Hogyan lehet egy 8 éves gyerekkel megszerettetni a tanulást az iskolába járást?

Beszélgess el anyuval,rád is ugyan úgy tartozik,és igazad is van...

Azt kell hogy megértsd,hogy Anyut az mozgatja, hogy egyedül neveli a kisfiút szeretné,ha nem szenvedne hátrányt semmiben.

Mindenben a maximálisat akarja nyújtani,kettő helyett is szeretne helyt állni.Ez nem rossz hozzáállás,sőt egyenesen dicséretes,csak észre kellene vennie amikor túllő a célon,és már a gyerek kárára van vele...

Nem akar ő rosszat,de azért próbáld meg megértetni vele,hogy ha a gyereknek felnőttként lesz diplomája,és 2 nyelvvizsgája,akkor a kutyát nem fogja érdekelni,hogy másodikban 5-ös volt-e Természetismeretből....

Ahogy én így visszaemlékszem az első iskolás éveimre...én sem szerettem tanulni és iskolába járni. megcsináltam a leckét, tanultam ami kellett, mert ha rossz jegyet kaptam, akkor annak nem örültek otthon. (soha nem bántottak, csak megszidtak)

mindenkinek van olyan tantárgy, amit szeret és amit nem, csak sajnos ilyen korban még "muszáj" mindenből egyformán jónak lenni.

szóval amit mondani akarok, hogy szerintem egy 8 éves sem szeret tanulni, mármint olyan értelemben nem, hogy a tanulás okozzon örömöt. KELL jutalmazni, ha jó jegyet kap vagy nyüstölés nélkül megcsinálta a házit. nem csak büntetni, ha valami nem oké.

most 21 éves vagyok és egyetemista.

A helyes kérdésed az lenne,hogy:Mit tehetnék,hogy a gyermekem ne utálja meg jobban az iskolát?

Mert,hogy jelenleg ezt teszi,igaza is van Anyu folyton nyüstöli,mert elégedetlen vele...és még csonka családban is nevelkedik szegény.

Ahhoz,hogy jobb legyen a fiadnak ahhoz Anyu hozzáállásán kell változtatni.

Ha én elválnék a következő dolgok motiválnának a cselekedeteimben:

1.Megbuktam mint feleség,mint anya nem akarok.

2.Senkire nem számíthatok,egyedül kell a maximumot nyújtanom a gyereknek.

3.A leglátványosabb eredményeket a gyerek iskolai tanulmányai nyújtják,ezért erre helyezem a hangsúlyt,hogy megnyugtathassam a lelkiismeretemet.

4.Apának ezt az orra alá lehet dörgölni,hogy nélküle még jobban megvagyunk.

Segíthetsz a gyermeknek,és az anyának is,a hozzáállásod megvan ez látszik a kommentedben,csak kommunikálni kellene az anyával.tudom ez nehéz,és ha tudnátok akkor nem váltatok volna el.De a házasságotok már "veszett fejsze nyele",de a fiad még ugyan úgy a kettőtök ügye,és az ő érdekei megkívánják,hogy közös nevezőre jussatok.

Amit mondhatnál anyunak:

Sokat gondolkodtam,és arra jutottam,hogy:

1.Nem buktál meg mint feleség,a házasságunk felbomlásáért a felelősség ugyan úgy az enyém is.

2.Rám mindig számíthattok,szólj kérlek,ha valami gondod van,beszéljük meg,és kitalálunk valami megoldást.

3.Büszkék lehetünk a gyerekre,jól sikerült kisfiú akkor is,ha nem osztályelső.Én nagyon büszke vagyok rá.De én legjobban azt szeretném,ha boldog és,kiegyensúlyozott lenne,ha már mi ketten így alakítottuk az életét.Az iskolai eredményei lehetnének másodlagos célok amit el akarunk nála érni.

4.Nem kell bebizonyítanod semmit,mert tudom,hogy jól neveled,sosem akarnál neki rosszat.

Kérlek legalább gondolkozz el ezeken...