Mit lehetne tenni ha a 2.5,4.5 éves gyerek nem fogad szót? Meg rosszalkodnak állandóan. A szép szó,csúnya szó,"rácsapás" nem használ.

A rácsapást el kéne felejteni.

Ebben a korban teljesen normális, hogy egy gyerek nem fogad rögtön szót, és mindent százszor kell elmondani, ami viselkedéssel kapcsolatos. Basszus, hát gyerekek! Mit vársz tőlük?

Leírtad, hogy rácsapsz, huh mit fogsz te itt kapni? Majd még ördögűzőt is fognak rád hívni.

A pszichológusokkal vigyázz, nagy általánosságban nagyon jókat tudnak mondani, de hogy ez mennyire működik? Vekerdy pl. nem is praktizált soha, csak elméleti pszichológus.

Ráadásul van sokféle irányzat, és ez időben is változik. Pl. a 2. világháború környékén azt írták a pszichológusok, hogy nem szabad a gyereket dajkálni, mert az majomszeretet, és ezzel ártunk neki.

Most nyilván más a trend, de ez nem egy egzakt tudomány, mint a matematika. Az egyik azt mondja sokat kell dicsérni, a másik szerint meg ezzel is ártasz neki.

Gyerek és gyerek között is nagy különbség van. Milyen természetet örököltek, van-e valami idegrendszeri éretlenség stb.

A húgom gyereke pl. a tökéletes gyerek, már babának is csak evett, aludt, most is egy angyal. Semmi "praktika" nem kell hozzá, nyilván a következetesség nem árt.

Az enyém meg adhd-s, már babának is iszonyat nehéz volt vele, nem aludt, nem szopott, tiszta zombi voltam vele. Kész könyvtárat kiolvastam már, hogy hogyan kéne velük bánni, de nem igazán mondja meg senki, mert egyik gyereknél ez működik, a másiknál meg az.

Az biztos, hogy sok türelem kell hozzájuk, meg kötél idegzet.

Óvodapszichológus? Ti melyik országban éltek?

Az első három csodálatos válaszát követően egy alap nélkül becsmérlő négyes írt választ. Elszomorító. LEgalább a tényeket ne hazudtad volna le, négyes...

dr Vekerdy Tamás reformálta meg a 80-as éve második felétől az óvodai nevelést, a világsznívonal fölé! Egyfelől -mint gyermekpszichológus- nevelési tanácsadással is foglalkozott ÉLŐBEN, a gyakorlatban (tehát a kallszikus módon vitte hozzá a szülő a gyerekét, megfigyelte a gyerek játékát, jászott velük, ezekről is írt beszámolkat, amikor példálózik szakkönyveiben, de lgalbáb két riporter, amikor interjőt készített vele, amíg élt, kijelentette, hogy amikor ő, a riporter gyerek volt, Vekerdyhez vitte metgfgyeilésre a szülője, és van is erről emléke ezen riportereknek - lásd: youtube),

valamint gyerekcsoportokat is nevelt, fejlesztett.

Továbbá drámapedagógiai csoportjai is voltak, lásd:

[link]

"1987–1991 között Solymáron a magyarországi Waldorf-óvoda és -iskola megszervezésében vett részt."

"1972–1983 között a IX. és a III. kerület Nevelési Tanácsadó pszichológusa. 1983-tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, 1990-től tudományos tanácsadója"

"1958-tól 1960-ig házitanító, illetve a Nemzeti Színház statisztája."

Nem hazudok, csak tájékozódom. Nyugodtan lehet követni amúgy az ő elveit, aztán meg lehet nézni, hogy mi lesz belőle. Szó szerint van ilyen cikke: "Szard le az iskolát."

Aztán lehet csodálkozni, hogy a pedagógusoknak semmi tekintélye, és nem lehet nevelni az iskolában.

Vekerdy szerint az iskola a gyerek és az iskola dolga, a szülőnek nem kell ebbe belefolynia. És ha megbukik a gyerek, hát megbukik, az ő dolga, majd legközelebb jobban tanul. Ezek után megkérdezem, hogy látott-e élő, igazi gyereket a kedves szakember? Melyik gyerek fog jobban tanulni, miután megbukott? Onnan már nem áll fel a gyerek. Elég csapnivaló szülő, aki végignézi, hogy a gyereke megbukik, és nem segít neki, mert az a gyerek dolga. Véleményem szerint, ha látja a szülő, hogy a gyerek küzd az iskolával, akkor segíteni kell, de ha szerintetek az én véleményem 0 %, akkor én be is fejeztem a kommentelést. Szarjátok le az iskolát, aztán nem kell csodálkozni, hogy milyen generációt nevelnek az ilyen "szakemberek."

