Mi a baj velem?
18 évesen BTM-es ként lettem diagnosztizálva.
Végigszenvedtem az egész gyerekkoromat. A szüleim nem vittek el vizsgálatra. Nem kaptam fejlesztést.Rendszeresen traumáknak voltam kitéve, mind otthon mind az óvodában, iskolában, pedagógusok, osztáytársak részéről. Nem volt olyan személy az életemben, akiben megbízhattam volna és elfogadással kezelt volna.Mindig én voltam a fura lány. Az ufó akinek "céltábla van a hátán". Soha de soha nem fogadtak be egy közösségbe sem. És sajnos most 25 évesen sincsen ez másképp. Akárhova megyek, mindenhonnan kiutálnak. Akármit csinálok, akárhogy próbálok normális lenni, egyszerűen nem megy. Én csak ufónak nevezem magam. Mindig abban bíztam, hogy ez majd jobb lesz, egyszer majd elmúlik, de nem. Olyan, mintha más nyelvet beszélnék, mint a többi ember.Mintha csak én lennék más. Ha időlegesen mellettem is van valaki akkor biztos, hogy előbb-utóbb eltűnik az életemből.
Arról már letettem, hogy valaha is barátaim legyenek, viszont nemcsak ezen a téren korlátoz ez, hanem mindenütt és mindenben. Nwm tudok munkahelyet találni, lakást találni. Mindenhonnan kiutálnak.Konfliktusok jönnek akárhogy is próbálok mindent jól csinálni. Mostanra teljesen visszahúzódtam és elzárkózom az emberektől.Nagyon sokat próbálkoztam, de az én erőm sem végtelen. Úgy érzem már semmit sem tudok emberekkel és bármit is teszek csalódás ér.Egyszerűen utálnak engem.Minden nap nagy energiáimba kerül így túlélni és nem megbolondulni.Bármit is csinálnom kell emberekkel az számomra maga a szenvedés.Nagyon nagyon félek, hogy soha nem lesz ennek vége. Mindig azt mondom, hogy ezt kell elfogadnom, tenni nem tudok már ellene de mégsem vagyok rá képes. Nem tudom, hogy a BTM e ennek az oka vagy egyáltalán mi ez.Bárcsak legalább tudnám.. Azt tudom, hogy soha nem hallottam még másról, aki ilyen lenne, mint én, és ez iszonyatosan szörnyű..Mintha tényleg én lennék az egyetlen,aki meg van átkozva ezzel.
Voltak szörnyű párkapcsolataim, de már kezdem azt gondolni, hogy azok is az én hibámból lettek szörnyűek. Jelenleg van mellettem valaki, aki tudom, hogy igyekszik jobbá tenni az életemet, de félek, hogy őt is el fogom üldözni, előbb-utóbb feladja, hogy rajtam nem lehet segíteni és akkor még inkább összetörök..
válasza:Vizsgáltasd ki magad, nyiss egy pszichológusnál.
Asperger is lehet, de bármi más is. Foglalkozz vele, ez a te életed!
válasza:
válasza: válasza:Nekem volt ilyen ismerősöm, sőt volt szerencsém együtt dolgozni vele egy ideig. Nem Te vagy az egyetlen. Az én kolléganőmet mindenki gyűlölte. Ez a helyes szó, és egyáltalán nem túlzás. Valahogy egyáltalán nem érezte, hogy kivel meddig mehet el. Neki a nagyfőnökkel is sikerült valahogy konfrontálódni, pedig nekünk nem sok metszéspontunk van vele. Az volt nagyon fura, hogy ő ezt a dolgot egyáltalán nem érzékelte, hogy mennyire kilóg. Ha néha meglegyintette az érzés, akkor azt mindig másra kente. Ergo, őt azért utálják, mert xy ezt és ezt mondta róla.
Szóval nem tudom, hogy mi lehet veled a baj, de az biztos, hogy veled van. Pszichológust javasolnék.
válasza:Leírtam hosszasan, hogy én már nagyon sok mindent megpróbáltam. Mindig is én voltam az az ember aki, azt mondta, hogy akármilyen életem is volt, nem számít mert mindent meg fogok tenni és megmutatom, hogy normális és sikeres felnőtt leszek. A szüleimet azért említettem meg,hogy érthető legyen a történet és azért,mert igazságtalannak érzem, hogy ennyit kell szenvednem azért amiről nem én tehetek. Hiszen, hogy lehetne egy kisgyerek felelős azért ami vele történik. Úgyhogy nem, nem arról van szó, hogy csak nyavalygok és nem teszek semmit. Terápiára évek óta szeretnék elmenni csakhogy felnőttként ez fizetős és egyszerűen nem tudom megengedni magamnak. Nem megy.. Korábban jártam is ameddig tudtam. Gyerekként is, de sajnos sose tudta senki mi a baj. Az egyik terapeutám egy nálam 20 évvel idősebb férfi volt, és nem éppen páciensként próbált kezelni.. Szóval sajnos itt is bevonzom a bajt.
Könyveket is olvastam, de sajnos nem vittek előre. Nem vagyok szemtelen másokkal. És én észreveszem,hogy valami nem jó velem, éppen erről szól ez az egész írás, de egyszerűen már nem tudom mit tegyek.Nem tudok hova menekülni ezelől az "átok" elől.
válasza:Nem lehet, hogy nagyon akarod??
Sokszor az is ijesztő.
Nem volt sosem hogy megkérdezted, mi a baja egy adott személynek veled?
Egyenesen?
Nekem volt wgy osztálytársam aki sehol nem állta meg a helyét akkoriban
Mindig sajnáltatta magát, hogy őt mindenkj utálja.
Meg szar ember stb
Meg ronda
Meg alacaony
Meg stb
Akàrmit mondtál, nem tántorîtotta el a véleményétől, és pont ezzel üldözött el mindenkit.
Önbeteljesítő volt
Nekem az egyik nagy tanítása anyukámnak:
Ha nem szereted magad, akkor hogy város el, hogy téged szeressenek?
Másik:
Mindenki azt látja, amit mutatsz magdból.
Mindenkinek megvan a maga baja, a legmagabiztosabbnak tűnô embernek is.
Maximum nem mutatja ki mindenkinek.
válasza:Szia! Nekem is volt egy egészen hasonló ismerősöm. O elkezdett katolikus közösségbe járni ahol elfogadták.
Mindenki epdig bolondnak tartotta bevallom és szégyellem én is :(
Később megismerkedett egy férfival aki így elfogadta és most boldog családanya mar.
Szerintem a hit és egy jó vallásos közösség nagy segítség lehet!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!