Mit lehet kezdeni olyan gyerekkel, aki nem "tud" óvodába járni?

Nálunk a speciális óvoda és iskola nemcsak “ bajos” gyerekeknek van.. hasonló mint a waldorf és társai, csak nincs ráhúzva semmi ilyen.

Nyilván alapítványi, általában hasonló gyerekek vanna egy osztályban/ csoportban.

Amiben naygon különleges az az, hogy 10 fő alatt van a létszám.

Szerintem ez nagyon ideális.

Szőval ne csak “értelmi fogyatékos” intézményben gondolkodj

40es, nem "döntés kérdése", hogy elmész-e a GYODra, én sem azért vagyok, mert minden vágyam, hanem mert a gyereket csak délelőtt fogadták a viselkedése miatt. Megtehettem volna, hogy nem megyek gyodra, de akkor is csak 4 órát járt(így volt sajnos az első 4 évben), ugyanaz pénz nélkül. Ha meg pattogsz, és többet viszed kikészítik lelkileg és vagy szegregáltan oktathatóvá teszik. Ez nem olyan, hogy én irányítok, döntök, hanem a szar helyzetből amibe hoznak kell kihozni a legtöbb pénzt és igyekezni a jó oldalát nézni!

Nem lennék GYODon, ha a gyerekem maradhatna napköziben anélkül, hogy ordibálnak vele, megalázzák(a tanárok) és/vagy összeverik egymást a többi gyerekkel. De ahogy nézem nincs jó megoldás, az egyik gyerek az osztályban megtaposta a másik FEJÉT még négy órában is, jó megoldás nem nagyon van, de ha pénzt lehet kapni olyanért, amit pénz nélkül is meg kéne tenned, mert a suli/ovi nyomást gyakorol, inkább vedd fel a pénzt érte!

Kérdező, sajnos jól látod. A speciális óvoda/iskola a súlyos eseteknek van. Aki meg nem elég jó az integrálthoz, de nem fogyatékos, azok a 2 rendszer között lógnak. (Néha olvasni kivételes eseteket,de ezek nagyon ritkák.)

Vannak ilyen szülőcsoportok a neten, és sokan erről panaszkodnak.

Nem kis küzdelem lesz, de tényleg csak azt tudod, hogy elengeded a füled mellett az óvónők nyavalygását. Sajnos sok pedagógus egyből azt akarja, ha gond van egy gyerekkel, vigye el a szülő. Mert nekik ez így egyszerűbb, aztán, hogy a családdal mi lesz, az őket már nem érdekli. Leginkább azért, mert nem tudják elképzelni, hogy nem nevelési hiba.

Egyébként ezeknek a gyerekeknek kétféle fejlődési iránya van. Vagy erősödnek a problémák, és akkor kénytelen leszel speciálisba vinni, vagy javul a helyzet. Nekem a gyerek 4 éves korában ezeket vázolta fel a pszichiáter, hogy mindkét változatra készüljek. Szerencsére nekünk javult a helyzet, de azért hetente van legalább egy beírása a gyereknek. Most felsős. Elküldeni nem akarják, szóval én már inkább csak megvonom a vállam. Persze sokat beszélgetek a gyerekkel, meg elméletben tudja is, hogy amit csinál, az nem jó. De ha elgurul a gyógyszere, nem tudja szabályozni magát.

Egyébként gondold végig, magatartászavarra mégis milyen intézményt lehetne kitalálni? Mi lenne abból, ha összezárnának akár csak 10 magatartászavaros gyereket? Akik még kevésbé toleránsak a mássággal, mint a neurotipikus gyerekek. Egyik csinálna valamit, kiakadna a másik is, és az egész egy 22-es csapdája lenne. Egész nap tombolna az egész osztály. Erre nincs pedagógiai módszer!

Sok olyan esetet is hallottam, amikor beadták a gyereket speciálisba a magatartása miatt, és ott is folyamatosan szekálta őket az iskola, hogy vigyék el, mert nem oda való. Szóval nem tudták kezelni, a családon továbbra is nagy volt a nyomás, ellenben még csak normális oktatást sem kapott a gyerek.

42 van amikor nem döntés kérdése ez tény. Csak a kérdező esetében szerintem még van mozgástér.

Ne haragudj ha félreérthető volt a hozzászólásom, nem gondolom, hogy bárki is azért választja a gyod-ot mert van más lehetőség is.

Soha nem népszerű, ha leírom, mert mindenki várja a fejlesztéseket, mint a messiást, de ne hidd, hogy bármi jobb lesz!

Én évekig hordtam a gyereket, csak azért, hogy az iskolában elmondhassuk, hogy hordom. De igazából nem lett jobb semmi tőle. Az összes ismerősömtől, aki hasonló cipőben jár ugyanezt hallom. Az én fiam adhd-s. A pszichológusok odáig szoktak eljutni, hogy 3-4 többórás alkalom után diagnosztizálják, aztán utána várják a nagy elismerést. Én meg szoktam mondani, hogy ja, aha, én ezt már mind tudtam, akkor mi a megoldás. Erre meg széttárják a kezüket.

Persze mondják, vidd a gyereket pszichológushoz, aztán el lehet mondani, hogy próbálkoztak. És?

