Beleszólhat a szülő, ha a 16 éves lánya teherbe esik, hogy vettesse el?

Ezt a választ ma írtam egy másik aloldalon - betűről-betűre pontosan - egy olyan lánynak, aki 15 évesen arról kérte ki az emberek véleményét, hogy mi a weboldalt látogatók véleménye az anyukájának olyan tartalmú kijelentéséről, mely szerint képes kidobni őt, amennyiben várandós lesz.

----------------------------------------------------------

Az élet írta...

A nevelt lányom mindent megkapott, amire szüksége volt a tanulmányaihoz, az emberhez méltó élethez, - nem nélkülözött semmiben, de elkényeztetve sem volt.

A tanulmányait illetően osztályelső volt, amikor "megcsípte a cecelégy", - és csapot-papot ott-, ill. félbe hagyott.

Kétszer lépett meg, - ki tudja, milyen elgondolásból, - ebből egyszer visszahozták a rendőrök, másodszor egy börtöntöltelékbe szeretett bele...

Törvényes úton nem tudtuk megakadályozni, hogy 17 évesen megszülje az első gyerekét, - sőt, még így is elfajultak odáig a dolgok, hogy feljelentette a saját Anyját.

Ma anyaotthonról anyaotthonra vándorol három (!) gyerekkel, - mint a vándorcigány, - mert a változatosság kedvéért börtönben ül a párja.

Tanulmányt nem végzett, végzettsége, szakmája, munkája nincs. A történtek ellenére segítettük, ahol bírtuk, de a mai napig (!) hazugságokkal, ferdítésekkel "hálálja meg" az emberi segítséget, - volt arra is példa, hogy pénzre lopta meg a saját Anyját.

-Jó, hogy van a mondás:

"Amit adsz, azt úgy add, hogy el is fogadhassák!", - de mindennek van határa, - még Romániának is (a Temze partján)... :)

Remélem nem gondolja semelyikőtök komolyan, hogy ezek után egy fedél alatt óhajtok élni egy komplett focicsapattal, amelynek a "feje" lop, csal, hazudik, - még ha elvonatkoztatunk is attól a ténytől, hogy nincs türelmem a kicsi gyerekekhez!

-Valószínűleg ezt szeretné elkerülni az Anyukád.

Mi kénytelenek voltunk válaszút elé állítani a nevelt lányomat annak idején. - Azt kockáztattuk, hogy gyerekestül, szakmátlanul, egzisztencia, háttér nélkül lébucoló börtöntöltelékestül a nyakunkon maradnak tokkal-vonóval, és "bocs, hogy élünk" - kerülgethetjük őket annak ellenére, hogy el is várják a kitartásukat.

Tehát:

Vagy megtartja óhaja szerint a gyereket - és megy, vagy elveteti a gyermeket, folytatja a tanulmányait, normalizálja a fiú-lány kapcsolatát - és marad.

Az elsőt választotta SZABAD AKARATÁBÓL, - és ezt nem tudtuk törvényes eszközökkel megakadályozni.

Mindenki arra gondol - a saját értékrendjének szellemében, - amire akar!

----------------------------------------------------------

Az alatta lévő reakcióból nem derül ki egyértelműen, hogy az én véleményemre érkezett-e be, de így szól:

----------------------------------------------------------

A kérdező kommentje:

Miért kell beleszólni az életembe? És ha 15 évesen szexelek akkor mivan?? Azt ítéld el, aki buliban vesztette el és már 20 pasinak megvolt!

Különben ah terhes lennék akkor is lenne hova mennem, és biztos hogy nem anyám nevelné fel, családcentrikus vagyok nagyon, imádom a gyerekeket..

----------------------------------------------------------

Nekem nincs több kérdésem.

Az ezt megelőző írást én küldtem be.

Magától értetődő, hogy - történt, ami történt, - az "Anyai szív" az Anyai szív marad akkor is, ha az ember csemetéje egy hétpróbás zsivány, (ami itt nem áll fenn).

Természetesen megértem, ha a lány mellet maradsz, próbálod támogatni, ahogyan módodban áll, - sőt, erre is kérlek, hogy a természet által "intézett" tragédia árnyékában próbálj meg hatékony lelki támaszt nyújtani számára, illetve a gondolkodás józanabb síkjára terelni a lányt!

Szia!

Tudom,hogy már nem aktuális a kérdés,csak elmondom a saját tapasztalatom,és meglátásaim,hátha másnak hasznára válik.

23 éves vagyok,és fogamzásgátló szedése mellett estem teherbe,annak ellenére,hogy órára pontosan szedtem be,és különösen odafigyeltem erre mindig.

Anyu azt mondta jól gondoljam meg mit szeretnék.

Egyetemista vagyok,és nem éltünk akkor még együtt a párommal,szóval a kilátásaim nem voltak túl fényesek.

Én mégsem láttam úgy,hogy nem lennék képes felnevelni a babát,akár egyedül,akár párommal...

(persze egy 16 éves lány helyzete azért komplikáltabb)

Nem mérlegeltem túl sokat,tudtam hogy megtartom a babát.

Az egyik oldalon az áll,hogy aki túl fiatalon esik teherbe,ezzel "tönkreteszi a saját és a baba életét is"...a másikon pedig,hogy ha most elvetetem,feltudom-e dolgozni,hogy ezt tettem vele,lelkileg ill.egészségileg mire leszek képes később...nem biztos,hogy azzal cselekszem helyesen...

Olyan esetben,ahol úgy történik meg a teherbeesés,hogy védekeztek még nehezebb a helyzet...viszont a felelősség bárhogy dönt,úgyis nyomasztani fogja az embert...

Szia!

Csak úgy nagyjából futottam végig a válaszokat, így felelek.

Anyukám 16 évesen szült engem, 18 évesen a húgom.

mindenki ellenezte, fiatalnak tartották, a szülei is nagyon mérgesek voltak rá, csak a mamám állt mellette.

Ráadásul a húgommal nem vagyunk édestestvérek, mert mikor anyu terhes lett velem, akkor az én apukám, akit a mai napig nem is ismerek elhagyta (lecsukták..), azóta sem érdeklődött felőlem, de anyu szerint nem is baj a múltja miatt.

A sztori lényege az, hogy 21 évesen anyuról kiderült, hogy előre haladott méhnyakrákja van, így teljesen eltávolították a méhét, petefészkeket, mindent, kezelésekre kellett még sokáig járnia, de legyőzte a rákot, nem lett áttét.

Szóval itt a sors akarta nálunk, hogy mi éljünk, és rengeteg lemondás volt anyu részéről miattunk, de mióta kiszálltuk a családi fészekből sikerült bepótolnia mindent. Lett 2 szakmája, közben elvált, igazából most éli ki magát, sokat megy szórakozni, éli az életét.

Ha akkor a családjára hallgat, akkor most nem lehetnék én és a húgom, és az én gyönyörű kislányom, vagyis az unokája sem. 25/L