Hogy hiheti egy szülő, hogy az autizmosból majd kigyógyul a gyereke?

Annyit még hozzátennék a kilenceshez, hogy vannak fizetős "integráló" iskolák, amik valójában spec sulik/egymik pénzért, és a normál anyag kb 70%át tanítják meg, mint a tanakosoknak, csak jó a marketingjük. Szóval lehet, hogy a "rosszabb képességű enyhén érintett" gyereked ilyen suliban köt ki, akkor legalább kap bizit 8 osztályról 8 év alatt, csak a tudása nem lesz meg hozzá, de legalább a papír igen. És igen, itt is kikészítik egymást az autik. Szóval van még egy ilyen bónusz lehetősége is az embernek.

Szerintem is a legjobb az integráló suli, utána a magántanulóság, majd az alapítványi suli/tanulócsoport, utóbbi ugyanaz, csak nem valódi iskolaszerűség, végül pedig az egymi/spec suli ép értelmű auti csoportja, és akinek ennyi sem jut, azok mennek az enyhe értelmi sérültekkel egy suliba, sima spec suliba, egymibe.

A legjobb, amit tesznek, ha bent hagyják a normál suliban, mert a világ a beilleszkedésről szól. Lehet, hogy utálni fogják őket, rossz lesz a magatartása és kezdetben csak megtűrik, de majd elviszik külön foglalkozásokra, ahol tud barátkozni, és lehet, hogy kiemelkedő is lesz valamiben a gyerek. Tuti balhés lesz, de minden megoldás szr jelenleg, és ez a legkevésbé az! Egy ovis-kisiskolásnak rohadt fontos a normális közösség, gyerektársaság a korosztályából.

Persze, hányan hiszik,hogy a probiotikumtól,C peptidtől, diétától meggyógyul a gyerekük!

Közben meg úgy marad természetesen. És úgy nő fel, hogy egy normális ételt nem ehet meg,teljesen külön van kezelve "egészséges " társaitól, tehát gerjesztve van a betegségérzet.

Úgyis az marad. A lányom is auti, Asperger szindrómás, nagyon magas IQ-val.

Sajnos így is kevés esélye van az önálló életre, jelenleg még (7 éves) beilleszkedni képtelen.

Jobban járnak azok az autista gyerekek,akiknek a szülei el tudják ezt fogadni.

13-as nem érted a lényeget.

Vannak olyan mértékben sérült gyerekek, akik valóban nem alkalmasak az integrációra. Az ilyen gyerekek normál közösségbe való erőltetése nagyon káros mindenkire nézve. Leginkább ezért van az, hogyha meghallják a tanárok, hogy egy gyerek autista vagy adhd-s, akkor eleve elzárkóznak attól, hogy felvegyék. Meg sem nézik a gyereket, mert volt egy korábbi negatív tapasztalatuk. Pl. a szomszéd faluban volt egy kisgyerek, akit úgy tettek be integrált osztályba, hogy nem is volt szobatiszta! A gyerek letolta a nadrágját és ott az osztály közepén végezte el a dolgát. Egy évig küzdött az iskola, mire ki tudták tenni. Ismerősöm adhd-s gyereket akart oda vinni, hallani sem akartak róla, szerintem ez minimum 10 évig így is marad, amíg ezt a traumát el nem felejtik. Sni-s gyerek?! Ide aztán ne jöjjön! Szóval észre kell venni, hogy a gyerek integrálható vagy nem.

Ha az, akkor küzdjünk érte, ha nem az, akkor inkább vigyük speciálisba.

De így látatlanban rámondani, hogy hát autista, akkor tegyük ki a Taigetoszra, hát az szerintem helytelen. Általában pedagógiai asszisztenssel be lehet őket integrálni.

Ha ki van vizsgálva, biztos, hogy kaptak tanácsokat, hogy mit kell csinálni a gyerekkel. Az más kérdés, hogy nem biztos, hogy ezt az orrodra kötik.

Nekem csak adhd-s a fiam, és sorra kapom a jótanácsokat az ismerősöktől, hogy miket kéne kipróbálnom, mert szerintük csak el van hanyagolva a gyerek. Közben meg fogalmuk sincs, miken vagyunk már túl.

16osnak igaza van, nem biztos, hogy mindent tudsz.

Egyébként tényleg, ártani nem árt(hacsak nem szoc-komm fejlesztés auti közegben, mert attól az enyém kibukik, átlagos gyerekek közt meg jól elvan:)) csak pénzkidobás, haszontalan(sokszor), de mondjuk ha a szülő nagyon béna, akkor lehet jó olyasmit hallani, hogy röviden, tömören fogalmazd meg, meg hát vannak akik nem tudnak a lényegre szorítkozni, meg eleve kivannak a gyereküktől, és dühösen kezdik, akkor a gyerek is ingerült lesz a semmin.

Szóval ilyesmikre jó, de nem kell tudnod a gyerekükért miket tesznek, gondolom nem kértek tőled segítséget.