Mit lehet tenni ha gyerek nagyon anyás?

Én azt hittem, befolyásolható a gyerek egyik vagy másik irányba, de tévedtem. Szerintem ez eleinte életkori sajátosság, később meg személyiség kérdése, mármint, hogy mennyire jönnek ki jól. A lányom születésétől kezdve rengeteget van az apjával (kb majdnem annyit, mint velem), mégis voltak időszakok, amikor csak velem érezte jól magát, sírt, ha az apja kézbe vette, meg úgy egyébként ha más volt ott vele, és nem én, máskor meg teljesen oda meg vissza volt az apjától és a jelenlététől, ha az apja ott volt, akkor én már nem is léteztem. Most úgy látom, egy egészséges kapcsolat van közöttük (8 éves), megbízik benne is és cinkostársaként tekint rá, de ez nem tudom, hogy változni fog-e a kamaszkorában vagy felnőttként mi lesz vele. Azért remélem, hogy a jó viszonyuk megmarad életük végéig.

Szerintem negatív irányba azért lehet irányítani. Egyik ismerősöm csak akkor reagált a gyerekek reakcióira, ha neki volt kedve. Nem nézte az igényeiket. Na ott nem lettek anyásak (később rájuk kiabált, ha meg akarták ölelni, ellökte magától őket). Másik irányba nem tudom, de talán abban van némi közös vonás, hogy a másod szülöttek anyásabbak általában.