Milyen egy 3 éves autista gyerek? Akik érintettek válaszolnatok?

Az én gyerekemre nem voltak igazak az alábbiak:

repkedés, ragaszkodás dolgokhoz, berögzült téma, érdektelenség, nem megfelelő játék, echolálás, csendesség, önnyugtatás, rágás elutasítása

meg ilyen "tipikus" dolgok közül semmi.

Sokat halandzsázott, nyitott volt, csapongó, jókedvű, a legtöbb embert ölelte puszilta volna(az idegeneket is nagyrészt), gyönyörűen rajzolt, meg is tudott mutogatni mindent, felismert betűket két évesen, meg minden csuda, tényleg klassz gyerek volt..

Te pl ideges lett, ha nem tudta kifésülni a póni farkát, annyira üvöltött ilyenektől is, hogy nagyon, látszott, hogy szenved, aztán ha legközelebb gubancos pónifarkat látott, beugrott neki az emlék és jött az üvöltés. Jó sokáig emlékezett a negatív dolgokra, amik érték és azok alapján reagált későbbiekben, pl ma is 7 évesen képes elsírni magát azon, hogy 3,5 évesen elhagyta a hajpántját. Random eszébe jut, és akkor bumm a kedvének, de már nem tommbol.

Aztán szelektíven evett. Nem olyan vészesen szelektíven, több, mint 40 dolgot megevett(amiből harminc péktermék vagy csoki), de azért a legtöbb gyerek szereti a főtt ételeket. Ő nem, csak darabosat, pépeseket nem volt hajlandó, lekvár pl mai napig nem csúszik neki, hiába édes. A méz sem.

És itt kb ki is merülnek a dolgok, későn kezdett beszélni, 3,5 évesen, előtte egy évesen mondott egy szót(válaszolt egy kérdésre) majd többet nem használta a szót, csak halandzsa. Ha rossz napja van, könnyebben frusztrálódik, több rossz dolog jut eszébe, és pl a barátaival is beugrik neki, hogy egy hete Juli elvette tőle a ceruzát, és képes ugyanúgy durcizni miatta és ma nem játszani Julival.. Vagy ha kudarc éri, akkor van, hogy kibukik, van hogy fél órán át próbálkozik.

Na ilyenek vannak, amúgy rendesen beszél, kedves, okos, minden érdekli, udvarias, jószívű, kreatív, csodásan rajzol, random emberek dicsérik bárhol vagyunk(velem általában jó hangulata van, ki tudom hozni a rosszból, vagy szigorral visszafogni, amíg elmúlik), de oviban, ahol sok bántó(vagy annak érzett) viselkedés, "igazságtalanság" éri, na ott gyakran odacsap másoknak.. Szerencsére vékony, gyenge gyerek, meg a többi gyerek is bunyózik rendesen, szóval belefér az integrálható kategóriába.

3 évesen még halálra izgultam magam..

Szerintem ha csak 2,5 évesen esett le, akkor még az én gyerekemnél is enyhébb, nála már fél évesen feltűnt, hogy kevesebbet marad rajtunk a pillantása. Sokat nézett mindenkire, de nem tartott szemkontaktust, csak ritkán.

Bírom a gyereket, nem kell aggódni! Van sok auti ismerősünk, rengeteg nyíltan vagy suttyomban, meglepően sokan vannak enyhén érintettek, ovis csoportonként egy-kettő csak ebben a városban. Mind más, van aki csendes, magábaforduló, figyelő, alkotó, van sokat beszélő mindent pontosan tudni akaró-számoló-olvasó ovis, van felnőttes professzorosan rideg analizáló távolságtartó, van magában motyogós beszélgetni kevésbé tudó saját világban élő rendkívül jól számoló olvasó, van olyan, aki imádja az embereket és rengeteget beszél, gesztikulál és nagyon "csinálja amit mondanak" típus, nem áll ki magáért sose.. Van aki kicsit lassabbnak látszik, ügyetlen, de olyan kivételes stressztűrése van, hogy neki minden "jó", nem zavarja ha megütik, ő akkor is barátságos és semmi baj..

Szóval jó sok félék, az én gyerekem a sokminden zavarja(túlérzékeny)és kiabál-csapkod, nyitott, aktív mindent akarok mostazonnal én jobban tudom típus.

