Tudnátok ötleteket adni?

Van két nagyon klassz csoport a face-n, tele van szakértőkkel, meg problémás gyerekek szüleivel. Tuti kapsz ott tippeket.

SNI gyerekek, szülők, szakemberek. Országosan: városok szerint

SNI=Sajátos nevelési igényű gyerekek és szüleik + szakemberek

Én ilyen gyereket nevelek, most lesz sulis. Gondolkozom nagyon, hogy összeállítok egy kis listát, mivel lehetne lenyugtatni, ha nagyon ideges, vagy pörög(egyébként ezt NEM ismeri fel egy kisgyerek sem, általában későn kapcsolnak, csak a kiakadás/túltelítődés után!), na meg nem lenne nyerő, ha csak ő menne hátra..

Minket anno futtattak helyben, guggolást kellett csinálni osztályszinten. Annakidején nem tudtam, hogy a pörgősebb gyerekek miatt kellett random felállni és futni, de már tudom, hogy a tanítónő figyelt, amikor nyüzsgés volt, akkor mozgatott le. Kezeket fel-le, térdemeléssel futás helyben.. Negyedóránként volt egy ilyen kb, de volt, hogy 10 percenként. Soha senkit nem alázott meg azzal, hogy egyedül küldte hátra, mindig kijelölt két három 4 gyereket, hogy menjenek hátra, volt köztük jobb tanuló is. Továbbá annyiszor cserélt ülésrendet, hogy csak na. Mindig mellém ültették a beszélgetős, nem figyelő gyereket, meg ha magyarázni kellett külön, akkor nekem kellett. Krétáért is mindig párosával kellett menni, ő jelölte ki a párokat(én borzalmas gyáva voltam felnőttekkel beszélni, szóval nagyon örültem, hogy a hangosabb, bátrabb gyerekek jöttek velem)

Ezek szuper módszerek voltak. Emlékszem az egyik kissrác ilyen felfújhatós párnán ült, akkor szóltak, hogy akinek van kedve, hozhat párnát, tehát nem neki volt külön egy darab párnája, hanem mondjuk az osztály harmadának volt kedve behozni, az övé meg épp olyan felfújhatós párna volt, amin lehetett ficeregni. A nyüzsgős gyerek mindig előre ült, az első két sorba, ha nagyon nem bírt magával, kihívták a táblához(nem megalázóan), hanem segítségért, táblatörlésre, szivacsmosásra, feladatmegoldásra, sőt sokszor ültek a tanári asztalnál is, szembe a tömeggel:) Ott mindenki csendes volt:)

Aztááán.. sok pozitív visszajelzést kaptunk mindannyian, pecsétet, matricát, de negatívat is, fejjel lefelé macit.

Ami az én gyerekemnél beválik, az az érintés. Tanítónéni járkál a padok között, miközben magyaráz, és néha néha megsimogatta a gyerekek fejét, arcát, vállát, ilyen volt nálunk, de én utáltam, viszont az én gyerekem imádja az ilyesmit, segít a koncentrálásban neki.

Engem volt, hogy kihívtak hajat fésülni, ha hamarabb befejeztem, vagy nem tudtam nyugton maradni, egészen addig kellett fésülnöm a haját a napközisnek, amíg egyszer bele nem akadt a körkefe:)

Aztán óra elején emlékszem volt szekrényfelelős, akinek mindig csekkolnia kellett az osztály nagyszekrényét, hogy be van e zárva. Mosdóba is párosával küldték a gyerekeket alsóban.

Volt még a "javítsd a másik dolgozatát" feladat(amit aztán ellenőriztek), azt nagyon bírta minden gyerek, rajzolni a pipákat.

Sokat segít, ha óra elején közlöd az óra menetét végig, szépen sorban, és minden lépcsőnél jelzed, hol tartotok. "most jön a tollbamondás, aztán pedig olvasunk. Most olvasunk, aztán vetítünk, ezt még megoldjuk, aztán jön a helybenfutás"

Nálunk fel kelett rakni a székeket a pad tetejére, akinek sok energiája volt, azok pakolták le és fel(mondjuk ezt nem szerették, de hasznos volt, lefáradtak fizikailag)

Valamilyen fix hanghatást is bevezethetsz, nálunk "sssssss" volt, lesisseget a tanár, ha akarta, hogy figyeljünk, egyre halkabban, illetve kérte a tekinteteket. A bolondosabb gyerekek bambultak rá, de legalább odanéztek, figyeltek.

Ne leválasztani próbáld, hanem az osztály részévé tenni! Egyébként milyen rohadt mázli, hogy csak egy nehezebb gyerek van nálatok! Nálunk már oviban is legalább 7 csoportonként..

Ja és ne kegyelmezz meg neki soha, azzal nagyon visszaélnek, mindig megértéssel, szeretettel, de következetesen kell hozzáállni, ha nem ment a sorbanállás, akkor ugyanúgy kapjon "büntit", mint a többiek. Tudod te, hogy nehezebb neki, de ettől nem vontakoznak rá más szabályok, ő is képes rá, csak jobban kell próbálkoznia. Bünti alatt nyilván olyat értek, hogy akkor ő lesz a sor elején a te párod, neki kell fognia a kezed, meg ilyenek.

Aztáááán, amit még utál a lányom és kevés figyelmet szentelnek neki, az a szekálás. FOLYAMATOSAN rengeteget szekálják a csoportban, és mindig megússza a sok kis amúgy cuki szadista gyerek. Pl előre áll a sorban, erre a kislány az elején két kézzel a sor legvégére nyomja, nem oda, ahol állt korábban, és erre az óvónő rászól a kislányomra, hogy ne tolakodjon, de arra, aki hátranyomja a kezeivel a legvégére, arra nem. És csodálkozik, hogy a gyerekem utána dühöng. Őszintén én is dühöngenék, az egész helyzetet láttam két napja. Nem azt mondom, hogy a gyerekem ártatlan, pofátlanul beállt előre, még jó, hogy szóltak neki, hogy viselkedjen, de a büntetése és az, amit a másik gyereknek megengedtek vele szemben irtó megalázó, és az óvónő szerint túlreagálom. Pedig így kerül a gyerek szépen az osztályhierarchia aljára(vagy inkább a közösség peremére). Más gyereket a kislány nem mert volna hátranyomni, csak az enyémet.

Szóval csak annyit akarok kihozni, hogy oké, hogy a viselkedése kirívóan rossz tud lenni, de sohasem magától van. Valami kisebb vagy nagyobb igazságtalanságon húzza fel magát(lehet, hogy valós, lehet, hogy csak képzelt!) és általában jószándék vagy félelem van mögötte(pl nálunk látott az ajtó előtt, ezért akart hamarabb végezni) rosszul kifejezve.

Hú ha eszembe jut sírni és csapkodni tudnék, amiért tudom, hogy ez van a gyerekkel az oviban, tehetetlen vagyok és nem segíthetek neki.. és tudom, hogy az óvónő is tele van jószándékkal, csak a saját módszerét és bánásmódját gondolja helyesnek és rohadtul nem megy az összedolgozás.. Szóval szülői oldalról ez az egész ilyen..