Nagyon rossz a 3 éves gyerekem. Mit tudnék tenni?

De tök jó ötleteket írt mindenki, kérj segítséget szakembertől, hidd el fog tudni tanácsot adni, tippeket, olyan játékos feladatokat amit 3 gyerekkel lehet csinálni, mi is kaptunk ilyeneket és nagyon jól jöttek!

Mi mást nem tudunk neked javasolni, azon kívül, hogy valahogy töltödj fel, ereszd ki a stresszt mert süt az írásodból a feszültség, rosszindulat, keserűség.

A gyerekekkel pedig nem egyszerű, 3mal egyedül pedig végképp. Valami rendszert próbálj kitalalni, úgy hogy mind3ra ugyanannyi idő jusson, minddel ülj le játszani, közösen is stb. Mindnek éreznie kell hogy egyformán fontosak és egyformán szereted őket. A középső gyerekre ez különösen vonatkozzon. A verekedés, a szándékos kártevés már nem dackorszak, az agresszió, amit vagy testvérféltékenység vagy a csonka család érzése vált ki.

És szívem, én elhiszem hogy a férjed jót akar, de hiába a szebb jövő, ha a gyermekeid mostani életét (ami kihatással van a felnőtt életükre) megkeseríti az apa-alak hiánya, az apai szeretet és gondoskodás hiánya és anya teljes idegösszeroppanása.

Az én szüleim pontosan ilyen életmódot éltek, és szörnyű volt, és most is az a mai napig nagyon sok mindennel küzdök ami azokból az időkből származik.

Végy egy nagy levegőt, gondold át hogyan tudnád ezt egyedül vagy hogyan lehetne megoldani hogy legyen segítséged, illetve apa próbáljon munkát keresni idehaza, már a jelenléte is sok terhet levenne a válladról.

de mi az hogy menjen el mindenki a pi.csába? tény hogy a 17-es nagyon kivetítette a vágyait a te gyerekedre, de attól még nem mond hülyeséget azzal, hogy apa kell egy fiúgyermeknek, közös apa-fiú programokat jó csinálni. a 19-es is nagyon jót mondott, bizony a gyerek megérzi a feszkót otthon, meg a te labilis lelkiállapotodat, és az nála agresszióban nyilvánul meg. sajnos mi se vagyunk a legstabilabbak, így a mi gyerekünk is mutatja a stressz jeleit, ezeket igenis figyelembe kell venni, és a saját viselkedésünkön is változtatni kell. senki se írta itt, hogy tökéletesek lennének, sőt, leírták a saját hibáikat, és hogy nekik miben kéne változtatni.

értem, hogy a férjed jobb jövőt szeretne a gyerekeknek, de nem minden a pénz. pont ma mondta anyám, hogy ő gyerekként semmit se érzett az állítólagos nélkülözésből, amit a szülei emlegettek a gyerekkorában, hanem örült, hogy ott van neki az anyja meg apja, szeretetben.

és azt is mérlegelni kell, hogyha nem bírsz el két-három gyerekkel, akkor később kellett volna vállalni, ha a férj már többet otthon tud lenni. én most nem vállalnám be a másodikat, mert érzem, hogy néha kivannak az idegeim, majd akkor, ha sikerült a férjemmel leküzdeni a gondjainkat az életben, és kicsit leülepednek a dolgok. engem pont az anyagi része nem érdekel a dolgoknak, sokkal fontosabb a lelki stabilitás, nekünk ezen kell dolgozni, lehet, hogy nektek is figyelembe kéne venni ezt.

Amit most írtál, először nagyon felhuzott. De nem reagáltam egyből, mert hasonlóan tudtam volna írni, mint az utolsó mondatod.

Viszont most pont úgy viselkedsz, mint egy hisztiző gyermek, és pont nem támadó hozzászólásra van szükséged.

Hidd el, 3 fő 6 év alatti gyermekkel, egyedül, úgy hogy az egyik épp kezdi a mozgásfejlődési dirit, a másik a legkemenyebb dackorszakban van benne, egy olyanban, amit egykeként is brutál kikezelni, fizikailag is támogató apa nélkül, egyik itteni hozzaszoló se lenne zen budha. A 3 gyerek vállalás megkérdőjelezésének senkinek semmi köze, ebben igazad van. Azt firtatni, hogy minek kellett szintén csak hergel. Töritanárom is megmondta: történelemben nincs olyan hogy mi lett volna ha.

Ami van azt kell helyrehozni.

A hozzászólások mögöttes tartalmát keresd.

Ez ha így megy tovább akkor egy kezelhetetlen, problémás fiad lesz, aki akár teljesen kisimult is lehetne.