Egyetértek (pl) a hetessel, hozzáteszem, nehogy valaki azt higgye, Vekerdy-ék valami "hú de befolyásos embwrek, és netán ezért lett" igazgató a fia, meg Vekerdy Tamás ezért töltött be magas posztokat... A politikával ponthogy szembement dr Vekerdy! Amikor indokolt volt. Pl súlyosan bírálta a NAT-ot, a politikát felelősségre vonva, okkal.

Maga dr Vekerdy Tamás is elmondta egy interjúban (engem egy munkatársa tanított pszichóból egyébként), hogy az egyik Waldorf iskola, amely megalapítását szorgalmazta-segítette (és még más dolgokat is), onnan utólag elzavarták őt, és a fiát se engedték ott dolgozni, mondván: "ide egy Vekerdy se tegye be a lábát!".

Ha valami biztos, az az, hogy pl sose volt a politikusok s<ggnylója se ő, se a fia. Épp ellemnkezőleg. Tisztán látó emberként okkal szidta élete során a poltikát, a Nemzeti Alaptantervet is. (Valszeg fentről keresztbetettek neki és fiának, hogy egy Waldorf intézmény, amit létrehozott, sajnos ellene forduljon).

Szóval mind dr Vekerdy Tamás pszichológus, mind pedig fia önerőből, sőt, a jelek szerint szembeszéllel küzdötték fel magukat oda, ahova jutottak.

Csak azért írtam ezt meg, nehogy bárki is félreértsea hetes válaszát, aki reális dolgokat írt egyébként.

Szóval nem azért töltöttek be magas posztot, mert "tolták a szekerüket". Épp fordítva... Szembeszéllel menve is oda tudtak jutni, ahol egyébként is megérdemelt helyük volt: az oktatás-nevelésügyben nagy hatással lenni Magyarországra. Hál'istennek.

Vekerdy egyébként meg tényleg nem liberális, hanem realista. Az arany középutat kereste mindig is és járt közel ahhoz.

A világunk az, ami elcs<szetten szélsőkonzervatív poroszos nevelésű immár pár ezer éve (akárcsak Európa, és már szinte minden kontinens, leszámítva itt-ott alter intézményeket). De Magyarországon Vekerdy reformokat hozott létre, ennek ellensőlyozására. Az óvodapedagógiában hatalmas eredményel! Az iskolapedagógia mögött álló aljas politikai erőket azonban nem sikerült haláláig sem sajnos ellesúlyozni kellő mértékben, viszont legalábbis alternatív iskolákat hozott étre.

Amit a 80-as évek óta tett a magyarországi óvodapedagógiáért, az zseniális! A gyermekközpontú nevelés elsősorban az ő nevéhez kötődik!

Nem liberális és nem elkényeztető nevelési elvet, hanem a gyermekek éréséből kiinduló nevelést, szemben az európai anyagi haszonelvű neveléssel, pl indokolatlan, az Európa nagy részén sajnos jellemző erőltetett fejlesztésekkel szembement! Csak az indokolt korai fejlesztést preferálta mindig is Vekerdy, amivel egyet is értek.

(A múlt időt azért alkalmazom, mert már nem él, isten nyugosztalja!)

"...hanem a gyerekek értelmetlen kizsigerelése, az osztályzatok túlértékelése, a haladás személy szerinti helyett egyenlőre szabása, a nem megfelelő életszakaszokban előadott tananyag, a kevés szabadidő ellen, és a demokratikus, játékos, humoros, nagymozgásos nevelésért."

Pontosan, mindez jellemző volt Vekerdyre, hozáteszem, a robotoid, szenvtelen IQ erőltetésének túlhangsúlyozása, "hájpolása"

HELYETT az EQ fejlesztését szorgalmazta, tehát az érzelmi hányados érését, már óvodás kortól! Értve a szociális érést, empátiát, a valódi, belülről fakadó művészeti nevelést, kreativitást, együttműködési hajlamot, iskolás kortól ezen felül az értelmes, higgadt, józan gondolkodáson alapuló vitakészséget, érvütköztetést is.