Hogyan tudnánk segíteni a kisfiunk dühkitörésein?folyt..

10-es dühkitörés és dührohamok közt is van különbség.

Pl. láttam olyat, aki káromkodik hatalmasokat, ha valami leesik, vagy bármi apróság miatt.

Ugyanakkor az én fiam szó szerint órákig képes őrjöngeni, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja. 12 éves. Azért ezt nem látja senkitől. A végén már fizikailag rosszul van, nem hinném, hogy ez neki annyira fantasztikus érzés, de egyszerűen nem tud leállni. Ez egyáltalán nem nevelés kérdése. És nem is példamutatásé.

11. Átérzem

Azbén lányom még csak 2, szenzoros. A rekord 3óra dühöngés volt egyhuzamban. Azért, mert maradt egy cimke a ruhájában és zavarta

Annyira belelovallta magát, hogy el sem tudta mondani, miért dühöng

Nem, nem hülye, és nem is neveletlen

Csak érzékeny

Nem bánt senkit, sem magát, sem mást, csak kiabál, lefekszik, toporzékol elvonul egy sarokba és hüppög, és ezek így felváltva

Nehéz... nagyon...

Ettől függetlenül azt a szempontot se vessük el, hogy ezek a (szub)diagnózisok, amikre esetleg korábban azt mondtàk volna, hogy szélsőségesebb karaktervonás vagy kicsit furcsa, rigolyás stb valaki, ezek a családban is halmozódnak.

Ha vki 3 órát őrjöng és önkontrollt veszít tizenévesen egy apróság miatt, az vsz nem "szub" diagnózis.

Én látok ilyen kombinációt itt a mi családunkban, ahol egyértelmű veleszületett prediszponáltság mellett a szintén érintett szülő viselkedése is beüt. Mindkettő van, bár az adott dolgot sose vizsgálta szakember. Az orvoslás is a lélektan biopszichoszociàlis rendszerben gondolkozik, szóval nem azért kérdeztem, amit, hogy azt állítsam, a szülei elnevelték, hanem hogy a családi rendszerről is derüljön ki vmi.

Az hogy vki adhd-s vagy asd-s az enyhe tüneteknél csak egy faktor.

"Én látok ilyen kombinációt itt a mi családunkban, ahol egyértelmű veleszületett prediszponáltság mellett a szintén érintett szülő viselkedése is beüt."

Persze. De egy neurotipikus gyereket könnyű nevelni, nevelj egy másfajtát.

De ilyenkor nem árt tudni, hogy a család diszfunkcionális működése az oka vagy a következménye a gyerek viselkedésének.

A család egy rendszer. A legtöbb dolog ok és következmény is egyszerre.(én még ezt tanultam családteràpiás kèpzésen, bár nem csináltam soha végül a gyakorlatban).

Honnan tudod, ki neurotipikus? Van, ahol 15 évig hallgatta a szülő, hogy mért nem neveli jobban, mire felvetették, hogy enyhe auti. Pont ezt mondom, hogy nem csak súlyos esetek vannak, és mi van pl akkor, ha a szülő is enyhe auti+adhd meg a gyerek is, de egyiknél sem gondolja senki. A gyerek másolja is pl az impulzivitást meg ez is jön belőle.

Meg a környezet a tolerancia mértékében is számít. Pl egy impulzivizás van akit nem is zavar, x szintig. Oké vele hogy a masik "őszinte" ember. Vki meg nem tolerál még egx normál szintű "veszekedest" sem. Nem mindegy, mi a szülő véleménye a gyerekről.

De a foglalkozási környezet is később számít. Figyelemzavar (könnyen térülő v hiperfókuszálf figyelem), rögeszmés sémakövetés, multitaskingra való képesség/képtelenség. Az egyik munkakörben az év dolgozója lehet vki aki a másikra diagnosztizàlhatóan alkalmatlan.

Bocs az offért, de én nem értek egyet ezzel q szélsőséggel ami most megy. Könnyű nevelni akinek nincs diagnózisa, nehéz akinek van. Egy enyha adhd mindent is megmagyaráz, akkor már nem kell nézni a családi funkciókat, hisz itt az orvosi ok. Azt se szeretem persze ha nyilvánvaló diagnózist tagad vki. De ezek rendszerek, és ezeknek az állapotoknak a többsége amúgy halmozódik a családban.

A pszichiátrián volt egy indulat kezelő tanfolyam, ott ezt a könyvet használták:

[link]