Mit gondoltok erről? Tényleg ennyire ártalmas lenne a kiabálás?
Én nem így gondolom. Szerintem ez kiforgatott példa. Szerintem azért végzik többen börtönben azok közül, akikkel sokat kiabáltak, mert azok eleve problémás gyerekek voltak, és nem ment máshogy a nevelés. A szomszéd gyerekével én sem kiabálni, mert figyel rám és nyugis, illetve már a sajátommal sem kiabálok, mióta nem problémás. Egyszer kétszer max, ha flegmázik. Illetve kiabálást nem kellene összekötni a becsmérléssel, nem mindig jár együtt a kettő. pl ha ráordítasz, hogy hogy a francba gondolod ezt??! akkor az tökmás, mintha azt ordítanád hogy minek szültelek meg halnál inkább meg apádra hasonlítasz, semmire sem vagy jó!!
Nyilván utóbbit nem teszem, a nagyon max a hogy lehetsz ilyen hülye(hülyeségnél).
Szóval szerintem ez egy kiforgatott cikk, mint pl napi 1500kcalórián élők közt nagyobb arányban vannak vékonyak, ez nem azt jelenti, hogy minden vékony ennyit eszi, és nem is azt jelenti, hogy mindenki, aki ennyit eszik vékony. Ugyanúgy a kiabálásosnál, szerintem akivel kiabálnak, azzal nagyobb eséllyel azért kiabálnak, mert problémás gyerek, azok közül meg több tér rossz útra(adhdsok, autik, érzelmi zavarosok), mert esetleg felnőttként sem képes teljesen kontrollálni a tetteit.
Ezt persze arccal nem merem leírni a cikk alá, de átlag gyerekeknél nem látsz olyat, hogy "de kivagyok tőlük", adhd csoportban meg csak ez megy. Nem azért, mert ők szr szülők, hanem mert a problémás gyerek milliószor több stresszt vált ki. Nem csak adhdnál, más dolgoknál is, akivel gond van oviban is, azzal fognak üvöltözni, nem a tündibündi jó gyerekkel(én mondjuk nem hiszem el az otthon adja ki dumát sem, akivel baj van, az nem képes órákat késleltetni a pszichés betegségét, hogy majd később jöjjön ki belőle a feszültség, ha képes lenne rá, nem lenne baja, az normális emberi viselkedés, ha vissza tudja tartani a feszültséget, hogy később kiadja, sőt, kifejezetten érett is egy ovishoz képest. Pszichés betegeket ezt nem tudják, nem tudják késleltetni a frusztrációjukat, ettől látszik, hogy eltérnek, ettől betegek)
Na de mindegyis, a lényeg, hogy szerintem nem azért lesznek problémások, mert ordítanak velük, hanem azért ordítanak, mert eleve problémások.
10-esnek nagyon igaza van.
Egy vicc jutott eszembe erről.
A tudós megfog egy szöcskét és kitépi egy lábát, majd rákiált: "Ugorj!"
A szöcske 5 lábbal ugrik. Kitépi még egy lábát, ismét rákiált: "Ugorj!" A szöcske 4 lábbal is ugrik. Ezt folytatja tovább, míg végül kitépi az utolsó lábát és hiába kiabál rá, a szöcske nem mozdul. Mire a tudós levonja a következtetést: "Ha a szöcske összes lábát kitépjük, megsüketül."
Szerintem ez a cikk nem arra céloz, hogy ha szórja a homokot a gyereked, rákiáltasz, hogy nem szabad, mert belemegy valaki szemébe.
Kb úgy képzeld el, hogy ha szórja a homokot, akkor különböző negatív jelzőkkel minősíted, pl fogyatékos, soha nem bír normálisan viselkedni, sz.r vele az élet, stb. Nem tudok jobb példát, de biztos vannak ennél erősebb szitokszavak is.
A gyerekek elhiszik magukról, amit a felnőttek mondanak, akkor is, ha ez hirtelen dühből jövő mondat. Így tanulják az önismeretet.
Szóval én egyetértek ezzel a cikkel. Nem a hangerő számít persze, hanem hogy mit mondanak.
És akármilyen problémás is egy gyerek, ezért kell a tetteit minősíteni, nem pedig a személyét. (Rossz, amit tettél, nem pedig rossz vagy.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!