a családjukkal, csak baj lehet belőle.

Például a férjed tájékoztatta q testvérét arról, hogy autista? Én biztos nem teregetnem ki q betegségemet egy ellenséges csaladtagnak és az lenne az utolsó alkalom is amikor szóba álltam azzal aki kidumalta.

12# 8# vagyok. Én úgy gondolom, hogy mivel sógornőméknél akkora volt a tagadás és az elzárkózás a gyerekek segítsége kapcsán a szülők részéről, hogy összefogott a gyermekvédelmi jelzőrendszer. Az óvónők, a védőnő és a gyerekorvos is jelzést tett, aztán a családsegítő kiszállt, hogy ez már veszélyezteti a gyerekek fejlődését. Úgyhogy a gyerekorvos tette az ire a pontot.

A nagyobbik fiúnál olyan jelek voltak az enyhe értelmi fogyatékosságra, h semmit sem bírt megtanulni, de itt ne mondókára gondolj, hanem mondjuk a wc lehúzására. De mellé brutálisan pörgött folyamatosan, mert hiperaktív is.

Hogy egy felnőtt mihez tud kezdeni, nem tudom.

Én is azt gondolom, hogy ne avatkozz bele. Még az is lehet, hogy az ismerősöd téved, és nincs baja a gyereknek. Ezt majd eldöntik a szakemberek.

Nekem mindkét gyerekem adhd-s, a fiamat sokáig vizsgálták autizmusra is.

Én messziről megismerem, ha egy gyerek adhd-s, hiába nem vagyok orvos.

Van egy kolléganőm, elég fura, szerintem ő is adhd-s, mindenesetre nagyon meg van zuhanva a gyerek miatt. Elmesélte miket szokott a gyerek csinálni. Már a bölcsődében aláírást gyűjtöttek a szülők, hogy tegyék ki a csoportból, mert közveszélyes. Én mondtam neki, hogy esetleg adhd-irányában induljanak el kivizsgáltatni, teljesen ki volt akadva. Azt mondta, hogy az ő nővére gyermekpszichológus (anorexiára szakosodott amúgy), és azt mondta, hogy a gyereknek semmi baja, csak eleven. És azért, mert az enyémnek van baja, nem kell azt gondolni, hogy az övének is van. Ja, oké, bocs. Igen, indiszkrét voltam. De ő mesélte napi szinten, hogy miket csinált a gyereke, és az én adhd-s gyerekem még csak hasonlókat sem amúgy. Szóval én még azt sem tartom kizártnak, hogy az a kisgyerek autista.

Pár éve nem beszélünk, home office-ban dolgozunk azóta. És kiderült, hogy igen, persze adhd-diagnózist kapott a gyerek, most 5 éves, és már gyógyszert szed. Ami elég durva, mert az enyémnek a doki 6 éves kora előtt nem is volt hajlandó felírni.

Szóval mit akartam ebből kihozni? Még ha igazunk is van, az emberek nem szeretik a kéretlen tanácsokat. Nem a mi dolgunk.

A szülő szokta érezni, hogy nem oké a gyerekkel. Ha teljesen kezelhetetlen. Sokan kérdezik itt, és akkor jönnek az okos tanácsok, hogy elrontotta a nevelését. Azért higgyétek el, hogy nagyon ritkán lehet így elrontani egy gyerek nevelését, pláne ha a szülő igyekszik.

Ha azt látod, hogy bizonyos készségekben elmaradás van: mozgásfejlődés, beszéd. Ha nem fogad szót, akármennyire is igyekszel következetes lenni. Ha nem csinálja, amit elvárnak tőle, ellenben látszólag ok nélkül kiborul. Ha nem találja a társaival a hangot, látszólag ok nélkül verekszik a közösségben. Alvás és evésproblémák is szoktak lenni.

Ezekre mind azt mondják úgy egyesével, hogy életkori sajátosság. Egy bizonyos szintig persze. De amikor úgy érzed, hogy a gyerek kétemberes, bármit megteszel, mégsem boldogulsz vele, akkor ott azért el lehet gondolkodni, hogy valami nem oké. Egyébként emiatt az életkori sajátosság dolog miatt általában 5 éves kor alatt nem is szokták diagnosztizálni az adhd-t.