Tudom sokszor volt a porondon, de mi a véleményetek hogy neveljunk gyereket.?Belefer 1-1 fizikai nyomatekositas vagy abszolút nem?

11, mikor én mondom a gyereknek, hogy "ülj le!" "maradj ott!" "Gyere!" azt mondják úgy beszélek vele, mint egy kutyával, utasítgatom, parancsolok neki és megszólnak:) Ezért nem lehet, emberrel ugye ilyesmit nem csinálunk--hát én igen, ha mérges vagyok és nincs kedvem végig mondani a légyszíves meg kérlek szavakat.

Szerintem a szorítás belefér, én is szoktam, és a kiabálás is, amíg nem káromkodsz, és nem alázod. Mondjuk nekem sokszor kicsúszik, hogy de hülye vagy gyerekem, vagy hogy lehetsz ennyire hülye, ezen kívül más nem.. De az enyém már nagy, olyan 5-6 éves koráig max megszorítottam ha nagyon sok volt, addig elnézőbb voltam, de iskolással már nincs ilyen birka türelmem, többet várok. Plusz tőlem olyan 5 éves koráig nem is tartott a gyerekem(talán ezért rugott meg ilyenek engem is néha), aztán vállánál megfogtam, felemeltem és leültettem a földre, hogy érezze, hogy "hol a helye". Azóta milliószor kezelhetőbb, bár ezt párszor meg kellett ismételni. Azóta oké a magatartása is, hogy otthon "villogtattam az erőfölényt". Pofozni még nem pofoztam meg. Mindig lepontoznak, de szerintem akit nem "bántanak", az nem tudja mi a fájdalom és nincs benne a természetes félsz az erősebbtől, mert még semmi rossz nem érte soha. Onnantól, hogy igen, hirtelen kialakult az ösztön, hogy szót fogadjon, behúzza a nyakát, ha mondanak neki valamit és ne kardoskodjon a saját igaza mellett(mert senki sem fog vitatkozni egy ovissal, meggyőzni nem lehet őket, érzelmi alapon döntenek).

Szerintem ez olyan szükséges rossz, én rohadtul igyekeztem éveken át csinálni a guggolj a szintjére nézz a szemébe, magyarázd el tőmondattal stb hülyeséget, de nem ment. Elhiszem, hogy van, akinél megy, de nálunk nem ment, többemberes gyerek volt és senki sem boldogult vele. Le tudtam volna szemmel szúrni az anyukákat, akik rácsaptak a gyerek kezére, de az nem verekedett oviban, az enyém igen, és nekem mondták, hogy otthonról hozza, mikor rohadtul próbáltam minden hülye ajánlást tartani. Hú, a mai napig bicska nyílik ettől a gondolattól a zsebemben. Én ma reggel láttam két gyerekes anyukát, egy 6 és egy 10 évessel a villamoson. 6 éves rugdossa a falat, tenyérrel az üvegre megy, ficánkol, hangosan kiabál, rugdossa a tesóját, az anyukát, aki mintha egy doboz xanaxot nyomott volna be, csak nézi, majd halál halkan "kérlek ne csináld, ez fáj nekem! nem szabad! Miért nem tudsz olyan lenni, mint a Dani?"

Na mindegy, szóval szerintem olyan 3-4 éves kortól belefér, ha megszorítod a kezét/karját, ha valami rosszat csinált, és közben mondod mit csinált rosszul, akár emelt hangon is. Előtte annyira világát sem tudja, hogy nekem nem fér bele, mászkálnak itt a kicsik és látszik, hogy se kép se hang 2-3 évesen:D

Ez egy nagyon provokatív kérdés, csodálom, hogy még nem szedték le rólad a szenteltvizet a bezzeganyák.

Vannak erről tanulmányok, meg érdemes meghallgatni pl. Popper Pétert, hogy ő mit mond a verésről. Nem, nem az a véleménye, hogy a szülőt börtönbe kéne csukni.

Nekem nem fért bele. Én is boxzsák voltam kicsiként.

Viszont az igaz, hogy így folytonos készenlétben kell lenni, és mindenre azonnal reagálni, ami nagyon fárasztó.

Nekem az jött még be, hogy a probléma tárgyát( játék) azonnal karanténba tettem.

Van, amelyik gyereknek soha semmilyen fizikai ráhatás nem kell, mert alapból szelíd és engedelmes. A fiam ilyen volt. A lányom már akaratosabb volt. Nekem az a véleményem, hogy bármilyen fizikai kényszert maximum 2 éves korig szabad alkalmazni. Onnantól kezdve csak dacot és haragot szül. Márpedig a helyes nevelés titka a bizalmas, meghitt kapcsolat a gyerekkel. Nekem nagyapámmal volt ilyen a kapcsolatom. Sose kellett fegyelmeznie, mindent megtettem a kedvéért, mert imádtam. Szerettem volna én is ilyen kapcsolatot a gyerekeimmel. Többé-kevésbé sikerült.

Nekem pl. a pofon semmilyen formában nem fér bele. Nagyon megalázónak gondolom valakit arcul ütni. És azonnal szétrombol minden bizalmi kapcsolatot. Óriási hibának tartom. De a fizkai nyomatékosítást nem ítélem el. Elfogadom, hogy vannak nehezen kezelhető gyerekek, akikkel másképp nem megy. De akkor is csak max. kétéves korig. Ha addig nem sikerül szülői tekintélyt szerezni, akkor már nem is fog sikerülni. Veréssel meg pláne nem. És amit elmulasztottunk kétéves korig, nem lehet behozni kamaszkorban.