Mit gondoltok erről? Tényleg ennyire ártalmas lenne a kiabálás?
Én nem így gondolom. Szerintem ez kiforgatott példa. Szerintem azért végzik többen börtönben azok közül, akikkel sokat kiabáltak, mert azok eleve problémás gyerekek voltak, és nem ment máshogy a nevelés. A szomszéd gyerekével én sem kiabálni, mert figyel rám és nyugis, illetve már a sajátommal sem kiabálok, mióta nem problémás. Egyszer kétszer max, ha flegmázik. Illetve kiabálást nem kellene összekötni a becsmérléssel, nem mindig jár együtt a kettő. pl ha ráordítasz, hogy hogy a francba gondolod ezt??! akkor az tökmás, mintha azt ordítanád hogy minek szültelek meg halnál inkább meg apádra hasonlítasz, semmire sem vagy jó!!
Nyilván utóbbit nem teszem, a nagyon max a hogy lehetsz ilyen hülye(hülyeségnél).
Szóval szerintem ez egy kiforgatott cikk, mint pl napi 1500kcalórián élők közt nagyobb arányban vannak vékonyak, ez nem azt jelenti, hogy minden vékony ennyit eszi, és nem is azt jelenti, hogy mindenki, aki ennyit eszik vékony. Ugyanúgy a kiabálásosnál, szerintem akivel kiabálnak, azzal nagyobb eséllyel azért kiabálnak, mert problémás gyerek, azok közül meg több tér rossz útra(adhdsok, autik, érzelmi zavarosok), mert esetleg felnőttként sem képes teljesen kontrollálni a tetteit.
Ezt persze arccal nem merem leírni a cikk alá, de átlag gyerekeknél nem látsz olyat, hogy "de kivagyok tőlük", adhd csoportban meg csak ez megy. Nem azért, mert ők szr szülők, hanem mert a problémás gyerek milliószor több stresszt vált ki. Nem csak adhdnál, más dolgoknál is, akivel gond van oviban is, azzal fognak üvöltözni, nem a tündibündi jó gyerekkel(én mondjuk nem hiszem el az otthon adja ki dumát sem, akivel baj van, az nem képes órákat késleltetni a pszichés betegségét, hogy majd később jöjjön ki belőle a feszültség, ha képes lenne rá, nem lenne baja, az normális emberi viselkedés, ha vissza tudja tartani a feszültséget, hogy később kiadja, sőt, kifejezetten érett is egy ovishoz képest. Pszichés betegeket ezt nem tudják, nem tudják késleltetni a frusztrációjukat, ettől látszik, hogy eltérnek, ettől betegek)
Na de mindegyis, a lényeg, hogy szerintem nem azért lesznek problémások, mert ordítanak velük, hanem azért ordítanak, mert eleve problémások.
válasza:
válasza:A hossszú kifejtésed nem minden mondatával értek egyet, de a cikkről nekem is az a véleményem, hogy egy általánosító, összemosó cikk. Dobálózik statisztikákkal, márpedig azokkal lehet a legnagyobbat hazudni, ha ügyesen kiforgatják.
De ha már a fizikai bántalmazásnál tartunk, ott se mindegy, hogy gyerekkorában néhányszor kapott egy pofont, vagy folyamatosan lelki terrorban tartották és minden este rettegett, ha a szülei bejöttek a szobájába. De ha ezt leírod, neked esnek azok, akik csak feketében és fehérben tudják látni a világot.
válasza:Szerintem kiabálás és kiabálás közt nagy a különbség.
Van, amikor a szülő teljes önkontroll alatt, szándékosan felemeli a hangját.
Van, amikor mérges, kiakad, de a saját érzelmeire fókuszál, értelmes dolgokat közöl a gyerekkel hogy mért zaklatott.
És van amikor a szülő teljesen kontroll vesztett, a közlései trágárak, fenyegetők, a gyereket minősíti.
Van, amikor viszonylag indokolt, tényleg épp egy örögfióka a gyerek. Van, amikor acting out a motiváció, mert pl a saját életében Van vmi gond.
Nem mindegy a gyakoriság, az általános légkör.
Senki türelme nem végtelen, sőt nem is baj ha a gyerek látja hogy mi is emberek vagyunk. De van egy határ, kérdés pontosan hol.
válasza: válasza:1-re:
A tudományos cikkek tudományos szaklapokban jelennek meg. A telex nem gyermek-lélektani szakfolyóirat. Az általa hivatkozott The Guardian sem az. Ezek politikai újságok, amelyek kitekintésképpen idéznek olyan cikkeket is, amelyeket tudományos ismeretterjesztő cikknek szánnak. De a szerkesztőségben nincsenek ezzel foglalkozó szakemberek, akik meg tudnák ítélni, hogy az adott folyóirat, amiből átveszik a cikket (jelen esetben a Child Abuse & Neglect) mennyire vehető komolyan szakmailag. Egyáltalán: a témában fellelhető szakmai álláspontokat sem ismerhetik a The Guardian vagy a telex újságírói. A cikket sem tudják szakember módjára kritikusan nézni, hiszen nem szakemberek.