Mind legalább átlagosan okosak, de a többség kicsivel, vagy nagyon átlag felett okos. Ebből ketten vagyunk felvállaltan autik csak, a passzív kislány, meg az én csapkodós gyerekem, a többiek lapítanak, hogy jó suliba mehessenek, mert az ő gondjaik nem olyan kirívóak, hogy megnehezítsék a pedagógusok munkáját, tökre nem érdekli őket, hogy az egyik magányos, a másik pedig szorong, mert nem mer kiállni magáért, amíg jól megvannak és csinálják, amit mondanak nekik, sőt van "kedvenc" is, aki a "legjobb" gyerek, fel sem merülhet róla hogy autista, mert túl okos hozzá és túl jól viselkedik, hülyének nézik a szülőket a fejlesztések miatt:)

Auti gyerekek sokfélék, és a legtöbbet rejtegetik a szüleik!:)

Amúgy nem minden enyhén érintett auti aspergeres, a miniprof típus kapott csak asperger diagnózis, a többieknél nem meghatározott, vagy egyéb pervazív zavar diagnózis van.

1 évesen mondta, hogy "nem" egy kérdésre, majd csak halandzsa, nem mondott semmit, néha valami szóra emlékeztető dolgot, de nem igazán.. aztán 3 évesen bejött kb 5 szó, ilyenek, mint a vau vau, 3,5 évesen meg összetett mondatok egyik napról a másikra.

Szobatisztaság is így volt, előtte nem alakult ki, vissza tudta tartani(mikor levettem a pelust), de csak pelenkába volt hajlandó. 3,5 évesen az is berobbant(nem használtunk bilit), egy hét alatt éjjelre is szobatiszta lett, baleset nélkül azóta is az. Kakira kicsit rá kellett segíteni, ráült a wcre kakilni magától, majd félt, én meg átöleltem és ott tartottam így, nem nagyon tetszett neki, de kicsúszott és fene büszke volt magára, lehúzta, utána már gond nélkül ment.

A gyerekkel ha enyhén érintett kicsit nehéz csak(csak rengeteg türelem kell, hogy ne üsd meg az abszurd elvárásai miatt), inkább a beiskolázás kellemetlen, meg hogy ovinál nem nagyon örülnek, ha olyan típus a gyereked, mint az enyém. De ez is ovi függő, most ügyeletben imádták, előtte pedig csak megtűrték. Szóval óvónő függő, kinek mennyire fér bele a csapkodás és kiabálás. Pl nem káromkodik a gyerekem, de hangos, de olyan szavakat tanult az oviban, amikért az óvónők nem igazán mérgesek, nálam meg kiveri a biztosítékot.. Szóval tényleg, óvónőfüggő a dolog! Meg ugye az étkezés, van aki tök ügyetlenül eszik, na az én gyerekem meg kevés ételt eszik meg, de abból sokat, van olyan, aki megtömné és fel van háborodva, hogy a kifizetett étel ott marad és pocsékol a gyerekem.. hát..

Jutalom egyáltalán nem érdekelte. Egy hasznos tanács, amit kaptam, hogy csináljak vele bármit otthon, de mindig próbáljam kicsit tovább húzni, erőltetni azt, amit még elbír. Bármiben, étkezésben, rajzolásban, színezésben, játszózásban, bármit akar, csak vegyem rá, hogy még pár perccel tovább csinálja, csak egy utolsó falat, egy utolsó próbálkozás meg ilyenek, jól ki is tolódott az egész, amit korábban feladott elsőre, már tök sokáig tudja csinálni, van, hogy órákat, ha olyan kedve van. Szerintem ez nagyon hasznos volt.

WC szűkítő jött be nálunk és plusz egy évet maradt bölcsiben, 4 év 2 hónaposan kezdte az ovit(mint egy őszi gyerek) és nem ő volt a legidősebb.

