Kezelhetetlen a 2,5 éves kislányunk, mit rontottunk el?

31, te egyrészt biztos nem tudsz gyereket nevelni, talán nincs is, másrészt a trágár megfogalmazásodból ítélve te is elég ostoba lehetsz.

Egyébként pont azért van annyi akaratos, önző fiatal, mert azt csinálhattak gyerekként, amit akartak, nem fegyelmezték őket sehogy.

Nem kell mindjárt verésre gondolni, a fegyelmezés semmilyen formája nem esik jól senkinek. Ettől még nem kell "pszichés bántalmazás" címszóval betiltani, mert annak ez az eredménye. Egy fejünkre nőtt generáció.

“ férjem néha elnáspángolja”

Gratulálok!

Agresszióval “nevelni”, ez ám a siker titka.

Érdekes, hogy az nem baj, ha a gyerek évek óta üti-vágja, rugdossa, leköpködi, földhöz vágja, lehülyézi a szüleit. Mert hagyni kell, majd kinövi....

Miért is nem növi ki? Mert az látja, hogy az erőszakért, hisztiért szép szavakat, vagy egyáltalán semmilyen reakciót nem kap, figyelmen kívül hagyják a szülők a viselkedését, ami még rosszabb, mintha csinálnának valamit... Nagyon sokan csak a telefonjukat nézik, amikor a gyereknek szüksége lenne rájuk.

Az én gyerekkoromban tiszteletre és szófogadásra neveltek minket. Igen, volt hogy elcsattant egy akkora pofon, hogy csengett a fülünk, na de utána oda is figyeltünk, hogy mit csinálunk, mit mondunk! Ugyanazt nem csináltuk többet, amiért kaptunk, egy életre megjegyeztük! És egy pofon nem verés!

A verés az, ha a gyereket ütlegelik/rugdalják többször egymás után kézzel, lábbal, vagy valamilyen tárggyal.

Viszont, ha nem csinál semmit a szülő, abból nem tanul a gyerek, főleg akkor nem, ha verekszik és csak babusgatják érte, vagy azt mondják, hogy JAJ, DRÁGÁM, ILYET NEM SZABAD, ANYA SZOMORÚ MIATTA!

Amikor a lányom megharapott teljes erőből, visszaharaptam. Ha rámütött, visszaadtam. Ha megtépte a hajam, visszakapta. Nyilván nem erőből, csak magát a gesztust kapta vissza. Majd elmagyaráztam neki, hogy nem verekszünk, mert visszakapjuk. Nem hülyézzük le anyát, mert kap egyet a fenekére. Nem hisztizünk, mert nincs értelme. Mindig mindent megmagyaráztam. A „miért" kérdésre is mindig válaszoltam. Egy gyerek nem hülye, de csak akkor tanul meg valamit, ha meg van neki mutatva, magyarázva.

Ezek a fent leírt dolgok nálunk csak egyszer történtek meg (ő az oviban látta, tanulta), mert amikor saját magán tapasztalta a gyerek, hogy amit csinál, az nem esik jól, soha többet nem próbálta meg. Azóta eltelt 20 év és egészséges felnőtt lett. Arra nem emlékszik, hogy óvodás korában kapott néha a fenekére.

Hiába mondjuk nekik, hogy ezt meg azt nem szabad, ha nem szemléltetjük, nem magyarázzuk meg, hogy miért nem szabad, végül is egy tapasztalatlan kis lényről van szó, honnan tudnatná magától, hogy milyen a jó viselkedés, hogy a verekedés, hiszti, káromkodás nem jó?

Viszont a te gyermekednél azt javasolnám, hogy forduljatok szakemberhez, hiszen ahogy írtad, mindig is gond volt a kislánnyal, ez nem egy ideiglenes állapot nála. Az idegeiteket ellenben már felőrölte. Az is lehet, hogy az autizmus egyik fajtája van neki, persze nem vagyok szakember, azért kellene kivizsgáltatni.

Már ne haragudjatok, de ezen vagytok kiakadva hogy rácsaptak egyet a kezére?

Régebben olyan pofont kaptunk, ha nem viselkedtünk, hogy órákig éreztük hatását, de megtanultuk, hogy van következménye annak amit csinálunk.

Nagy kettő az, ha egy gyereket rendszeresen vernek otthon a semmiért, vagy egyszer- kétszer kap egyet, mert pl olyat csinált.

El kéne már gondolkodni, hogy ez hagyjuk a gyereket puskával futni a kezükben és a szülőnek csak kuss lehet, nem viszi előre a gyereket!

Az ilyen gyerekekből lesz a sok lázadó tiszteletlen kamasz, akik azt hiszik mindent megtehetnek és nem tartanak semmitől és senkitől.

(Lásd egyre több ilyen gyerekkel találkozhatunk)

Gratulálni tudok a mai társadalom tökéletes nevelésről alkotott képének, jöhet az armageddon…

Nagyon éles különbséget kell tenni aközött, amikor egy szülő veri a gyerekét, és aközött, amikor egyszer-egyszer rácsap egyet a kezére vagy a fenekére. Előbbi komoly fizikai fájdalmat okoz, és sokszor fizikai károsodást, valamint igen komoly lelki károkat, míg utóbbi inkább csak jelzésértékű, mind fizikai, mind lelki értelemben.

Valójában minden értelmes ember tisztán látja a különbséget a kettő között. Aki nem, annak valami baj van az ítélőképességével.