Ha a gyereket zavarja a zaj, és emiatt kiborul. Ha a gyereket zavarja, hogy a többi gyerek körülötte ezt vagy azt csinál. Szerinted mit fog segíteni, ha egy csendes szobában leül egy felnőttel beszélgetni? Szerinted mit fog tudni mondani neki az a pszichológus heti 1 órában, amit te nem tudsz neki elmondani? Vagy amit az óvónők napi 8 órában nem tudnak?

Persze hordjuk a gyereket magánban, mert az állami szférában nincs kapacitás. Lehetőleg évekig hordjuk, mert pár alkalom nem elég. Aztán alkalmanként 20.000 Ft, mert ő annyit tanult az egyetemen. De ha meg megkérdezed, hogy mégis mit csináltak, akkor jön az, hogy a gyerek a páciens, és titoktartás van. Aztán csak dobálod az üres vödörbe a pénzt, és várod a csodát.

A tornának több értelmét látom, attól is fejlődik az idegrendszer. A szülőnek sokat kell szeretgetni a gyereket, ha kiborul, türelemmel megkérdezni, hogy mit tud neki segíteni. De sajnos az óvódában legtöbbször az van, ha az óvónők azt látják, hogy egy gyerek tombol, akkor megbüntetik, megszégyenítik, mert így nem szabad viselkedni. Én próbáltam megmagyarázni az óvónőnek, hogyha a gyerek kiabál és veszekszik, ölelje meg, simogassa meg, kérdezze meg mi bántja. Erre teljesen kiakadt az óvónő, hogy ők nem jutalmazzák a hisztit, és amúgy is nekik ebből van diplomájuk! Aha, hát meglátszik, komolyan mondom. Folyamatosan mindig, mindenért az én fiam volt a hibás. Akkor is, ha ott sem volt. Aztán meg persze én nevelem rosszul, meg vigyem pszichológushoz!

Vidd el, persze. Ha ingyen van, és az idődből kitelik. De ne hidd, hogy bármit segíteni fog.

46-osnak minden szavával egyet értek!

Nem fog segíteni a pszichológus. Pszichiátrián két dolgot mondanak agresszív viselkedésre okára és kezelésére: Vagy impulzív-ADHD(amit ti is kaptatok) VAGY szociális-kommunikációs gyengeség és kapsz egy autizmus diagnózist is, esetleg mind a kettőt rádsózzák.

Pszichológusnál a következők lehetnek: Vagy kétszemélyhez helyzetben nem látszik gond, és azt mondják az oviban van probléma(nyűgös, hisztis gyereknél ilyen nem lesz sajnos), csendes dühkitörésesnél előfordul, hogy szekálják. Vagy nem tud rajta segíteni, mert idegrendszeri probléma, szenzorosság, impulzivitás, nem tudja szabályozni. Vagy tanít egy két "szuper" dühkezelése technikát, amit nyilván nem tud alkalmazni egy 3 éves, de egy 8 éves sem és benne van bármelyik könyvben, légzés, meg hasonlók.

Pszichológus annak kell, aki félős, tikkel vagy ki van közösítve, hogy pozitív helyzetek is érjék, ki tudja magát panaszkodni és megerősítsék, hogy ő jó és szuper gyerek(Amit az anyák is meg tudnak tenni, de jó hallani több helyről) és nincs semmi gond. Persze szebb köntösben.

Az enyém pl megharapott egy gyereket 5 évesen, mert az eltaposott egy katicabogarat(direkt, mert nem rendes katica volt). Pár órával később a gyerekem megharapta a legközelebb állót, aki nem tett semmit, mert eszébe jutott, hogy a katicát eltaposták. Ott ültünk egy csomó szakemberrel, mindenkinek a borzalom kifejezése volt az arcán, hogy lehet egy gyerek ilyen kegyetlen és empátia nélküli, csak a pszichológus szólalt meg, hogy mennyire erős, mély érzések vannak a gyerekben még egy katica iránt is, csak nem tudja őket kezelni, és rávágta a distressz kifejezést meg még valamit, amit tanult, nagyon megnyugtató volt. Na erre hasznos volt, csak a többiek benyögték, hogy bár a társa iránt is érezne ennyi empátiát, akit megharapott, és akkor nem harapná meg és nem lenne gond..

Szerintem van haszna sokszor, de még többször meg nincs, te ismered a gyereked, hogy működne-e, semmit sem fog csinálni csak meghallgatja és bátorítja és biztosítja arról, hogy ő egy jó-normális, értékes gyerek. Előrelépésnek orvoshoz vidd, ne bölcsészhez. Nem fog rádtukmálni gyógyszert, ilyen kicsinek nem is szoktak semmit adni. De ad papírt, amivel elmehetsz GYOD-ra. Nem kell félni a pszichiátertől, nem olyan, mint a "filmekben". Olyan mint egy fejlődésmegfigyelő, viselekedésvizsgáló orvos. SENKI SEM GYÓGYSZEREZ 3 évest! Nem muszáj elfogadni a gyógyszert akkor sem, ha 6 éves korában majd ajánlja! Csak ajánlhat!

Kedvenc zenéjével keljetek. Kacagva, jatsza.

Nalunk ez működik csak, igyis keson elalvós.

Sok sikert