Jutalmazás, napirend van akinél nagyon fontos, képi rásegítéssel, hát nálunk nem, mivel korán kezdett olvasni, meg sosem volt rugalmatlan, csak étkezésben és játéktevékenységben, nem szívesen hagyta félbe a babáival az ebédet, meg amíg rajzolni akart, addig ahhoz ragaszkodott, de ha nem akart, félbehagyott bármit.. Szóval így volt rugalmatlan. De mindegyik gyerek más, nem lehet belőni, a tiéd melyik lesz. Van olyan ismerős is, aki 2,5-3 évesen vesztette el a kapcsolatot a nyitott, vidám ölelős, aktív gyerekével, a gyerek egyszerűen már nem nézett rá, nem reagált, nem volt nyitott, meg vidám.. és egy csoportba járt a lányommal, teljesen mintha nem ebben a világban élet volna, be volt fordulva, de minden hallott és random dolgokat ismételt körülötte lévők beszédéből, viszont nem volt együttműködő egyáltalán, passzív volt és tiltakozott sokat, így értelmi sérültnek is nyilvánították, nem tudtak vele felvenni semmilyen iq tesztet. Ő a mai napig nehéz eset, a saját világából csak néha lehet valamennyire kiszedni, és akkor is látványosan furcsa. Egy évvel idősebb a lányomnál.. építs közösséget magatok köré, az rengeteget segít. Nem azért, mert megkedveled a többi anyukát, hanem lesz rálátásod a többi érintett gyerekre, és nem szép a hasonlítgatás, de igenis fontos, hogy tisztába kerülj magatokkal és be tudd lőni, milyen életre is számíthattok, mire kell készülni, pl sulit egy évvel hamarabb kell keresni, mint aktuális, sőt vannak helyek, amik két évre előre be vannak telve..

Szóval hajrá:)

Az összes auti gyerek, akit én ismerek(és ép értelmű, vagy lgealább enyhén érintett) ölelgeti, szeretgeti az anyukáját, az enyémet le se lehet vakarni. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kiabálják, hogy utálnak minket, ha valami zavarja őket, de a nap nagy részében imádnak, kedvesek, törődőek, még a kis professzor gyerkőc is megölelte az anyukáját a délelőtt után. Az ismételgetős kissrác is odament az anyukájához, bár ő nem ölelte meg, de ragaszkodott hozzá, utána a közelében volt. Illetve még az értelmi sérült kislány is tapadt az anyjára, nem olyan látványosan, de mondjuk neki hagyta, hogy felvegye, öltöztesse, kevésbé volt passzív. Persze ezek a szülők rendesek, mind szimpatikus volt. Egy anyuka volt csak, aki nem volt szimpi, kicsir erőszakosnak és primitívnek látszott(az ő fia autista és mutista is, tud beszélni csak nem beszélt senkivel), de még az ő fia is odaszaladt hozzá.

Felnőtt autistát 3at ismerek, mind ki tudja mutatni a ragaszkodását, szeretetét, a többség a megszokott módon, sokan meg enyhébb módokon, de mind ragaszkodnak.

Volt egy értelmi sérült erősen érintett kissrác, aki "világát sem tudta" csak ment és örült és felfedezett, ő is beleült az anyja ölébe, ő nem tudott beszélni.

Szerintem nagyon nagyon ritka, ha valaki nem kötődik az anyjához(vagy apjához), nem szereti, inkább az sűrűbb, hogy nem veszik észre a kötődést, mert "csak" odamegy melléd, nekedtámaszkodik, megfogja a kezed, csak neked adja oda a játékot.. de tényleg, ismerős körben az az általános, hogy kimutatják, elmondják mit éreznek, csak sokkal hevesebben, vagy épp kicsit visszafogottabban, mint mások.

1. gyerek, nagyon nehéz szülés, majdnem mindketten ottmaradtunk. Aspergeres

2. gyerek nehéz szülés, szívhangja vacakolt. 39. hétre született, 3900gr és a koraszülöttre került 2 hétere mert nem alkalmazkodott (hőjét, cukrát nem tartotta) Nem érintett.

3. gyerek, a legkönnyebb szülésem, semmi komplikáció nem volt, harmadik napon már mehettünk is haza. Súlyosan érintett autista, adhd-s is.

Szerintem nincs köze a szüléshez.

17, a szülés sok mindenre hatással van, de az autizmust nem érinti, az genetika.

Viszont pl: egy elhúzódó kitolási szak miatti oxigénhiány okozhat az autizmushoz hasonló tüneteket kisgyerekkorban. Lassúbb fejlődést, megkésettséget, szenzoros tüneteket, idegrendszeri éretlenséget. Szeretik összekeverni.

Nekem óriási igazságérzetem volt, későn kezdtem el beszélni, és tragédia volt játszótérre menni velem, mert mindenhol kiközösítettek/veszekedtem másokkal.

F