Hol tanulja a 10 éves korosztály azt, hogy üres gépjárművek kilincsére nyit rá?
A nap folyamán tapasztaltam, hogy "fő műsoridőben" jöttek ki gyerekek - szülőkkel, vagy azok nélkül - az iskolából és két "ártatlan" fiúcska közelében haladtam, amikor az egyik váratlanul visszafordult, félrelépett egy parkoló gépjárműhöz, és rányitott az anyósülés felőli ajtóra.
Találkozott a cselekménye előtt a tekintetünk, de sem ez, sem az arra elhaladó tömeg nem keltett benne olyan érzést, hogy nem kellene ezt tennie, - úgy nyitott rá a kilincsre, mintha nap mint nap megtenné ezt az újpesti Nyár utcában. Ami érdekes még az esetben, az az, hogy valahol mégis tudta a gyerek, hogy ez nem igazán jó, mert egy ötven méteres szakaszon azonos irányba vitt az utunk, - és hátra-hátra sandított, hogy vajon utána megyek-e, vagy ártani akarok-e neki, vagy hasonló, - aztán a bokrok mögött elindult a sétálóutcán 180 ° -ot fordulva... Úgy tettem, mint aki nem veszi észre, - aztán hagytam a francba az egészet. Az viszont elgondolkodtatott, hogy mit lehet ilyenkor tennie BÁRKINEK is?
Ha rászól valaki, le...ja legjobb esetben, - vagy még be is szól az illetőnek...
Ha fizikailag lép fel - akár a gépjármű tulajdonosaként, akár csak jóérzésű emberként, akkor önbíráskodásnak minősül.
Van olyan módja a megelőzésnek, amelyből MINDENKI nyertesként kerül ki?
Lehet-e, és ha lehet, mit lehet tenni az ellen, hogy "megszokja" egy 10 éves gyerek, hogy "az autók azért vannak, hogy feltörhessék őket"?
Bizony bizony...ami nem a miénk ahhoz nem nyúlunk,még akkor sem,ha senki nem látja...
El sem hinnéd,hogy mennyi szülő nem tanítja meg az ilyen alapvető íratlan szabályokat a gyermekének.Pedig könnyen meg lehet tanítani,csak igénynek kell rá lenni a szülő részéről.
Azt gondolom, hogy a fene nagy "pénzcsinálásban" nagyon sok gyereket "az utca nevel"... Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez így helyes, úgy, ahogy arról sem, hogy az helyes-e, hogy mindent a "pénzcsinálásnak" rendelnek alá azok az emberek, akik most felnőttek. Valószínűleg nap mint nap egyedül mehet haza ez a gyerek, - ha volt ideje rájönni arra, hogy "ez is egy időtöltés", - azt gondolom, hogy a szülő előteremti az iskolába járás feltételeit, és ezzel"le is van tudva" részéről a gyermek nevelés...
Az sánta valahogy, - legalábbis nekem, - hogy olyan elfoglalt egy szülő, hogy nem törődik a gyermekével...
De amikor a rendőrségről hívják telefonon a csemetéje miatt, akkor egyből "országos" ijedelem lesz rajta úrrá...
Nem jól van ez így!
Érdekes forgatókönyveket ír az élet, de ha vette a fáradtságot valaki, hogy gyermeket nemzett, akkor törődnie is kellene vele, foglalkozni is kellene vele, nevelnie is kéne az illetőnek azt.
Tényként kell - sajnos - elfogadnunk, hogy a nevelés szülői feladat, (az iskolák dolga az oktatás), de miért nem oktatnak kézenfekvő viselkedési modelleket a gyerekeknek?
Kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy mindenki tegye a maga dolgát, de ez ellen az szól, hogy az ifjúság tagjai a nap igen jelentős részét töltik el oktatási intézményekben, - amely %-ban mérve is szép érték, - nem lehet, pontosabban nem ilyen egyszerű kategorikusan elhatárolni az "én feladatomat a te feladatodtól". Együtt kellene működnie szülőnek és pedagógusnak egyaránt, - mert hosszú távon nagyon rossz vége lesz annak, amit anno, "liberalizmusként" hintettek el a betegségre hajlamos agyakban. -Sokan úgy értelmezik a szabadelvűséget, hogy "bármit megtehetek" - AKÁR MÁSOK KÁRÁRA IS, - a "jogrendszernek" titulált bohózat pedig még táptalajt is ad ahhoz, hogy bárki bele...rhasson bármibe.
Mit akarhatok egy velem szemben közlekedő felnőttkorú gyalogostól az utcán, ha már a 10 éves korosztály autókat törhet fel "hobbyból"?
Nem lesz ez így jó!
Értem. Köszönöm a választ. Ez a srác egy nyurgább testalkatú, viszonylag elálló fülű, rövid hajú gyerek volt, - nem ártani akarok Neki, hanem azt, hogy visszafordulhasson még idejében arról a lejtőről, amiről nehéz visszajönni, ha az ember "elesik rajta és elkezd lefelé gurulni". Nekem nem okoz örömet sem egy nő, sem egy gyerek fizikai, lelki fájdalma, de ezt a srácot talán még meg lehetne fogni, ha törődne azzal valaki, hogy mivel tölti lézengő idejét.
Irányított szabadidő, elfoglaltság, hobby, - sok minden kibillenthetné abból az állapotából, hogy a fentiekben leírtakat tekintse helyesnek, - de ehhez kell, hogy valaki, a szülő, a tanár, vagy a barát "megrázza a vállát", hogy "Te! Ez nem lesz így jó!"
Még egyszer, köszönöm a választ.
Na, akkor nem az én fiam volt :-) Ő is nyurga, de a füle nem áll el és hosszú a haja. Van, hogy lánynak nézik...
Nem azt mondom, hogy egy életbiztosítás a környékünk - a nagyobbik fiamnak a sétálóutcán délután kettőkor vették el a telefonját (és meglett!!) - de annyira szeretném hinni, hogy csak gyerekes csíny. Miközben tudom, hogy a mellettünk lévő suliba azért nem írattam a gyerekeimet, mert nagyon sok a problémás, kezelhetetlen gyerek. És a két suli egymás mellett van, óhatatlanul is találkoznak ilyen gyerekekkel. Nagyon nem szeretném, ha az én "ártatlan" lelkületű fiam azt hinné, hogy ez egy jó játék, pusztán azért, mert neki fogalma sincs arról, hogy egy kocsit el is lehetne lopni. Ezért aztán tényleg jobb, ha az ember rászól az így viselkedő gyerekre, mert jobb esetben tényleg csak poénból csinálja, de ha nem, akkor rájön, hogy észrevették, és máskor talán nem csinálja, és nem mutat rossz példát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!