Van még remény, hogy megszólaljon az unokám?

Igenis kell aggódni és utánajárni!!! Minket állandóan elhajtott a gyermekorvos és a védőnő, hogy majd kinövi, de én nem tartottam ezt olyan természetesnek, magánban utánajártam, rengeteg szakembernél megfordultam, és most már talán sínen vagyunk, DE: nem kaptunk óvodaérettségis igazolást, így nem vették fel óvodába, mert az orvosok addig húzták-halasztották a dolgot. Ha nem járok utána, talán most is annyit beszélne magától, hogy cica, hinta.

Mi voltunk a Dévényeseknél, hogy kizárjuk az arcideg-renyheséget, korai fejlesztőben ahol nem tudtak segíteni, majd a BHRG alapítványnál kötöttünk ki, ahol a mai napig nagyon!!!! sokat segítettek, a korábban itt is említett TSMT tornával. Van honlapjuk, érdemes őket felkeresni.

Elmesélem az egyik kedves ismerősöm fiánaka történetét:

3 éves koráig nem beszélt normálisan, nem volt rá hajlandó egyszerűen... Egy szép nyári napon fagyit ettek az anyjával, és az anyja hozott neki zsebkendőt, mert csokis lett a szája. Erre a gyerek: "Anya, most nem kell!". Szóval szerintem nem kell aggódni az ilyenek miatt, pláne ha ez már mással is előfordult a családban (mondjuk erre itt nem írt példát a kedves kérdező, de ez is lehet egy magyarázat erre a dologra)