Én is tudok olyan példát, amikor az esti Híradóban szenzációként tálalták, hogy Csikai Gyula fizikus és csapata a debreceni egyetemen hidegfúziót tudott csinálni (atommagok egymásba alakulását a szokásosnál lényegesen alacsonyabb hőmérsékleten). Később beszéltem fizikussal, aki elmondta, hogy a Csikai nem végzett ún. hosszú idejű jel-átlagolást a mérési eredményekben, ami azt jelenti, hogy egy hibaforrást benn hagyott a kísérletben, és így az eredménye máris megkérdőjelezhető. A Wikipédián található életrajzában nincs is megemlítve ez az eredmény - nyilván azért, mert a szenzációs bejelentés után szép lassan kiderült, hogy a metodikai hiányosságok miatt nem vehető komolyan, ill. nem tudta megismételni.
Ezeket egy laikusnak, vagy akár csak olyan szakembernek, aki az említett kutatás pontos metódusát nem ismeri, esélye sincs cáfolni. Legföljebb érzése és véleménye lehet, hogy pl. "túl szép" az eredmény ahhoz, hogy egy kis ország kutatóintézetében ilyet meg lehessen valósítani, vagy azt mondja, hogy tudományos eredményeket nem a közmédiában szokás közölni, ezért támadnak kétségei.
Oké, a hármas jól leírta, nem mindig a gyerek a hibás, de azért elég nagy arányban.
Velem pl nem üvöltöttek, csak szitkozódtak és megütöttek többször, az üvöltést hallotta volna a szomszéd is.. de azért átlagos esetben a gyerek “hibás” mert túl nagy, elviselhetetlen mennyiségű stresszt gerjeszt. De tényleg van, hogy a szülőnek (is) komoly gondjai vannak és a semmin üvölt, csak kisebb arányban, felnőtt korra az enyhébben problémások megtanulják kontrollálni magukat.
válasza:?? Egyáltalán nem(nem bírom a szüleim, fene se mentegeti őket)azért mondom, mert az én gyerekem problémás VOLT és az én 5 ös magatartásom, csendes visszahúzódó személyiségemből ideggyenge kiáltozós embert hozott ki, továbbá már bölcsiben, oviban és első osztályban is gondjai voltak(belőlük is ezt hozta ki, ki is rakták mindenhonnan), meg pár különóráról is. Mióta megoldódott és nincs baja, iszonyú ritkán kiabálok, és a magatartása is 5ös, majdnem mindenhol megtűrik, kedvelik, de egy egy ember azért akad, akiből így is kihozza a legrosszabb énjét.
Minden ismerősöm aki kiabál azért teszi, mert a gyereke problémás viselkedésű, nem bolondok, a játszón az övére ordít, mert lökdös, szórja a homokot sokadik felszólításra is, arra a gyerekre amelyik nyugisan várat épít nem kiabál, rendes velük.
Azért mondod, hogy nem a gyerek a hibás, mert nem gyerekek közt dolgozol. A gyerek nem tehet róla, hogy problémás, ő se akar ilyen lenni, de attól még ő a stresszor, az ok, aki szélsőséges extrém stresszt, érzelmeket és szenvedést vált ki, qrva szr érzést okozva annak, akire rá van bízva. Tehetetlensèg, veszélyérzet a maxon minden pillanatban. Az összes “rossz gyerek” —magatartásra— ilyet vált ki, és hiába nem tehetnek róla, ők az okai. Megnevelődni nem tudnak, mint ép társaik, mert ilyen olyanra keresztelt agyi másságuk van, ezt okozzák éveken át és ebbe megy tönkre a legnyugisabb ember is, és kezd ordítani, mert egyedül a félelem hat rájuk felülírva az “alapprogramjukat”, de az sem igazán.
Nem véletlen olyan kegyetlen nehéz és kiégős a pedagógusi pálya, hát még a szülőség, akik évek óta több időben viselik el a problémás gyerekük okozta extrém stresszt. Folyamatos készenléti állapot. Nyugis-ép- gyerek nem ilyen, cuki kis csínyei vannak, a hisztije nem olyan hangos, nem olyan extrém és rohadt kevés-időszakos-, simulékonyak és könnyen irányíthatóak. A nem épek, akiből a gyerekhad harmada áll(meg még pár diagnosztizálazlan), ők extrém stresszt okoznak, és ez váltja ki a kiabálást. Akár egy tanulási zavaros is, mert ha nem figyel, hogy ne fogja meg a mikróból a forró bögrét neked kell minden mozdulatára figyelned, hiába nagy, 10x nehezebben tanul, évek munkája, mire képes lesz rá. Addig meg nem forrázhatja le magát ugye, és frusztrál, hog már 10 éves és mindig nem fogja fel, pedig 10 éve mondod neki..
Menj iylen gyerekek közelébe és gyere ki úgy, hogyez nem extrém stressz olyan 5-8 óra után.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!