19es vagyok. Az én fiam is kezelhetetlen volt. Most 5 éves és hogy kinőtte a dackorszakot körvonalazódik hogy volt értelme áldozatokat hozni és az egónkat félretenni a férjemmel való kapcsolatért, hogy család lehessünk. És az én mondandómból is, ne azt vedd ki, hogy a kapcsolatod nem jo, hanem hogy át kell gondolni hogy mi lehet a gond és azt közösen meglépni megha konfortzónán kívüli is.

Én sok erőt kívánok és remélem megoldódik.

17-es vagyok.

Kezdjük ott, hogy elismerem, tényleg erős volt néhány mondatom feléd. A "3 gyerekes véleményem" álláspontját továbbra is fent tartom, viszont azt aláírom, hogy tényleg az ég világon semmi közöm nincs ahhoz, hogy nektek miért van 3 gyereketek. Tényleg nem volt célom megbántani téged, egyébként is látom, hogy sok neked a jelen helyzet, mert az írásodon az jön át nekem, hogy inkább a pillanatnyi érzelmek beszélnek belőled. Tényleg nem akartam ilyen érzelmeket kihozni belőled, kicsit röstellem is... Egyébként erre csak azért tértem ki, mert én nem tudnék együtt élni 3 gyerekkel, számomra elképzelhetetlen lenne ez, mert egyszerűen alkalmatlan vagyok erre a szerepkörre, hogy 3 gyerek apja legyek.

Látom, hogy többen is írják, hogy nem helyes, hogy a vágyaimat vetítem ki a te gyerekeidre. Bevallom, annyira ez nem állt szándékomban (illetve lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam), csak példákat hoztam fel, hogy szerintem egy gyerek minek örülne szívből. Mert szerintem annak nem, hogy a Minimaxon kell néznie unalmában a "Platformmágus boszorkány és a sétáló kenyérpirító legendája" című gyerekmesét mondjuk. Egyébként ha még nem jött volna le, én gyerekmese ellenes vagyok. Legalább annyira ellenzem, mint a pornográf tartalmakat, mert szerintem mindkettő káros a maga nemében. De ez is csak egy vélemény a részemről, ahogy az is, hogy szerintem a 3 gyerek sok. Az pedig egy javaslat a részemről, hogy szerintem ne engedd tévé elé a gyerekeidet. Mondjuk amikor én voltam gyerek, akkor én ugyanúgy néztem tévét, szóval ennyit a hitelességemről. Csak amikor én voltam gyerek, akkor nem az "Óda a fánkképű kalapszörnyetegnek" című gagyi gyerekmesét néztem a Minimaxon, hanem akkortájt ment a Bigyó felügyelő, a Karácsonyi lidércnyomás, a Cowboy Bebop, meg az Őslények országa a mai szarok helyett. Szóval ez is csak egy javaslat a részemről, hogy ne nézess tévét a gyerekekkel. Én már gyűlölök tévét nézni, mert elnyomja az ember agyát a sok szenny. De mindegy, lépjünk tovább...

Igazából innentől fogva csak egyet tudok érteni mindenkivel. Igen, mindenkivel, mert csak értelmes válaszokkal találkoztam a kérdésed alatt. Én mondjuk nem vagyok a szakemberek híve, de sokan írták, hogy használ és végülis nem nekem van ebben tapasztalatom, hanem nekik, szóval a szakember bevonását tényleg érdemes lenne fontolóra venned. Próbáld rendszerezni a gondolataidat, esetleg próbálj beszélni a férjeddel, hogy tud-e neked segíteni a gyereknevelésben. Lehet tévedek megint (és kérlek, ne vedd magadra), de én hitegetést érzek a levegőben, hogy "jobb jövőt akar nektek". Ez mind szép és jó, de hiába hoz haza szép összegeket, ha addigra megromlik a családi hangulat és a kapcsolata mindenkinek mindenkivel. Egyedül nem fog neked menni, egy másik félre neked is, meg a gyerekeidnek is szüksége lesz. Arra nem gondoltok, hogy a gyerekek úgy nőnek fel, hogy szinte nem is ismerik az apjukat? Épp ezért mondtam, hogy szerintem a kamionozás addig jó, amíg az ember családalapítás előtt van. Ha legközelebb hazajön a férjed, üljetek le beszélgetni erről, amíg ez nem történik meg, addig nem fogsz tudni tovább lépni.

Az utolsó gondolatom feléd: Kérlek ne vedd ennyire komolyan a válaszokat. Túlságosan ugrasz minden nem neked tetsző kifejezésre. Én nem sértődtem meg arra, hogy látatlanban kezdtél el velem személyeskedni, meg, hogy semmibe vetted a gyerekkorom felelevenítését. Ebből is látszik, hogy más az értékrendünk, mert én szabályosan imádom, ha valaki mesél magáról, bárki is legyen az. Szeretem az emberek gondolatait olvasni/hallgatni, szeretek velük azonosulni, szeretem egy kis időre felhúzni azt a köpenyt, amit ők egykoron viseltek, és nem utolsó sorban szeretek együtt érezni velük. Én ezért vagyok fogékony mások történeteire. Számomra szomorú, hogy te ennyire semlegesen állsz ehhez és sokkal felületesebben közelíted meg az embertársaid. De mivel nem ismerlek, nem fogok rólad kijelenteni ezek alapján semmit se (már épp elégszer megtettem), csak szeretnék bocsánatot kérni tőled, ha esetleg helytelent állítottam rólad, és a legjobbakat szeretném kívánni. Próbáld átmazsolázni a válaszokat, és ragadd ki azokat a tagmondatokat, amiket a javaitokra tudsz fordítani. Azzal pedig ne foglalkozz, amiről úgy gondolod, nem illik rád, vagy a családodra.

20/F

Kedves kérdező.

A válaszaid alapján nincs kérdés, hogy miért viselkedik így vagy úgy a gyereked.

Abszolút agresszív a reagálásod mindenre, a kritikát nem tudod kezelni.

A gyerek a szülő tükre és kész ezen nincs mit szépíteni.

Magadban kell jó pár dolgot rendezned, aztán utána gondolkodj a nevelésen.

3 gyerekkel egyedül baromi nehéz , ahogy a férjed munkája is.

A család ebben teljesen felőrlődik.

Nem a gyereknek kell változnia, mert attól te meg ugyanúgy fogod kezelni, hanem fordítva.

Te változtass vagyis inkább ti, aztán a gyerekek alakulnak hozzátok.

Nem értelek kérdező! Azért a probléma, amit felvázoltál, nem kisebb dackorszak. Ha meg annak tartod, akkor igazán felesleges volt kérdést kiírni és jellemezni a gyerekedet mint a legvásottabb kölyköt.

Másrészről: írod, hogy a férjed a szebb jövőért csinálja. Ezzel egy baj van: most van ő rá szükség. Kitörölhetitek a kertes házzal, vagy tudom is én, mit akartok majd 6-7 év múlva vagy akár még később, amikorra már az alapok elúsztak a gyereknél. Tudod az első 7 év otthon a legmeghatározóbb. Ez akkor is így van, ha tótágast állsz. És igen, igazuk van azoknak, akik azt írják, hogy minek 3 gyerek, én is azt kérdezem, hogy olyan anyagi körülmények mellett, amikor apuka egy napot tud otthon lenni még az egy gyerek is sok. KELL apa a gyereknek és pont. Ezen vagy változtattok, vagy így jártál. Tudod, van az a szitu, aminek csak egy megoldása van. Ha az nem tetszik, akkor nem lesz változás.

Na ez a 21es hozzászólásod után nem is csodálkozok, ha ilyen a gyereked. Volt kitől tanulnia...

Egy gyereknek szüksége van figyelemte, törődésre, szeretetre. Mivel nem kapja meg, ezért ilyen állatforma... addig csináljátok ezt, mig majd ki nem fut az autó elé, vagy hasonló...

Apukának gratulálok... ez nem család. A család az, ahol vannak gyerekek, anya ÉS apa.

Nem egyedül vállaltál gyereket, miért egyedül küzdesz?

Jobb élet? Hagyjuk már. Apuka örül, hogy kiszakad ebből a közegből, ő köszöni szépen, elég egy nap a gyerekeivel... mert ha jobb életet akarna, otthon lenne, segítene.

És ezt mondom úgy, hogy a férjem kamionozott. 1 gyerekünk van, de amiķor megtudtuk hogy jön, leszámolt, hogy velünk lehessen, segíthessen.

És igen, felelőtlenség volt a 3 gyerek. Ha annyit vállaltatok volna, amennyivel anyagilag elbírtok, nem kellene a családnak szétszakadni, neked beleőrülni ..

Azért a kerdezot is értsetek meg, nem láttok a dolgok mögé vagy nem ismeritek a mai gazdasági helyzetet?!

A legtöbb ember nem szórakozásból vállal munkát messze a családjától, biztos neki is kényelmesebb lenne egy 8-4 ig mindennap otthon alvós munka. De mindenki pénzből él így ez az elsődleges.

De 30as!

Ez nem mentség...

Mi is pénzből élünk, férjem mégis otthagyta a kamionozást... elhelyezkedett a szakmájában, igaz nem annyit keres, de megközelíti. Azóta nem 2hetente 1-2napot látom, hanem tudom, hogy elmegy reggel fél6kor, és legrossźabb esetben is 4re itthon van. Utána ha akar még maszekol is, amiből szintén jön bevétel, és este 8kor fürdeti minden este a gyereket....

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen....

Apukának ez így kényelmes. Ha nem az lenne, érdekelnék a gyerekei, akkor váltana.

29es voltam.